Feltétel nélküli japán kapitulációval véget ért a második világháború

1945. szeptember 2-án vasárnap reggelén a Tokiói-öbölben horgonyzó Missouri csatahajó fedélzetén a Sigemicu Mamoru japán külügyminiszter vezette delegáció aláírta a japán fegyverletételről szóló okiratot, ezzel formálisan is véget ért a második világháború. A feltétel nélküli japán kapitulációval a szövetségesek teljes győzelmet arattak a Tengelyhatalmak (Németország, Olaszország és Japán) felett, de még ma is vita tárgyát képezi az, hogy ehhez a kapitulációhoz szükséges volt-e a két atombomba ledobása Hirosimára és Nagaszakira, hiszen a Szovjetunió ígéretéhez híven megnyitotta az új frontot és Vaszilevszkij tábornok parancsnoksága alatt körülbelül 1 millió katonát csoportosított át a Távol-Keletre. Augusztus 9-én a Vörös Hadsereg több irányból is támadást intézett Mandzsúriában a japánok ellen és a gigantikus hadműveletnek köszönhetően a japán megszállókat néhány nap alatt kiszorították, az általuk leigázott területekről.

Japán hódító politikája

Japán az 1930-as évektől kezdve terjeszkedett a távol-keleti és csendes-óceáni térségben, 1931-ben elfoglalta Mandzsúriát, majd 1937-től leigázta Kína nagy részét, két év múlva betört Mongóliába, ahol a szovjet Vörös Hadsereg állította meg, 1940-ben pedig megszállta Indokína északi részét. A második világháború a csendes-óceáni hadszíntéren 1941. december 7-én kezdődött meg, amikor Japán hadüzenet nélkül megtámadta az Egyesült Államokat, súlyos károkat okozva a Pearl Harbor-i támaszponton állomásozó amerikai flottának. A japán haderő ezután szinte akadálytalanul nyomult tovább, először behatolt Burmába, majd elfoglalta Szingapúrt, a Fülöp-szigeteket, Holland-Indiát és már Ausztráliát fenyegette. Szinte elérhető közelségbe került a Tokióban elképzelt "Nagy Kelet-Ázsiai Közös Jóléti Övezet" létrehozása. A Japán Birodalmi Hadsereg a XX. század elején már az egyik legmodernebb hadsereg volt egész Ázsiában, az állomány jól képzett volt, magas fegyelemmel rendelkezett és nagyon jól fel volt szerelve, a kor legmodernebb harci eszközeivel. Az amerikaiak hatalmas anyagi és létszámbeli fölénye azonban egy idő után érvényesülni kezdett, még a japánoké folyamatosan csökkent. A japán katonák kiválóan harcoltak, de hiába voltak megszállottak és önfeláldozóak, 1942 végétől már védelemre kellett berendezkedniük. Az amerikai vezérkar a "szigetről szigetre ugrás" stratégiáját alkalmazta, ami azt jelentette, hogy az elfoglalt szigeteken azonnal repülőtereket építettek, majd csak miután onnan tovább szálltak a gépeik, akkor fogtak hozzá a szigeten maradt japán alakulatok felszámolásához. Németország veresége után a szövetségesek felszólították a szigetországot, hogy adja fel a további harcot, de Japán elutasította a feltétel nélküli kapitulációt, ezért az amerikaiak az atombomba bevetéséről döntöttek. 1945. augusztus 6-án a japán Hirosima városára, majd három nappal később pedig Nagaszakira dobták le a pusztító fegyvert, ami azonnal több tízezer ember halálát okozta. 

Japán végül mégis kapitulált

A japánok számára elfogadhatatlan volt a megadás, ugyanis az ország addig még soha nem volt megszállva és soha nem vesztett háborút történelme során. Az atombombák és a megkezdett szovjet hadmozdulatok hatására azonban augusztus 14-én Hirohito császár meggyőzte a kormányt, hogy Japán fogadja el a kapitulációs feltételeket. Másnap az uralkodó népével is közölte a japán fegyverletételt, sokan akkor hallották meg először a császár hangját. Augusztus 28-án Japán szövetséges megszállása megtörtént, majd a megadási ceremóniát szeptember 2-án tartották a USS Missouri csatahajón, ahol a japán kormány tisztviselői aláírták a japán fegyverletételi okiratot a szövetségesek delegációja előtt, melyet Douglas MacArthur amerikai tábornok vezetett. A húszperces ceremónia után a japán küldöttség távozott az amerikai hadihajóról, ezzel hivatalosan is befejeződött a több tízmillió emberéletet követelő második világháború.

Felhasznált irodalom:

https://arcanum.blog.hu/2018/09/04/a_japan_kapitulacio_a_magyar_sajtoban

Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918–1945. Budapest: Közgazd. és Jogi K., 1983

Beevor, Antony. A második világháború. Gold Book, 768. o. (2013)

Ránki, György. A második világháború története (magyar nyelven). Budapest: Gondolat, 653. o. (1973)