Móriczos diákból móriczos tanár lett, most ő viszi tovább a szellemiséget

– Móriczos gyerek voltam elsős koromtól fogva, utána a középiskolát a Széchenyiben jártam, ami akkor még Münnich Ferenc Gimnázium volt, utána jött a főiskola, és amikor végeztem, itt, a Móriczban kezdtem dolgozni. Azóta itt vagyok. Úgyhogy csak Móricz!
– Akkor Jankó Árpád világlátásán nevelkedett. Mit vett át tőle?
– A zene szeretetét, a művészetek iránti elkötelezettséget, a gyerekek szeretetét, azt, hogy értéket teremteni nagyon fontos, és mindig az elsődleges kell, hogy legyen, hogy értéket adjunk, teremtsünk, alkossunk. A szellem, a lélek szabadságát.
– Ez ma mennyire megvalósítható? Azóta nagyon megváltozott a környezet.
– A környezet igen, de az emberek szerintem nem. Ami belül van – legalábbis bennem, meg amit látok a gyerekekben –, a tudásvágy, a nyitottság, a kíváncsiság, az ugyanúgy ott van. Azt gondolom, hogy ez rajtunk, embereken múlik, nem a környezeten.
– Miért akart igazgató lenni?
– Nem az igazgatóság csábít, hanem az, hogy tehessek valamit ezért az iskoláért. Tehessek azért, amiben hiszek. Ebben a pozícióban azt gondolom, hogy olyan lehetőséget kapok, ami nagyon sok felnőtthöz, nagyon sok gyerekhez eljut. Én inkább a hitemet szeretném átadni. Azért ez egy nemes feladat, ebben az iskolában főleg, hogy ezt a hagyományt, szemléletet szeretném átadni. Tehát nem az igazgatás vonz, hanem inkább, hogy ez a töltet, ami bennem van, ebből kerüljön át minél több.
– Fog változni valami látványosan?
– Kell, hogy változzon természetesen, változik a világ, változunk mi is, tehát változni kell. Látványosan? Azt gondolom, hogy kis lépésekben. Mindenképpen kis lépésekben. A lényeget, amilyen szellemiség az iskolát belengi, azt nem szeretném változtatni. A körülményeket, a hozzányúlást, a munkamódszereket, ezeket igen. Mindenképpen modernizálni, korszerűbbé, naprakészebbé, informatívabbá tenni. A nyitottságot szeretném egy kicsit jobban hangsúlyozni. Hogy igen, nézzenek meg minket, megmutatni magunkat, megmutatni, hogy ilyen klasszul tud működni, amikor a tantestület egy emberként dolgozik, és amikor szeretjük azt, amit csinálunk. Ezt szeretném jobban erősíteni.
 

– Ennek egy kicsit menjünk a mélyére! Mikben tervez változtatni?
– A kommunikációt a gyerekek, a szülők, illetve a kollégák felé. Azt látom, hogy mindenkiben ott van a jó szándék, a változás, az újulás lehetősége, de még elbeszélünk egymás mellett. Szeretném kinyitni jobban az iskolát a szülők felé. Szeretnék több lehetőséget adni a diákoknak arra, hogy véleményt formáljanak, hogy velünk együtt gondolkodjanak. Szeretném, hogyha ez a szülő-gyerek-pedagógus hármas egységgé és erőssé válna. Ebben látok nagyon-nagyon nagy fejlődési lehetőséget. Mindig is jó volt a kommunikáció, az osztályfőnökök hihetetlen szoros kapcsolatban működnek együtt az osztályaikban a szülőkkel, de mi, mint vezetőség ebből nyilván csak közvetve látunk dolgokat. Szeretném fejleszteni az egymással való munkát, hogy az osztályok összefogásával a szülők ne csak az osztályban, hanem az iskolában is tudjanak egymásról. Ebben nagy változást várok. A nyelvek tanításában is szeretnék korszerűsíteni. Hiszek benne, most is nagyon jól működik. A visszaérkező kompetencia eredményekben az iskolánk átlagon felül teljesít mindkét nyelvből. Gyerekeink két tannyelvű gimibe járnak, felvételiznek a Széchenyi, a Pannon angol tagozataira, nyelvi tagozataira és gyönyörűen megállják a helyüket. Jó, ami van, de lehet jobb. Már az idei tanévtől elkezdjük remélhetőleg a szakköröket, a plusz órákat. Elkezdjünk már másodiktól mi is egy kicsit belekóstoltatni a gyerekeket a nyelvoktatásba. Ebben is szeretnék már most változást.
– A modernizáció az technikai értelemben értendő vagy ez átvitt értelemben is?
– Gyakorlatilag ez egy jól felszerelt iskola. Minden teremben interaktív táblával, internet-elérhetőséggel a kollégák használják a tableteket, laptopokat, gyönyörűen dolgoznak. Persze évről évre fejlődni lehet, és kell is, nyilvánvaló. Inkább a szemlélet, ahogy a világ változik, ahogy a világ eseményei változnak, a hozzáállása változik az oktatáshoz, a művészetekhez, a munkához, a természethez, a fenntarthatósághoz. Ebben szeretném, hogy folyamatosan tartsuk a lépést, legyünk korszerűek. Most már örökös ökoiskola, madárbarát iskola, energiatudatos iskola vagyunk, tehát roppant mód törekszünk erre. Ebben szeretnék még továbblépni. Hogy korszerű technikákkal, korszerű szemlélettel adjuk át a tudást a gyerekeknek, hogy a mai modern világban használható tudással felszerelkezve menjenek el tőlünk.
– Ez nem egyszerű, hiszen olyan dologra kéne felkészíteni őket, ami még nincs.
– Igen, de fel lehet készíteni arra, hogy olyan emberré váljon, aki nyitott, aki reagál a változásokra, aki tudja, hova nyúljon.
– Tehát kompetenciákat fejleszteni?
– Nem nagyon van más út, de a saját gyerekeinkkel is ezt tesszük. Nem tudok ott állni mellette mindig. Meg tudom tanítani, hogy nyitott legyen, kreatív legyen, gondolkodjon, keressen utat, ha kell, kérjen segítséget, ha kell, ő lépjen tovább. Ezt szeretném itt az iskolában is. Ezt a korszerű szemléletet szeretném erősíteni. Mert már most is van, azt gondolom. Hiszek ebben az iskolában, ezt szeretném egy kicsit erősíteni még.
– Ez nagy múltú és jó hírű iskola, tehát a léc magas. Nem fél tőle?
– Természetesen igen, van bennem rengeteg félelem, kérdés, kétség. De ez visz előre. Jót szeretnék, hiszek abban, amit ez az iskola képvisel. Hiszek abban, hogy ha én jót szeretnék ennek az iskolának adni, meg fogom találni azokat az embereket, akik a kérdéseimet, kétségeimet, félelmeimet félretolják, és segítik azt, hogy ez működjön.
– Mikor lenne elégedett öt év múlva, ha mit ért el?
– Boldog gyerek, boldog szülő, boldog pedagógus, boldog vezetés.