Kitört az első világháború

Napra pontosan egy hónappal korábban ugyanis Szarajevóban gyilkolta meg, Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörököst és feleségét Gavrilo Princip szerb diák, aki a kétes hírű szerb Fekete Kéz nevű szervezettel állt kapcsolatban. A főhercegi pár halálát követően diplomáciai bonyodalmak keletkeztek az akkori európai nagyhatalmak között, a szarajevói merényletért Bécs egyértelműen Szerbiát okolta és ultimátumot intézett Belgrádnak, amit a szerb kormány és I. Péter szerb király elutasítottak. II. Miklós orosz cár ugyanis 1914. július 25-én támogatásáról biztosította Szerbiát, így a kis balkáni állam bátran szembe szegült szomszédja követelésével, ami aztán a Monarchia hadüzenetét vonta maga után.

A Monarchia helyzete a háború előtt

A XX. század elejére az Osztrák-Magyar Monarchia rendkívül előnytelen, sőt veszélyes nemzetközi helyzetbe került. Bécs, mint Németország szövetségese az Anglia ellenes táborba került, ráadásul olyan nagyhatalmi viszonyrendszer részese lett, ahol fő ellenfele, a cári Oroszország már nem állt elszigetelten. Moszkva francia szövetségese mellett Anglia támogatását is élvezte. A Monarchia pedig saját szövetségi rendszerében is mindinkább alárendeltebb pozícióba került. A német hadipar látványosan fejlődött, hadserege akkor Európa egyik legütőképesebb haderőjének számított, a katonaságát pedig a merev poroszos magatartás jellemezte. A Monarchia sokszínű, sok nemzetből álló hadserege, közel sem volt annyira erős, mint a német, ezért is bízott Ferenc József császár a német fegyverekben, de azért az öreg uralkodó óvatos is volt. Az 1914. évi háborús döntés Szerbia ellen részben a Monarchia korábbi szerbiai politikáját folytatta, szakítva ezzel Aloys Lexa Aehrenthal volt osztrák-magyar külügyminiszter politikájával, aki mindvégig azt szorgalmazta, hogy a Monarchia csak akkor lépjen fel keményen a Balkánon, ha a világpolitikában háttérbe szorul vagy megszűnik az angol-német ellentét. A dualista Monarchia külpolitikai vezetésében 1909-1914 között így két irányvonal jelentkezett. Az egyik a Monarchia külpolitikai nehézségeinek megoldását, egy Szerbiára mérendő háborús csapással vélte megoldhatónak. A másik a Monarchiát nem akarta kitenni a háború kiszámíthatatlan következményeinek, ezért a háború elodázását sürgette. Ezt képviselte Tisza István magyar miniszterelnök is, amikor határozottan ellenezte a háborút olyan helyzetben, amikor számolni kellett Románia ellenséges fellépésével, amellyel szemben nem állt megfelelő ellensúly. 1909-1914 között ezek az elemek jellemezték a Monarchia külpolitikáját, melyek következetlen vonalat eredményeztek.

Berlin elképzelése volt a döntő

Azokban az időkben viszont a Monarchia külpolitikája teljesen Berlin hatása alá került. A német fővárosban az általános háború szempontjából ítélték meg a helyzetet, közöttük a Monarchiát közvetlenül érintő balkáni nehézségeket is. Németország a Szerbia elleni háború mielőbbi megkezdését tanácsolta és biztosította a Monarchiát, hogy a konfliktus nemzetközivé szélesedése esetén segíteni fogja. Így a szarajevói merénylet után összehívott bécsi koronatanácsban a hadüzenet kérdése volt a központi téma, melyet a megjelent vezetők, gróf Tisza István magyar miniszterelnök kivételével, szinte mindannyian támogattak. Azzal mindenki tisztában volt, hogy egy esetleges Szerbiának küldött hadüzenet, magában hordozhatja az általános háború kockázatát is, mivel Oroszország nyíltan támogatta a balkáni államot, II. Miklós cár birodalma mellett pedig ott állt az antant, tehát Nagy-Britannia és Franciaország is. A magyar miniszterelnök, Tisza István volt akkor talán az egyetlen befolyásos politikus, aki ellenezte a hadüzenetet, mivel tisztában volt azzal, hogy Magyarország számára ebből semmiféle előny nem származhat, ugyanakkor egy vereség minden bizonnyal feldarabolná Magyarországot. Azt is pontosan látta, hogy egy esetleges győzelem, a Monarchia területi növekedését eredményezné, ami pedig csökkentené a magyarság arányát és ezzel befolyását a saját országában. Tisza, miután sikertelenül próbálta megóvni a békét, július hónapban már csak arra törekedett, hogy megakadályozza az általános háború kirobbanását, illetve, hogy rábírja a császárt egy deklaráció kiadására, miszerint a Monarchiának nincsenek támadó szándékai, de kezdeményezése nem járt sikerrel.

A fegyverek vették át a szót

Kitört az első világháború, a Monarchia kétfrontos háborúra készült, egyik oldalon Oroszország, más felől Szerbia ellen. A vezérkar úgy számolt, hogy a mozgósított haderő egyötöde a szerb hadsereggel szemben harcol, négyötöde pedig Galíciában támad, hogy megzavarja, ezzel lelassítsa az orosz hadsereg felvonulását, majd a beérkező német hadseregekkel együtt, általános támadásba lendüljön. A háború a Monarchia és Szerbia összecsapásával kezdődött el. Az 1914. augusztus 12-23. közötti első drinai csata a szerb ellenállás és ellentámadás miatt visszavonulással végződött. Az augusztus 23-tól szeptember 11-ig tartó galíciai hadjáratban, melyben négy hadsereg vett részt, szintén vereséggel zárult. A közben megindított Szerbia elleni második támadás is tejes kudarccal végződött. A Monarchia az északkeleti hadszíntéren is hatalmas veszteségeket szenvedett, 1914 végéig embervesztesége elérte a 800 ezer főt. Az Osztrák-Magyar Monarchia a háború elején már több mint 3 millió embert mozgósított a hadsereg kötelékébe, amelynek majdnem fele a magyar Szent Korona országaiból került ki. Az első világháború kimenetele ismert, Magyarország vesztesként került ki belőle, majd a trianoni békeszerződés következtében hazánk területének 2/3-át elveszítette és 3,3 millió magyar anyanyelvű állampolgárt egyszerűen elszakítottak anyaországától, de ez már egy másik történet.

Felhasznált irodalom

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1914_julius_28_kirobban_az_elso_vilaghaboru/

Szarajevó 1914: Amikor egy gimnazista döntött Európa sorsáról. www.korkep.sk. Körkép.

Mayer, Gregor. A nagy összeesküvés – A szarajevói merénylet és következményei. Budapest: Noran Libro Kiadó