A hétköznapokat is ünnepé tevő máltás gondolatok

Amikor legutóbb belépett a dunaföldvári önkéntesek közé, rajta és a vendéglátóikon is látszott, hogy náluk is hazai pályán érezhette magát.

- Úgy érzem, hogy itt és a többi közösségeinkben is otthon érezhetem magamat, hiszen a máltai testvéreimhez jövök. Ez Dunaföldvárra is kimondottan igaz, mert az itteni is nagyon aktív csoport. Nem győzök hálát adni a Jóistennek, hogy ilyen csoportvezetőjük van, mint a Jákli Viktor és, hogy ilyen erős, jó közösséggé formálódtak. Olyan akció nincs, amiben ők nem vesznek részt. Nagyon kreatívak. Saját maguk által kitalált akciókat is létrehoznak, amikhez esetenként kérnek támogatást, de javarészt a saját hatáskörükben megszerzik hozzá a segítséget.

Ezek az emberek már bőven tól vannak a fiatal éveiken, de valamiért még mindig tevékeny részesei ennek a közösségnek.

- Szerintem azért, mert egy szeretett közösségben jó lenni, és ez az életkortól teljesen független. 

A mai világban a jótékonyságra való hajlam nagyon megkopott.

- Ezzel egyet tudok érteni, de hiszek abban, hogy ha egy jó szándékú ember kitalál valami nemes cselekedetet, amivel a rászorulókon lehet segíteni, akkor talál maga mellé társakat, amire nagyon jó példa a földváriak csoportja. 

Adományokat gyűjteni azért, hogy adhassunk

- Ez egy nehéz feladat, de a cél érdekében az ilyen lelkülettel megáldott emberek képesek ezt eredményesen csinálni. Ezt a saját tapasztalataimból is mondhatom, hiszen ez egyrészt egy kihívás, hogy szembehelyezkedsz a félelmeiddel, de próbáld meg, hogy segíteni tudjál másoknak! Ez ad erőt ahhoz mindig újra- és újra tudjunk kérni, hogy a rászorulók általunk tudjanak segítséget kapni.

Amikor a megajándékozott nem tudja megmutatni a háláját és az örömét.

- Tudom, hogy vannak ilyen esetek és már jól viselem, mert megértem az ilyen reakciókat, hiszen már nagyon régóta végzek aktív szociális munkát. a mai napig járok ki a családokhoz és sokszor tapasztalom meg ezt az érzést. Zömében nem így történik, de van ilyen is. Sok esetben azért fordul elő, mert még nem tapasztaltak ilyet, és nem tudják, hogy ehhez hogyan is kéne hozzáállni. Illetve vannak követelőzők, akik azt mondják, hogy ők már többször is kaptak adományt és az jár nekik. Nem így van, mert ez senkinek sem jár. Azt viszont a másik oldalról tudni kell, hogy amikor szükség van rá, akkor igenis kell adnunk. 

Fáj az, hogy nincs akkora lehetőség, amekkorára szükség lenne?

- Azt gondolom, hogy be kell érnünk azokkal a lehetőségekkel, amiket a Jóisten elénk hoz, és ezzel párhozamosan keresni kell a továbbiakat. Fájni nem fáj, de tenni kell azért, hogy jobbra forduljon a helyzetünk.

Ezen az eseményen Jákli Viktor is elmondta, hogy nekik például csökkentek a tartós élelmiszerkészleteik. Ennek több oka is van. Tudjuk, hogy a szomszédunkban háború dúl, és a Málta a kint lévő csoportokat rendszeresen jelentős élelmiszer adományokkal látja el. Ezért fordulhat elő, hogy az itthoni ellátásra volumenében kevesebb jut. 

Hitet adni a jövő nemzedékének

- Abszolút hiszek abban, hogy a gyermekeink a jövő zálogai, és fontos, hogy idejekorán elkezdjünk velük foglalkozni. Most van egy kormányprogram, Magyarország háromszáz leghátrányosabb helyzetű településének felzárkóztatására. Annak az alapja az első ezer nap. Az első három év a legfontosabb egy gyermek életében. Ha nem kapja meg a megfelelő fejlesztéseket, akkor az óvodában és az iskolában már nem nagyon tudjuk azokat pótolni. amire egy nagyon jó dolog az itteni Tanoda, de ezek mellett a Málta működteti a Biztos Kezdet Gyerekházakat is, amik célzottan ezeknek a három év alattiaknak a problémáit enyhítik. Mellette működtetünk óvodákat és nagyobbaknak a Tanodákat. Középiskolás korukig követjük őket, mert azt szeretnénk, hogy ők már ne örököljék a szüleik szomorú sorsát, hanem a társadalom hasznos tagjaivá válhassanak. Minél több iskolázott, érettségizett, diplomás kerüljön ki közülük. 

Vezetőként részt venni a hétköznapi munkában

- A hitvallásom szerint a közös munkával lehet igazán megismerni a velünk dolgozó önkénteseket és a munkatársakat. Ezért mindenhol azt kérem, hogy akkor hívjanak, amikor munka van. Azt szeretem, ha aktívan odaállhatok a többiek mellé és együtt dolgozunk. Soha nem gondolok magamra főnökként. Az én fejemben élesen elkülönül a főnök és a vezető személye. Az elsőt kinevezik, a másodikat pedig önként követik. Az utóbbi áll közel a szívemhez.

Elismerően szólnak a megjelenésedről az emberek

- Azt gondolom, hogy a ruházatunkkal megtiszteljük azt a közeget, ahová megyünk. Nem vagyok távolságtartó. Ebben benne van az is, hogy, ha valaki úgy érzi, odajön és jól megmondja a magáét a főnöknek. Nincs azzal semmi baj. Szívesen meghallgatom a mások véleményét, de fontos, hogy azt viszonozzák az enyémmel, és a végén nem lesz közöttünk ellenérzés, ha megtudják a dolgok hátterét. Hiszek abban, hogy a párbeszéddel és a jó szándékkal mindent meglehet oldani. 

A Dunaföldvári Önkéntes Csoport is egy család?

- Nincs rá jobb fogalom. Ott persze azt is megmondják, hogy hol fáj! Az benne a legjobb, hogy őszintén tudnak benne beszélni. Az a normális, ha nem sértőn, hanem tisztelettel elmondjuk egymásnak a véleményünket és közösen keressük a megoldást a problémákra. Jó, ha senki sem felejti el a ma elhangzottakat és legközelebb megkérdezi, hogy vajon mennyiben történt azóta változás?

Jákli Viktor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Dunaföldvári Önkéntes Csoportjának vezetője egy karizmatikus személy. Az életének jelentős részét a szolgálat teszi ki. Erről beszélgettünk vele.

- Kellemes hangulatú eseményeink vannak, ezen is jó volt részt venni. A véleménynyilvánítás lehetősége nem egy olcsó hitegetésként, hanem realitásként nyílott meg mindenki számára. Nem féltem, hogy a fejemre olvasnak valamit, pedig biztosan nekem is vannak hibáim. Mindenesetre most nem szóltak róla. Nem szoktak várni a véleményükkel a jeles napokig, mert megtaláljuk a megbeszélések helyét és idejét is. Tudom én, hogy mit kéne másként és jobban csinálni, de nem mindenre adódik lehetőség. A tökéletességre törekedünk, de mint tudjuk azt a felettünk álló tudja csak elvégezni.

A miénk nem egy munkahelyi kollektíva.

- Nyilván azok is nagyon értékesek lehetnek. A sok közösen elvégzett sikeres munka után már attól sokkal többet jelentünk egymásnak. Az ilyen eseményeink a családi ünnepségek érzelmi hangulatára emelkedtek. Én is egy családnak érzem a közösségünket. Nálunk is vannak jó – és rosszfiúk, veszedelmes és imádnivaló nagynénik is. A miénk is ehhez hasonló. Mindezekkel együtt nagyon összetartó család a miénk. Olyanok, akikkel közösen akár a világot is megtudjuk forgatni, sőt a példák nyomán szinte a semmiből is tudunk várat építeni. 

Ne szépítsük, az egész közösség a legjobb éveiben jár, de sokan már a nyugdíjkorhatár környékét élik meg!

- Egyrészt az otthonról hozott neveltetés, ami örökre szól. Másrészt a hit, hogy nélkülözhetetlen feladatokat kell megoldjanak. Aztán a közösséget átfonó kapcsolatrendszer, aminek a hatására azoknak a társaknak is segítséget kell nyújtani, akik pillanatnyilag meginognak, de ennek hatására megújulva küzdenek tovább a cél eléréséért. Egymásért is sokat tesznek, nem csak a rászorulókért. 

Nagyon sokat jelent az egyén életében, ha jót tesz. 

- Az egy kiteljesedés. Nem csak a gyermekeimnek és az unokáimnak főzök egy jót, hanem na még vagy kétszáz másik embernek is. Vagy ételt rakok valakinek az asztalára. Az egy fantasztikus élmény ám. Ezt ugyan sokszor nem a megfelelő módon értékelik, de ezen túllépünk.

Mi azokat az adományokat adjuk tovább, amiket arra a célra kapunk. 

- Az anyagi oldalát nézve adománygyűjtésből és annak elosztásából áll a mi tevékenységünk. Ám, ha a nevünket is látjuk, akkor a szeretet megosztása is a feladatunk. 

Mekkora teher ez a szolgálat?

-Erre minden nap szükség van. Magamról szólva, önként választottam. Amíg tudom, addig csinálom. Nem érzem nagy tehernek. Az élet egyéb eseményei adnak nagyobb pofonokat, az itteni problémák megoldása máig örömöt okoz. Nem csak itthon végzünk ilyen tevékenységet, hanem például Déván is, ha szükségük van rá, de német máltásokkal és ausztriai csoportokkal is élő kapcsolatban vagyunk. Hatalmas lelki békét ad ez a számomra. Köszönjük szépen, nagyon jól megvagyunk.