Fájdalmas állapotok Dunaújváros közterületein

Jó néhány éve már, hogy nem lakom életvitelszerűen Dunaújvárosban, de a munka, a család és egyéb elfoglaltságaim miatt a hétköznapjaim nagy részét itt töltöm. Akarva és akaratlanul elszenvedve a városban uralkodó állapotokkal járó valamennyi örömet és bánatot. Szomorúan látom nap mint nap, hogy az egyik legalapvetőbb városgazdálkodási feladatot, konkrétan a közterületeken történő fűnyírást – valamilyen, általam értelmezhetetlen okból kifolyólag – nem nagyon sikerül elvégezni.

Persze tudom, hogy a felelős településvezetésnek nincs könnyű dolga, hiszen a lakosság a települési önkormányzatokat számos feladat elé állítja. Ahhoz, hogy mindennapi életünket zavartalanul élhessük, nagyon szerteágazó, sokféle szolgáltatásra van szükségünk. Ma már (majdnem) mindenki számára megszokott dolog, hogy összkomfortos lakásokban élhet, jól szervezett közlekedés segítségével juthat el az iskolába vagy a munkahelyére. Legyen szó akár az egészségéről, pihenéséről, művelődéséről, van hová forduljon, ahol szakszerű ellátást és segítséget kap. Mindezeknek a biztosítása nagy szakértelmet és körültekintést igényel. Ezen feladatok közé tartozik – tartozna – az én olvasatomban a közparkok és zöldfelületek fenntartása, rendszeres karbantartása. 

Ami azonban biztos, hogy a település-üzemeltetés, városgazdálkodás egyébként nem egyfajta ajánlás, sokkal inkább kötelezettség, konkrét előírásokkal, feladatokkal.

A dunaújvárosiakkal beszélgetve, illetve a település megannyi Facebook-csoportjának bejegyzéseit olvasva a városi közterületek elhanyagolt állapota, konkrétan a fűnyírás, vagyis éppenséggel annak hiánya állandó, közfelháborodást okozó téma. 

A reakció ezekre a városvezetők részéről, hogy többnyire az időjárást, a elhúzódó esőzést okolják a munkálatok elmaradásáért. Tegyük a szívünkre a kezünket, az elmúlt néhány hétre sokkal inkább volt jellemző a kánikula, mint az állandó esőzés. Vajon mi lehet az oka, hogy Dunaújvárosban gyakorlatilag még mindig térdig érő gaz fogadja a lakásukból kilépve az itt élőket, illetve az ide látogatókat? 

Pedig, ahogy már májusban is írtunk róla, Szabó Zsolt gazdasági alpolgármester az önkormányzat hetilapjának ezt nyilatkozta: „Tavasztól őszig bizony vesszőparipánk a fűnyírás, ezért is döntöttünk úgy, hogy az erdészeti és parkfenntartási feladatokat átszervezzük – így ugyanannyi pénzből, ami idén közel félmilliárd forintot jelent, sokkal hatékonyabban tudunk dolgozni.” 

Ráadásul a rendezetlen környezet nem elsősorban esztétikai probléma. Közlekedési szempontból sokkal jelentősebb gondokat vet fel, gondolok itt például a beláthatatlan útkereszteződésekre. De ha már a közösségi média felületeket említettem, úgy tűnik, fordulóponthoz ért az említett téma, most ugyanis a városi kutyás-csoportokban a gazdik (jogos) felháborodásának hangot adó bejegyzései egyre kritikusabb mértéket öltenek. Az alábbiakban olvashatnak néhányat – természetesen név nélkül –, aztán ki-ki levonhatja a konzekvenciát az esettel kapcsolatban.

„Köszönjük a végtelenül profi fűnyírást a városban a mai (pusztán oltásra megyünk dokihoz) látogatásunk egy több mint 20 ezer forintos számlával végződött a toklászok miatt. El sem akarom képzelni, mennyi pénzt fizet a város ezért a pazar munkáért, persze, ha a számlát benyújtanám, még én lennék a világ parasztja és jönne a „mitképzelekmagamról”

Persze a rendelő mellett sikerült összeszedni...”

„Borzasztó állapotok uralkodnak ezen a téren a városban! Lassan már nem merem levinni sétáltatni! Arról nem beszélve, hogy a tetves fűmagtól minden második kutya most belső köhögős! Remek! Számlát már mi is tudnánk benyújtani! Össze kéné őket gyűjteni, és egyszerre oda vinni! Egyből lenne rendezett Duna-part megint!”

„Naponta 10-20 vagy több toklászt szedek ki az én kis yorkimból, nagyon utálom, hogy nincs felszedve a levágott fű maradvány. De az hagyján, most már megint nagy mindenhol, így pláne nem tudom, hova engedhetem már be a kutyámat. Tegnap mi is oltásra mentünk, de előző este furcsa volt a kutyus, mondom, nézessük meg a fülét/orrát. Szerencsére nem volt benne toklász, de erős gyanúm volt rá. Kitartás a te kutyusodnak és jobbulást!”

„Víztorony kutyasétáltató, az a hatalmas gaztenger le lett vágva, aztán ugyanúgy ott hagyva... Halomnyi toklász és a kisebbik baj, ha a cipőd megy vele tele, és nem a kutyád lába, orra. Én nem károgtam az önkormányzat dolgaira szerintem soha, vagy csak nagyon keveset... De ez számomra már-már dühítő. Azt mondják, esik, nincs melós...”

„Bucimnak a mancsát sértette... takarítom a tályogot. Nekem még szerencsém, eü-s vagyok, meg tudom csinálni, nem kell dokit fizetnem. De sajna nem ez az első két hónap alatt. Sok mindent el tudok fogadni… de ezt a rengeteg megdumáló, kifogás hablatyot... miért nem vallják be egyszerűen, nincs rá pénz. Persze, ha egy polgár kertjében van ez, rögtön megy a bünti...” 

Kézenfekvő a kérdés: mit tehetnek a dunaújvárosi kutyások, hogy kedvencünket megkíméljék a toklász okozta fájdalmas problémáktól? A szakmai oldalakon, azt írják, hogy próbáljuk elkerülni a gondozatlan füves területeket. Na, de hol vannak ilyenek a városban? Megfejtéseket kérjük a szerkesztőségbe…