A végén pedig együtt sírunk és nevetünk, főleg, ha nyerünk is

A diákigazgatói székért szálltak harcba most a Rudas középiskola tizenegyedik évfolyamos diákjai. Jó érzés volt hallgatni őket arról, hogy milyen klassz programokat, versenyeket találtak ki, de még jobb volt látni azt, hogy szívesen és örömmel mesélnek róla. Csupán néhány napról van szó, de higgyék el, életre szóló élményt jelentenek a kampányoló osztályoknak! Adott egy hagyomány, amiből mindenki a legjobbat akarja kihozni, amihez mindenki szeretne hozzátenni valamit. Ekkor kezd hatni a közösségi erő: idővel az ellenkezésből konszenzus lesz, a kötelező feladat közös céllá válik, a végén pedig együtt sírunk és nevetünk, főleg, ha nyerünk is!