Kinek a bora a legjobb? Ennek kiderítésére szerveztek versenyt

Dunaföldvár A települési borászati verseny kategóriánkénti győztesei: 
Nagy Dániel: cabernet sauvignon Barrique 
Widek Károly: olaszrizling 
Jankó Árpád: kékfrankos rozé 
Bircsár Gábor: Othello 

Több szempontból különleges verseny lett belőle  

Lipták Tamás, a rendező szervezet, a Dunaföldvári Kertbarátok Városvédő Egyesületének elnöke: 
– Nekem több szempontból is nagyon fontos volt ez az esemény. Az egyik, hogy 46. alkalommal került megrendezésre a borversenyünk, én pedig jubilálok, hiszen tizedik alkalommal lehettem a házigazda. A bíráló bizottság összetétele is különleges volt, mivel feltűnően sok hölgy vállalta el ezt a komoly feladatot. Azt azért tudni kell erről a férfias, boros szakmáról, hogy a hölgyek különlegesen jó ízérzékkel vannak megáldva, ezért fontos, hogy szerepet kaphassanak ebben a tevékenységben is. Ahogy az esemény megszervezése és a lebonyolítása is széles körű összefogásnak köszönhető, úgy a borminták összegyűjtéséből is kivette a részét minden helyi boros egyesület. Ezért a környékbeli települések borai is a zsűri elé kerülhettek. 

A borverseny elnöke elégedetten nyugtázta a felhozatalt 
A régió legsikeresebb szőlő- és borosgazdája, a pincészetéről is híres Tomolik János vezette a borokat bírálókat ezen a versenyen. 

– Igazán jó kis verseny volt. Finom borokat kóstoltunk, de voltak olyan tételek is, amelyek az elmúlt szezon nehézségeit is magukon viselték. Nem mindenhol tudták a gazdák azokat a megoldásokat érvényesíteni, amik egy ilyen időszakban szükségesek. Öt aranyérmet emellett zömében ezüstöket tudtunk kiosztani. Úgy gondolom, hogy a gazdák többsége eredményes évet zárhatott le. 

Nehéz döntések vártak a zsűrit vezető szakemberre 
– Igen, voltak ilyenek is. A borkóstolás és a -bírálat is egy szubjektív dolog. Minden bírálónak megvan a maga sajátossága. Az elnöknek az a feladata, hogy összehangolja a tevékenységüket és egy konszenzus alapján értékeljük a borászok munkáját. 

Előremutató szakmai beszélgetésekre is sor került 
Kelemen Róbert, a város különleges, biotechnológiával dolgozó borásza is a zsűri tagja volt. 
– A bírálat az aznapi állapot megvizsgálását jelenti. Aki ebbe belefog, annak ismernie kell a fajták jellegzetességeit, nehogy rossz döntést hozzon. 

– Fiatal, tavalyi vörösborokat hoztunk a versenyre. Különleges volt az elmúlt évjárat. Nagyon magas cukor- és abból hasonló alkoholtartalom alakult ki. Ezzel együtt nagyon egyedi fajta karakterek jelentek meg, ami kérdéseket ébresztett a megkóstolóikban. Ezt szerettem volna a boros kollégáinkkal megbeszélni. 
– Bioborászok vagyunk, és jelentős terméskorlátozással termeljük a szőlőnket. Mint minden gazda, valamennyire mi is „pincevakok” vagyunk. Ezek jó alkalmak arra, hogy sokféle mintát kóstoljunk, és megbeszéljük a tapasztalatainkat. 

– Mi kétéves kora előtt nem bocsátjuk a nagyközönség elé a testes vörösborainkat. Most megtettem, elhoztam, és bemutattam azokat féléves korukban. Ezeknek az első időszakban csak szakmai kóstolásnál van helyük. Bízok benne, hogy majd két év múlva a mostani kóstolók érezhetik rajtuk a hatalmas változást. 

Ahogy a borászkodás, úgy a borbírálat sem egy könnyű mutatvány 
A külső szemlélő azt gondolja, hogy a borbírálat egy kellemes és könnyű úri passzió. Sűrű János, Dunaföldvár sikeres borásza, aki ezen a délelőttön ezt vállalta magára, más véleményen van. 

– Izgalmas volt. A sok nagyon jó mellett voltak kevésbé sikerültek is. A középmezőny inkább az ezüst felé hajlott. Az új vörösök bírálata mindig egy nagy kihívás, mert tudjuk, hogy azoknál nem az első év az igazi. Amelyik ilyenkor az ezüstérmet elérik, egy év múlva nagyon esélyesek az aranyra. Nagyon kevés aranyat osztottunk, de az előbb elmondottak szerint nem kell csüggedniük a gazdáknak. 

– Akiknek most kevés dicsőség jutott, azok próbálják megfogadni a tanácsainkat. Részben korrigálhatják a mostani problémákat, illetve a következő évjáratnál már eredményesebbek lehetnek. Az alapanyag, a szőlő kiváló, csak a technológiában kell majd változtatniuk.