Azt tapasztalom, még mindig a negatív hírt olvassák többen

A feleségem szintén pedagógus, 23 éve iskolaigazgató (jelenleg a Szabó Magda Református Általános Iskolát vezeti), pontosan tudom, hogy milyen odaadás és gyerekek iránti szeretet jellemzi ezt a szakmát, mert akárcsak a múzeumi dolgozók, a pedagógusok sem lesznek sohasem milliomosok, nem is azért választották ezt a szakmát. Ez hit és szeretet kérdése, az anyagiak pedig egy pedagógus életében csak másodrangú szerepet játszanak. 

Nagy port kavart az eset 
Magyarországon szinte mindenki felkapta a fejét arra a hírre, hogy egy 39 éves óbudai pedagógiai asszisztens a közösségi médiában arról beszélt, hogy egy 15 éves gyerekkel folytat homoszexuális kapcsolatot. Nagy felháborodást keltett az is, hogy az azóta már elbocsátott fickó (szándékosan nem azt írom, hogy úriember) nyíltan a videójában népszerűsítette a felnőtt-gyerek szexuális kapcsolatokat. Az ügy nagy port kavart, persze a politika is a maga szemszögéből próbálta megközelíteni az esetet, de a politikának ez a dolga. Engem valami más foglalkoztat. Tudom, hogy mint azt a címben is jeleztem, a negatív hír az igazi hír, mert ha azt írom le, hogy egy vezető tette a dolgát, az a válasz rá, hogy persze, hisz azért kapja a fizetését, de ha például egy kisiklás vagy ballépés történik az életében, annak már hírértéke van. Az emberek nem szeretnek olvasni, főleg a hosszú írásokat nem, ezt több évtizedes múzeumi pályafutásom során már megtapasztaltam. Ezért a különböző hírközlő eszközök igyekeznek minél kevesebb szöveggel tálalni egy eseményt, ami önmagában nem baj, hiszen próbálnak alkalmazkodni a kialakult körülményekhez, szokásokhoz. 

A jó példák 
A múzeumban munkatársaimmal együtt mi is olyan kiállításokra törekszünk, ahol a képek és tárgyak beszélnek, és ahol nem kell hosszú ismertető szövegeket olvasni, mert azt a látogatók nem szeretik. Ez van, ezt kell szeretni, mondta mindig a nagyapám, aki egyszerű, de egyenes derékkal megáldott parasztember volt. Engem ebben a botrányban az zavar, hogy kiemelik azt a tényt, hogy a fővárosi férfi egy pedagógus volt. A magyar pedagógustársadalom döntő többsége viszont nem ilyen! Ismerek nagyon sok tanítót, tanárt, sőt pedagógiai asszisztenst is, ők mindannyian elhivatottak a szakmájuk iránt, és nemcsak oktatnak, hanem nevelnek és tanítanak is, és a kettő nem ugyanaz. A feleségem iskolájában is dolgozik három pedagógiai asszisztens, személyükben én nagyszerű szakembereket és remek egyéneket ismerhettem meg. 

Védjük a gyerekeket! 
A gyermekek védelme érdekében lépéseket kell tennünk, mert a joghézagok lehetőséget adnak az ilyen esetekre, mint ez, amiről most szó van. Kezdeményezni kell, hogy úgy alakítsák át az idevágó magyarországi törvényeket, hogy tilos legyen felnőtteknek gyerekekkel szexuális viszonyt folytatni! Szakértők szerint ugyanis egy ilyen szexuális kapcsolat akkor is traumatikus lehet egy kiskorú számára, ha az elméletileg a beleegyezését adja hozzá. Ezek az elszenvedett sérelmek vagy károk később megváltoztathatják az egész életüket, és még felnőttkorban is maradandó nyomot hagy bennük. Pedig a mai gyerekek lesznek a jövő magyar társadalmának talpfái, ők fogják irányítani társadalmunkat, országunkat, ezért nem mindegy, hogy milyen körülmények között tudnak majd felnőni. 

Ez összességében nézve egy teljes társadalmi kérdés, nem pedig egyedi probléma. Az említett törvénymódosítás lehetőséget biztosítana arra, hogy kellőképpen megbüntessék azokat a kalandokat kereső felnőtteket, akik kihasználva különböző helyzeti előnyüket, megközelítik a kiskorúakat. Számunkra a gyermek az első helyen áll, a legféltettebb kincsünk, ezért mindent el kell követni, hogy ők békében és háborítatlanul tudjanak felnőni. Ezért nagyon fontosak, hogy a családokban és az oktatási intézményekben ezekről a témákról folytassunk felvilágosító beszélgetéseket, megelőzve ezzel, hogy gyermekeinket ne használhassák ki rossz szándékú felnőttek. 
A magyar társadalomnak a jövőben is égető szüksége lesz életerős és egészséges nemzedékre, mert mint azt az előbb is elmondtam, néhány év múlva már ők lesznek ennek az országnak a mozgatórugói. Lehet, hogy túlságosan is konzervatív vagyok, de én már csak ilyen vagyok.