Szezonzáró szüreti felvonulást és bált tartottak a községben

Mi lehet a titok? Mi az, ami a sokadszorra megrendezett eseményt nem hagyja unalmassá válni? Talán az, hogy mindenkinek fontos a szerepe, és szinte garantált a sikere. Persze csak akkor, ha profi lesz a produkciójuk. 
A show főszereplői: a bíró és a párja, a kisbíró és a menetet fölvezető első lovas, a betyár. És a táncosok. Aztán ott vannak a lovasok a nyeregben vagy a hintókon, a szekereken vagy a gumikerekű kocsikon járva. És persze a vendéglátók... Legalább ilyen fontos a portájuk elé a kisebb-nagyobb, gondosan és gazdagon megterített asztalokat kiállító polgárok szerepe. 

Példát mutattak a település vezetői 
Ezúttal úgy, hogy abban a beosztásban is baj nélkül meg lehet fogni a munka végét, ha a közösségért lehet valamit tenni. Rauf Norbert polgármesterrel beszélgettünk. 
– Mi nemcsak a közönség szerepét akartuk kipróbálni, hanem a saját kezünkkel is tenni akartunk valamit a felvonulókért. Itt a Barátságházban szorgoskodtunk, hiszen ez a menet záró állomása, ezért egy finom ebéddel, borjúpörkölttel fogadjuk őket. A finomságot az önkormányzat biztosítja a számukra, és amit mi, a tisztségviselők készítettünk el nekik. Ekkora társaságnak már túl szűk lenne az épület, ezért hagyományosan az előtte lévő parkolót szoktuk terasznak kinevezni, ott aztán kényelmesen elfér mindenki! Az esti bálra is együtt megyünk. 

Az előkészítő munkák után táncra is perdült 
Sziliné Czeiner Renáta a település kulturális eseményeinek egyik szervezője. A szüreti felvonulásra egy néptánc­etűdöt is betanultak, amelyet minden megállóban bemutattak az érdeklődő közönségnek. 
– Az előkészítő háttérmunka mellett ismét sikerült egy kis produkcióval kedveskednünk a vendéglátóinknak. Előttünk az általános iskolások mutattak be egy szép táncot, ezért nekünk is illett nagyon komolyan vennünk a magunkét. Könnyű dolgunk volt, hiszen a sok elismerő taps, a remek idő és a rengeteg résztvevő olyan hangulatot teremtett, ami így együtt sikerre vitt bennünket. Még soha nem voltak ennyien a vidékről érkezettek, mint ez alkalommal. Úgy látszik, már messze földön híresek lettünk a barátságos eseményeinkről, a megfelelő szervezésünkről és a nagyon jó közönségünkről. Daruszentmiklós most is igazolta a jó hírét. 

Mindenki a saját portája előtt... 
Kaszás Imre lelkesen mesélt nekünk a délelőtti forgatagról: 
– Láttuk, hogy évek óta egyre szebb és látványosabb lett a mi szüreti felvonulásunk, és ezért gondoltunk arra, hogy megtiszteljük őket egy szolid kis vendéglátással. Itt a saját portánk előtt egy ilyen tértáncra is nagyon alkalmas füves játszótér található, ahová még a lovasok (akik között az idén a mi fiunk is helyet kapott a saját lovával) is nyugodtan fölléptethettek. Minden szereplő és a környékbeli lakók nézőként jó helyet találhattak maguknak. 

Ez a helyszín a régi Kis­szentmiklós területén található, ahol ebben az időszakban tartottuk a falu búcsúját. Az sajnos mára már szinte elfelejtődött, ezért aztán örömmel látjuk ezt az új ünnepet. Büszkék vagyunk arra, hogy ez a népi hagyományunk a táncainkkal együtt sikeresen tovább él. Este pedig természetesen a bálba is elmegyünk. 

Ezúttal telt ház lett az udvarukon 
Egy ragyogó, bármelyik üdülőhelyen is szívesen látott kis bevásárlóközpontnál a két tulajdonos, Kiss Jánosné és Kiss János fogadta a táncos felvonulókat. 
– A korábban is nagy örömmel vártuk a szüreti menetet, és egy kis frissítőponttal leptük meg a résztvevőket, ahogy a mai napon is. Szerencsére van az udvarunkon egy jól kiépített parkoló, ahol jó helye van a táncosoknak és a lovasoknak is. A kicsiket nekik való kis finomságokkal, a felnőtt korúakat más fajtájúakkal fogadtuk – osztotta meg velünk az információkat a ház asszonya. 

Az ura, Kiss János igazi komoly delegációként fogadta a felvonulókat. Elmondta: 
– Ilyenkor kiderül, hogy ki látja őket jó szívvel. Szerintem anélkül ne is álljon bele senki az ilyen vendéglátásba. Látom, hogy mennyi munkát tesznek bele a táncosok ebbe a fölvonulásba. Rengeteg a táncos, ennyi fogatot és lovast még soha nem láttam a mi falunkban. Nem nézzük, hogy ki honnét érkezhetett, örülünk, hogy itt vannak nálunk, tehát a mi vendégünk mindenki. Természetes, hogy boldogok és büszkék vagyunk, amiért nálunk is megálltak egy kis pihenőre.