Az Iskolatelevízió története a mi városunkhoz is kapcsolódik

A televízió világméretű elterjedése természetessé tette, hogy ez a médium is a közoktatás szolgálatába álljon. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában az 1950-es, 1960-as években indultak ilyen jellegű műsorok – nem egy esetben a tanárhiány enyhítésére. Kelet-Európában a televíziózás késedelmesebb megindulás miatt az 1960-as évek elejétől-közepétől számíthatjuk az iskolai „tévékorszakot”. 

A Magyar Televízión belül 1963-ban alakult meg az új rovat Kelemen Endre (1933–2018) vezetésével, és 1964. február 5-én délelőtt adta első adását az Iskolatelevízió. A Művelődési Minisztérium az első félévben 100 iskolát jelölt ki kísérleti jelleggel, ahol a gyerekek és tanáraik megtekinthették az adásokat. A kísérleti félévet követően a kedvező fogadtatás birtokában gazdagodott a műsorpaletta. 
Az új szemléltetőeszközt leggyakrabban az általános iskolák tanulói nézték. Sugároztak tanórákat a gimnáziumok tanulóinak, valamint az egyetemistáknak is. Az 1970-es években az óvodába nem járó gyerekeket készítette elő az iskolára a Tévé-ovi című sorozat, a Mindenki iskolája pedig a nyolc osztályt el nem végzett felnőtteket hívta a televíziók elé. Szintén az Iskolatelevízió műsora volt a Családi kör című sorozat, és bár késő este került adásba, mégis a hazai televíziózás egyik legsikeresebb programja lett. 

1969 márciusában A TV jelenti című magazinműsor riportsorozatot indított a „TV-t minden iskolának!” akció keretében a tanyai oktatási gondok megoldására. Ez jól készítette elő az Iskolatelevízió országos akcióját, amelynek az volt a célja, hogy minden iskolába legalább egy tévékészülék kerüljön társadalmi adakozásból. A nagy jelentőségű összefogás keretében szervezetek, intézmények, csoportok és magánszemélyek vásároltak készüléket és gyakran áramfejlesztőt is az iskoláknak, amelyek így a közösségi televíziózás központjává is váltak. Az akció 5000 készüléket juttatott a rászorulóknak 1970 áprilisig. „Mind többen csatlakoznak a televíziót minden iskolának mozgalomhoz a Dunai Vasműben. A gyár vezetői öt készülék és a hozzá való antennák megvásárlását szavazták meg, és külön egy televízió megvásárlását határozta el a vasmű önkéntes tűzoltó testülete, valamint a szállító gyárrészleg vasútüzemének dolgozói” – írta 1969 októberében a Dunaújvárosi Hírlap. 

A ´70-es évek végétől a tantárgyi műsorok helyett már a komplex ismeretek nyújtására törekedett az Iskolatelevízió szerkesztősége. A gyerekek számára a korábbi alapoktatás helyett „látókör-szélesítő” műsorokat készítettek, a pedagógusokat pedig a tantervi változásokra készítették fel. A ´70-es évek második felében a munkaképes felnőttek közül megközelítően egymillió ember nem rendelkezett általános iskolai végzettséggel. E gond enyhítésére 1976 őszén elindult a Mindenki iskolája című távoktatási sorozat. 
A Szülők iskolája című sorozat (1979) a gyermek születésének és 3 éves korig tartó nevelésének tudnivalóit mutatta be kiadványokkal, klubhálózattal és a Szülők klubja című telefonos élő adással kiegészítve. A korábban említett Családi kör pedig színészek által eljátszott szituációs mini tévéjátékokon keresztül hasznos nevelési tanácsokkal látta el a gyakorló szülőket. Ki ne emlékezne a Családi kör népszerű pszichológusára, Ranschburg Jenőre, aki jó szóval arra okította a magyar nézőket egyebek közt, hogy tartsanak televíziós diétát gyermekeiknek, mert akkor már kialakult az a mindent néző gyerekréteg, amelynek a tévé elsősorban „a szem rágógumija” volt. 
Aztán 1983-ban indult el évtizedes útjára a Hármas csatorna című, már délutáni integrált oktatási sorozat, amely kezdetben hetente kétszer, később heti egy alkalommal jelentkezett, és a tizenévesek legnépszerűbb ismeretterjesztő műsorává vált. A ´80-as évek közepére azonban véget ért az Iskolatelevízió klasszikus korszaka, mert megváltoztak és beszűkültek a műsorsugárzás és -felhasználás feltételei – írja vonatkozó szócikkében az Online Pedagógiai Lexikon (OPL). 

(Forrás: kemma.hu, OPL, jakd.hu)