Augusztus van: a piac fénykora, a bőség ideje

Dunaújváros - Régen fordult már elő, hogy amikor megkérdezem, mi legyen az ebéd, a „nem tudom”, „nekem mindegy”, „rád bízom” helyett választ kapok: puhát. Hja, ha fogászatra jár az ember… Vagyis a menüvel nincs macera: sült, bár inkább párolt hús, krumplipüré, paradicsomsaláta. Így amikor tegnap a piacon sétáltam, azt lestem, hogy az eltennivalók frontján mi a helyzet. 
A télire szánt lecsó már a polcon pihen, de a pritaminhoz kell pár kiló paradicsompaprika vagy kápia. Nem olcsó, mert 690-től 900 forintig sorol az ára, viszont a nagyanyám szerint „sóbamagába” elrakva nem kell tartósítószeres ízesítőket használnom a főzéshez. Vennem kell cseresznyepaprikát is, vagy a hegyest, amit macskapöcse paprikának hívnak, ez ­felfűzve nálunk nem a konyha ­dísze, hanem gyakorta dézsmált fűszer. A cseresznyepaprikából ezer forint alatt nem találunk (felfűzve még borsosabb az ára), de talán várhatunk még ezzel pár hetet. Csak úgy ne járjak, mint az apró szemű, csemegeuborkának való portékával, amiről lemaradtam. Nem akartam kapkodni, s 800 forintért venni kilóját, hiszen a bolti üvegest is megkapom annyiért, akkor minek vesződjek vele. Aztán kifutottam az időből (vagy, ahogy férjem mondaná, azt az apró uborkát „már nem gyártják”), csemiubinak nyoma sincs. Kovászolni való van, ami nem ugyanaz. 

Kaprot és zellert szoktam fellógatva megszárítani, aztán szellős dobozban várja, hogy levesbe, főzelékbe kerüljön. Jó ideje már egészben főzöm az ételbe, s kiszedem, amikor kész, mert nagyfiam egyszer azzal a kritikával illette a gazdagon zöldségelt orjalevest, hogy „olyan hínáros”. Kaprot nagy csomóval adnak 200 forintért, ám a zellerzöldjét csak gumóstul ­árulták 400-ért. Ezer forintból meglett ezekből a téli­re való. Kell még méz, amikor kipörgetik, dió, amikor leverik, meg gomba szárítva, porítva, fagyasztva – amikor majd ideje lesz. Augusztus vége van, ez a piac fénykora, a bőség ideje, s pár hétig ez tán így is marad.