Vasvári Pál élete például szolgál ma is a magyar ifjúság számára

Történelem - Vasvári Pál elemi iskolai tanulmányait Hajdúböszörményben végezte, majd 1837-től a nagykárolyi piarista gimnáziumba került. Itt mindvégig kiváló tanuló volt, a Károlyi grófok felfigyeltek rá, és anyagilag is támogatták. A későbbi forradalmár házitanítóként is dolgozott a Károlyi grófok tisztviselőinek gyermekei mellett, de egyes források szerint magának gróf Károlyi Lajosnak a gyermekeit is tanította. Grófi támogatással 1843-ban beiratkozott a pesti egyetemre, ahol bölcsészet szakon történelmet és természettant hallgatott, de Horvát István bölcsészdoktor, egyetemi tanár és nyelvész hatására teljesen a történelemnek szentelte magát. Egyetemi hallgatóként már vezérszerepet játszott az ifjúság körében. 1847-ben a Teleki Blanka által alapított nevelőintézetbe került tanárnak. Ugyanebben az évben kezdte el használni a Vasvári nevet, így az 1848. január elején megjelent Történeti Névtár című művében a kiadó, már Vasvári Pálként szerepelteti a nevét. 

A márciusi ifjak 

1848. március 15-én a kitörő forradalom vezetői között tevékenykedett, fontos szerepe volt a 12 pont megalkotásában, majd a népgyűlés elé való terjesztésében is. A márciusi ifjak tágabb értelemben az 1848–49-es forradalom és szabadságharc közvetlen előkészítésében, valamint az 1848. március 15-i eseményekben vettek részt. Valamennyien harminc­évesnél fiatalabbak voltak, és a legismertebb közülük Petőfi Sándor, Jókai Mór, Irinyi József és Vasvári Pál. Az irodalomtörténet őket a radikális forradalmi szellem képviselőinek tartja. A fiatalok akkor rendszeresen a Pilvax kávéházban gyűltek össze. Vasvári a március 15-én kitörő forradalom egyik vezéralakja volt, annyira, hogy amikor Petőfi a forradalom nevében lefoglalt nyomdagép mellett emlékezetből írta le a Nemzeti dal sorait, Vasvári ollóval a kezében várta, hogy egy újabb versszak megszülessen, majd felszabdalta a papírt, hogy így gyorsabban dolgozhassanak a betűszedők. 

Tagja lett a Közcsendi Bizottmánynak is, majd ő üdvözölte hivatalosan a Batthy­ány-kormánynak Pozsonyból, az országgyűlésről április 14-én Pestre érkező tagjait. Vasvári Pál 1848 áprilisában mint belügyminiszteri fogalmazó tevékenykedett, majd június közepén a pénzügyminisztériumba helyezték át, ahol titkárként dolgozott. Annak ellenére, hogy kormánytisztviselő lett, radikális nézeteiből egy cseppet sem engedett, ezért már a következő hónapban belépett a kormány radikális ellenzékét tömörítő Egyenlőségi Társulatba. Ebből is látszik, hogy Vasvári nem azért vett részt a forradalomban, hogy egyéni politikai karriert csináljon, hanem a nemzet ügyét helyezte mindig előtérbe. Hasonlóan gondolkodott, mint Petőfi, aki örök lázadó volt. 
Érdemes megemlíteni, hogy a forradalom kitörése után az első szabad országgyűlési ­választásokon Petőfit – aki szülőföldjén, az Felső-Kiskunságban indult képviselőjelöltként – Szabadszálláson a költő nyers modora végett majdnem agyonverték a helybéliek, így természetesen ellenlábasa nyerte meg a választást. 

Jelačić betört az országba 

A horvát származású császári-királyi táborszernagy és horvát bán a bécsi udvar támogatásával seregével betört Magyarországra, hogy leverje a magyar forradalmat. A betörő horvát csapatok gyorsan nyomultak előre, már Somogy megyében voltak, amikor Vasvári megbízólevelet kapott Madarász László képviselőtől, az Egyenlőségi Társulat elnökétől, hogy több Somogy megyei településen szervezze meg az ottani népfelkeléseket, de Vasvári a megbízólevelét későn kapta meg, a magyar hadsereg már Lepsénytől vonult vissza Székesfehérvár felé, majd rövidesen a város feladásáról is megszületett a döntés. A bán hadserege 1848. szeptember 26-án bevonult Székesfehérvárra, Josip Jelačić pedig főhadiszállását a püspöki palotában rendezte be. 

Vasvári így a sukorói táborba ment, és arról próbálta meggyőzni a honvéd tisztikart, hogy vegye fel a harcot a betolakodókkal szemben. A bán serege továbbvonult a főváros irányába. Szeptember 29-én a Velencei-tó környékén útját állta a már erős védőállást felvett honvédsereg. Az első összecsapás után Móga János altábornagy Sukoró felé húzódott vissza, majd a több órán át zajló pákozdi csatában Jelačić vereséget szenvedett. A horvát bán saját tartalék hadtestét is hátrahagyva Bécs felé menekült, Móga pedig csapatait Martonvásárra vonta vissza. A pákozdi csata mint a magyar szabadságharc első ütközete megmentette a fővárost és a forradalmat, Magyarország megőrizte az áprilisi törvényekkel kivívott szuverenitását. Ugyanakkor ezzel a győzelemmel elveszett a békés rendezés utolsó reménye is. Felgyorsultak az események, és a fegyverek vették át a szót, majd ezt követően egyéves vérontás következett. 

Vasvárit felbátorították az események 

Szeptember 28-án délben Vasvári futárként a fővárosba érkezett Batthyány Lajos miniszterelnök levelével és azzal a hírrel, hogy Jelačić 24 órás fegyverszünetet kötött. Amíg Pázmándy Dénes, a képviselőház elnöke zárt ülésre hívta össze a képviselőket, Vasvári a képviselőház erkélyéről tájékoztatta az összegyűlt népet a magyar hadsereg harckészségéről. Október 2–18. között a fővárosi csapat parancsnoka volt a dunántúli táborban, Petrovics István, Petőfi édesapja is ott szolgált, róla írta meg a költő A vén zászlótartó című versét. 1849. február 12-én Vasvári Pál mint az országos honvédelmi bizottmány kiküldöttje Nagyváradon felkereste Teleki Blankát, és azt kérte tőle, hogy a Rákóczi Ferenc nevét viselő honvédcsapata számára ajánljon fel egy zászlót, majd a zászlóanya tisztséget is vállalja el. A grófnő igent mondott, így a lobogó csakhamar el is készült, amelynek egyik oldalán ezüst hímzéssel a következő jelmondat állt: „Hazádnak rendületlenül!” A másik oldalon pedig: „Óh, ha te élnél, Rákóczi!” A zászlószentelés Nagyváradon folyt le óriási közönség előtt. Később ez az esemény is szerepelt az osztrák vádpontok között a Teleki Blanka elleni perben. Vasvárit ugyanis 1849 elején Kossuth Lajos mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke „népfelvilágosítóként” Bihar vármegyébe küldte, ahol január 31-étől a később Rákóczi nevét viselő szabadcsapat szervezője, majd parancsnoka volt Bihar, Szatmár és Szabolcs vármegyékben. 

Nevét sok oktatási intézmény viseli, a dunaújvárosi Vasvári Pál Általános Iskola is

Vasvári Pál neve ekkor már szerepelt az osztrákok által elkészített halálraítéltek listáján, aki csapatával együtt az észak-erdélyi hadszíntérre ment, hogy a Bem háta mögött fellázadó román felkelők ellen küzdjön, miközben vallásos-forradalmi hevületében „keresztes háborút” akart szervezni az orosz interven­ciós erők ellen. De katonai tevékenysége mellett gyakran küldött tudósításokat is a különböző harci eseményekről, egyre inkább hangoztatta, hogy a szabadságharc után visszatér történészi hivatásához, de ez sajnos nem valósulhatott meg. 

Fiatal élete tragikusan ért véget 

1849 júliusában Vasvárit bajtársaival együtt a Gyalui-havasokban táborozó román felkelők ellen küldték. A Nicolae Chorchesiu vezette román lázadók Havasnagyfalu közelében a Funtinel nevű síkságon kelepcét állítottak fel, amibe Vasvári és katonái egyszerűen besétáltak. Az öldöklő küzdelemben közel 80 honvéd a vezérükkel együtt életét veszítette. Vasvári haláláról több verzió is ismert, egyes források szerint lelőtték, mások szerint fejszecsapástól találva bukott el, majd lándzsával átszúrták. A havasi harcok brutalitását ismerve, elképzelhető, hogy a puskagolyótól eltalált Vasvárinak az egyik odaérkező román felkelő fejszével vagy lándzsával adta meg a végső döfést. A magyar honvédek végül is keresztülvágták magukat a román felkelők gyűrűjén, de a vezérét vesztett alakulat önállósága csakhamar megszűnt. Maradékát július végén beosztották a 49. honvédzászlóalj tartalék alakulatába, de már nem vetették be őket új harcokban. Vasvári holtteste Petőfi Sándor földi maradványaihoz hasonlóan soha nem került elő, hősi emléke azonban mindmáig fennmaradt csakúgy, mint számos elbeszélése, cikke és könyv alakban megjelent művei is. 
Nevét Magyarországon sok oktatási intézmény viseli, a többi között a dunaújvárosi Vasvári Pál Általános Iskola is, ahol 1951. szeptember 15-én kezdődött meg a tanítás, 1971-ben pedig beindult a sporttagozat is, ezért ma egy nagyon jól működő sportiskolaként tartják számon Dunaújvárosban és környékén. 

Felhasznált irodalom 

• Thallóczy Lajos: Vasvári Pál és a pesti egyetemi ifjúság. 1844–1848/49. Bp. 1882.
• Fekete Sándor: Vasvári Pál. Bp., 1951.
• Urbán Aladár: Vasvári Pál és a „Fővárosi csapat” a Lajtánál. Hadtörténelmi Közlemények 1982/4.
• Hermann Róbert: Történetíróból katona – Vasvári Pál utolsó éve. In: Az értelem bátorsága. Tanulmányok Perjés Géza emlékére. Szerk. Hausner Gábor. Bp., 2005.
• Kósa Csaba: Arany szavak. Táncsics Mihály, Jókai Mór, Vasvári Pál; Viza Kft., Veszprém, 1999.
• Péntek László: Vasvári Pál. Bölcsőtől a csatatérig; s.n., s.l., 2001.