Az erdélyiek örömmel jöttek

Daruszentmiklós Ők egy különleges környék lakói, hiszen egy körülbelül huszonnégy kilométeres körzetben, nyolc apró település, összesen ezeregyszázhatvan lélek tartozik Kányádhoz, a központhoz, közöttük Miklósfalva. A közösségük Udvarhelyszék délnyugati részében található, a Hodos völgyteknőjében „eldugottan” húzódik meg, 550–575 méter tengerszint feletti magasságban. 
Első ízben, de nem ismeretlenül 
 

György Sándortól, Kányád község polgármesterétől ezt is hallottuk. 
– Kedves nekem a mi vidékünk, de van gondunk elég. Az egyik az az uniós szabályozás, amely szerint a kétezer lakos alatti települések bizonyos pályázatokon, például az infrastruktúrát érintőkön nem vehetnek részt. Márpedig mi kevesebben vagyunk. 

– Miből élnek az ottani emberek? 
– Jó részük a mezőgazdaságból. Mások a relatíve közeli városban, Székelyudvarhelyen és van, aki külföldön keres munkát. Ők az ott keresett pénzt többnyire hazahozzák és befektetik. Például építkeznek, vagy vállalkozásokat indítanak. 

– Az iskolák, óvodák hogyan működnek? 
– A nagy íróink nyomán évek óta azt sugalljuk, hogy „az iskolát és az egyházat ne hagyd”! Azért dolgozunk, hogy valamelyest megfordítsuk a szekér rúdját. A nyolc településünkön 2008-ban még négy, az idén már csak két iskola működik. A gyerekeket iskolabusszal szállítjuk, ami egy nagyon rossz dolog, hiszen egy jármű szedi őket össze, és a távol lakóknak már nagyon hosszú lesz az utazás. Még azzal együtt sem jó ez a megoldás, ha a központi iskolában már egy eléggé professzionális tanári gárda verődött össze. Mivel hasonló okokból az óvodákat is összevontuk, ezért azokra a gyermekekre hasonlóan nehéz utazás vár. 
 

– A település kapcsolatai? 
– Daruszentmiklóson még nem, de az ország számos településein már jártam. Több testvértelepülésünk van, amelyek közül Örkény a legfontosabb. A hozzánk tartozó nyolcból az egyik Szent László nevét viseli, ezért beléptünk a Kárpát-medencei Szent László nevű települések csoportjába. Rotációban és évente megszervezik a találkozójukat. 

– A daruszentmiklósiak? 
– Ez egy kis település, ami egyáltalán nem baj, sőt… Nagyon jól érzem magam náluk. A testvértelepülési kapcsolatunkat Hargita megye tanácsán keresztül én hoztam létre. Egy listát kaptunk azokról, akik kapcsolatba szerettek volna lépni az erdélyi településekkel. Mi a neve alapján választottunk, ami egy szerencsés döntés volt. Ők akarnak és tudnak is kölcsönösen együttműködni velünk. 

– Barátra és partnerre találtak? 
– A kapcsolat oda-vissza jól működik, egy hullámhosszon vagyunk. Nem egy-egy, a találkozásokat segítő pályázat működteti a találkozásunkat, hanem az összetartozás emberi értékei. 
A visszatérő vendég 
Orbán Lukács, Miklósfalva elöljárója szívesen mesélt a szülőföldje dolgairól. 
– Örömmel jöttünk, még ha nem is a szomszédból érkeztünk. Miklósfalvától idáig körülbelül tizenkét órás volt az utazás, amíg idebuszoztunk. A gondolataim szerint barátokhoz érkeztünk, ezért nem bántuk a fárasztó utazást. Különlegesen jó hangulata van az anyaországba való belépésnek és az itt tartózkodásnak egyaránt. 
 

– Az itteni programjaik? 
– Ez alkalommal senkit sem kellett közülünk nagyon fölkészíteni az útra, mert nem csak én, hanem a társaim is jártak már itt az óhazában, és ebben a kedves faluban, Daruszentmiklóson. 
– Ismét többfelé mentünk kirándulni. Az egyik helyszínt Révbérpusztán találtuk meg. Jó volt az eleink világát meglátni, a mesterségeiket végignézni, de szívesen ültünk föl a lovaskocsira is, hogy bejárjuk a környéket. Mi akár a ló hátára is fölülünk, nem hozna zavarba bennünket. Utána egy nagyon érdekes helyen voltunk, Pakson az atomerőműben. Hasonlót sem láttunk, így aztán nagyon örültünk neki. Majd megjöttünk az itteni lovas napra. Az is nekünk való volt, mert, ahogy már említettem, jól ismerjük és szeretjük ezeket a jószágokat. A lovak között nőttünk föl Erdélyben, a családunk mindig tartott, és nekem is vannak mind a mai napig. A munkába is befogjuk, de fölülünk rá egy jót lovagolni is. Másom is van, például tehenek. Tejelőket tartunk, és mellettük baromfit is. Ez nem számít különlegességnek mifelénk, hiszen a falu nagyobb részében mások is ilyen kis gazdaságokat visznek. Lehet mondani, hogy egy kicsit hobbinak is számít, és vele egy kis jövedelem is származik belőle. Nyugodtan eljöhettem, mert a fiam otthon van, és rendesen ellátja az állatainkat. 

– A Covid-helyzet? 
– Hasonló volt a helyzet, mint itt Magyarországon. A betegség a fertőzötteket, mindenki mást pedig a sokféle tiltás és elzárás szomorított. Szerencsére a községünkben ugyan voltak, de a falunkban senkit sem ért el. Most aztán nagyon élvezzük, hogy fölszabadultunk alóla. 

– Elégedett a vendéglátással? 
– Nagyon finom volt minden étel, és öröm volt, hogy éreztük, szívesen kínáltak bennünket. Azt azért lehet tudni, hogy az itteni és az otthoni konyha erősen hasonlít egymásra, ami különbség van a daruszentmiklósiban, az különlegesen tetszik mindnyájunknak. 

– Baráti zárszóként mit mondana? 
– A szülőföldünk egy szép dombvidék, és csak az ilyen kirándulásokért hagyjuk el, mert szeretünk oda hazatérni. Az összes eleink ott éltek és mi is maradunk azon a helyen.