Becsaptak minket vagy hajlottak a kivonulásra?

Nézzük az előzményeket. Október 23-án kitört a forradalom és szabadságharc az országban. A harcok mellett folyamatosan folytak a politikai tárgyalások, így a magyar és a szovjet vezetés között is.

Nagy Imre, aki akkor már Magyarország kormányfője volt, október 30-án bejelentette, hazánk kilép a szovjet irányítás alatt álló Varsói Szerződésből. Ezen a napon beszélt arról is, hogy megkezdik a szovjet csapatok Magyarországról való kivonulásáról szóló tárgyalásokat. Jurij Andropov (akkor a Szovjetunió magyarországi nagykövete volt, később, 1982-ben a Szovjetunió első embere lett) azzal a javaslattal állt elő, hogy a szovjetek készek kivonni a csapatokat, amennyiben Magyarország visszavonja az ENSZ felé intézett kérését a magyar ügy napirendre tűzéséről. Nagy Imre ezt elfogadta.

A szovjet csapatok kivonásával kapcsolatban a történészek véleménye megoszlik. Vannak, akik vallják, hogy a szovjetek csak taktikáztak, eszük ágában sem volt kivonulni Magyarországról. Már csak azért sem, mert féltek attól, hogy a többi szocialista államra is átragad a magyar példa. De arról levéltári bizonyítékok vannak, hogy Nyikita Hruscsov, a szovjet pártfőtitkár hajlandó volt arra, hogy kivonuljanak Magyarországról, és hasonló államszerződés megkötésébe beleegyeznek, mint 1955-ben Ausztria esetében. A szovjetek akkor vonultak ki nyugati szomszédunktól, és a szerződés lényege az volt, hogy Ausztria semleges marad. De miután Hruscsov látta, gyakorlatilag senkit sem érdekel Magyarország ügye, senki füle botját sem mozdította, úgy döntött, leállítja a kivonulást, sőt, még több csapatot küld hazánkba.

Különböző szovjet katonai mozgásokat végig tapasztalni lehetett a forradalom alatt, ezért Nagy Imre november elsején kihirdette Magyarország semlegességét. Nem tudva azt, hogy a külföldi érdektelenség hatására Hruscsov elrendelte a Magyarország elleni inváziót. November 4-én hajnalban azután az ország egész területén megindult a szovjet támadás. A Szovjetunió tizenhat hadosztállyal és kétezer harckocsival szállta meg Magyarországot.

A harcok áldozatainak száma november 4-én a fővárosban 135 volt. A KSH 1957. januári jelentése szerint az október 23. és január 16. közötti események országosan 2652 (Budapesten 2045) emberéletet követeltek, és 19 226-an (Budapesten 16 700-an) sebesültek meg. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét a harcokban, ötvenegyen eltűntek. A forradalom leverését követő megtorlásban az ENSZ bizalmas adatai szerint 453 embert végeztek ki az 1956-os forradalom után, kétszázezer embernek kellett külföldre menekülnie.

Csak egy szám összehasonlításul az áldozatokkal kapcsolatban: a normandiai partraszállásnál, a legnagyobb küzdelmet jelentő Omaha partszakasznál az USA emberveszteségét háromezer körülire becsülik. (Forrás: hu.wikipedia.org, mult-kor.hu.)