A nagy Öreg

Ő a vasmű vezérigazgatója volt. Nem véletlenül nincs ott az, hogy az egyik. Más korban élt, más mentalitást képviselt, mint az utódok. Nem tisztem minősíteni, rangsorolni tevékenységét, de ő volt az első. És nemcsak fizikai, hanem a szó legnemesebb értelmében is. Nem nehéz kitalálni, hogy Borovszky Ambrusról, a Boróról van szó. Személyesen ismerhettem. Végtelenül közvetlen ember volt. Mindenki előtt nyitva állt az ajtaja. Szerették az emberek. Most nem sorolnám fel, hogy abban a korszakban milyen beruházások, fejlesztések valósultak meg, elég annyi, hogy a mai integrált acélgyártási technológia alapjait ő „rakta le és honosította meg”, ezzel városunk életét évtizedekre meghatározva. Méltó (élet)művet hagyott maga után. Az utódok felelőssége és kötelessége ezt nem „ápolni”, hanem megtartani. Sokan megpróbálják kisajátítani szellemi örökségét, én azt mondanám, inkább megóvni kellene.

Borovszky Ambrus keménykezű, de igazságos volt, szerették az emberek

Borovszky Ambrus keménykezű, de igazságos ember volt, talán egy kicsit romantikus is. A nagy sikerű Kölyök című filmből megismerhettük ez utóbbi arcát is. Jó szívvel emlékezik rá az utókor, ám ennek ellenére nevét városunkban még egyetlen intézmény, emlékhely sem viselte eddig. Erre korábban volt már kísérlet, hiszen a Vasmű teret róla akarták el, vagy inkább átnevezni. Ám ennek „tengernyi” akadálya volt, hiszen oda volt bejegyezve a vasműhöz kötődő jó pár cég, amelyek üzleti tevékenységéhez szorosan hozzátartozott a cím. Aztán, hogy ez volt-e a valós indok, talán sosem tudjuk meg. A Martinász szobrot is magában foglaló zöldterület emlékparkká nyilvánítása jó kezdeményezés, méltó a nagy Öreghez. Előbb is megtörténhetett volna. Szerencsére ennek is eljött az ideje.