A barátság és bor ünnepe volt, kellemes estét töltöttek együtt

A borbarát klub rendezvényén az italokat Fröhlich Tamás, a Gere Attila Pincészet értékesítési vezetője ajánlotta. „Az életemet a gyermekkoromtól kezdve átszőtte a bor világa.” – Így kezdte a beszélgetést a pincészet elhivatott képviselője, majd így folytatta. – Korábban csupa szenvedélyből, borkereskedő, sommelier, Head Sommelier is voltam, most már értékesítési vezető lettem. Más szempontból sem alakult egyszerűen a karrierem, hiszen szekszárdi vagyok, a villányi borokat kínálom és egy harmadik borvidéken, Pécsett lakok. Egyiket sem árulnám el a másikért.

– Mi a jó a villányi borokban? – kérdeztem tőle.

– Ezekről a rangos borvidékekről nagyon derűs adomákat is szoktak emlegetni, például a szekszárdiak mondják, hogy „a villányi borokkal nincs baj, hiszen az a terület a miénk déli nyúlványa…” Nagyon hasonlóak, de mégis teljesen mások. Az a jó a villányi borokban, hogy egyediek, ilyet máshol nem lehet találni. Ez már egy mediterrán borvidék. A mai borsorunkban is van egy olyan szőlőfajta, amit sehol a világon nem tudnak ilyen mennyiségben előállítani. Annak a vidéknek a mikroklímájából, és az ott élők munkaszeretetéből egy óriási erő született. Ez már száz éve is létezett, csak hát egy kicsit hullámzott a történelmünk…

– Mára már minden kezd a helyére kerülni. A magyarországi borszeretők tudják, hogy a villányi bor miről szól. Rögtön megmondják, testes vörös. Az ottani nagy borászatokat az önazonosság teszi naggyá. Nem keresik az útjukat, és nem akarnak olyan fajtákat termeszteni, és kerülik azokat a stílusokat, amik nem oda valók.

– Állítólag fehéret is termelnek!

– Így van, hiszen valamivel el kell kezdeni egy borkóstolót… Egyébként pedig szeretjük az olaszrizlinget. Persze olyat, mint a siklósi, amit már negyven éve ismerünk, máshol szintén nem lehet létrehozni. Máshol egy kis hordós érleléssel finomítják, itt meg magától olyan, amilyen. Csodálatos. Most jöttem Belgiumból, ahol a tokajiakkal voltam körülvéve, de amikor megkóstolják, megnézik az árát, mosolyognak, mert ízlik nekik. Itthon már előítéletekkel fordulnak feléje. Egyszóval nagyon jó helye van ott a fehér fajtáknak is, de sokkal jobb vöröseket lehet ott termelni, ezért többségében maradunk is annál.

– Egy ilyen pincészetből nyolcféle, egymással harmóniában lévő bort kiválasztani, és sorrendbe rakni már művészetnek mondható.

– Mivel ezt már tíz éve csinálom, nekem nem volt nagy nehézség összeállítani. Egy csavar van a kóstolóban, amit a bátrabbak meg mernek lépni. Én egy gyöngyöző bort, a Fricit a végére rakom, és nem az elejére. A veretes vörösök után ez frissítő hatású lesz mindenki számára. Ettől persze a végére várt „nagy­ágyú” így is bekerült a borsorba. A gasztronómiába nem szólunk bele. Készen kaptuk meg az itteni menüsor-ajánlatot, amit elfogadtunk. A főzés nem a mi szakmánk, de a tapasztalatainkat szívesen megosztjuk a partnereinkkel. Találkoztam már olyan fogásokkal, amikre én nem mondtam volna, hogy működik, de bevált. Az így szerzett ismereteket viszem tovább, hiszen a mi konyhánknak is főzni kell a boros eseményekre. Jó ez a tapasztalás, ami olyankor is megmutatkozik, amikor vendég borász érkezik hozzánk és az ő boraikhoz kell ételeket kínálnunk.

– Van egy szállodánk is, benne egy étteremmel, ahol körülbelül ötven ember dolgozik. A pandémia alatt nekik az egyik pillanatról a másikra otthon kellett maradniuk. Persze van egy borászatunk és hozzá a szőlészet, ami a Covidtól független, a tőkéket gondozni kell. Ezért aztán a szállodás kollégáink szőlőt telepítettek, vagy más munkát találtak az ültetvényeken. Az általuk telepített parcellát el is neveztünk Hotelnek. Nem kellett őket győzködni, mert mindenki szeretett volna valamit csinálni.

– És a fogyasztók mit csináltak a járvány alatt?

– A borfogyasztás nem állt le, csak a szegmense változott az elérhetőbb irányba. Az olcsóbbak lettek a kelendőbbek. Ennek az az oka, hogy a mi boraink jelentős része csak éttermekben kerül a vendégek asztalára. Az olyan fajták, mint a cabernet sauvignon barrique vörösbor, a rozék és a hasonlók ott vannak a hipermarketek polcain. A közelmúltbeli nyitás viszont újra bevitte a vendégeket az éttermekbe, ahol ismét elindult az odaszánt italok fogyasztása.

– Ezeknek az italoknak az ajánlása egy komoly feladat, igazi fellépés a közönség előtt?

– Ez az. Lámpalázzal, egy bizonyos pozitív stresszel is jár. Hiszek abban a termékben, amit a vendégeknek bemutatok. Tudom, hogy az egy jó dolog. Szeretem látni, amikor a kóstolás közben elmosolyodnak. Nemcsak egy brandről beszélünk, hanem kiváló borokról, amiken a kritikusoknak is nehéz fogást találniuk rajtuk. Azt is tudom, hogy nem fog mindegyik ízleni mindenkinek, de ez így van rendjén. A fiatalok az illatosabb, frissebb, intenzívebb illatos borokat kedvelik jobban. Egy bizonyos életkor után pedig inkább a savakat és a nehezebb fajtákat fogjuk választani. Az életkorunkkal változik az ízlésünk, és itt nemcsak a női, vagy a férfiideálokról, vagy az autókról beszélhetünk, hanem az ételekről és az italokról is.