Mi kell egy igazán emlékezetes születésnapi ünnepséghez?

Az sem árt, ha a fentiek mellett változatos a program, és az asztalra is olyan finomságok kerülnek, amikből mindenki talál kedvére valót. A Dunaföldvári Kertbarátok Városvédő Egyesületének, az eredeti formáját tekintve a 45. születésnapja, ilyen volt.

Horváth Zsolt polgármester a városháza közgyűlési termében fogadta az ünneplésre érkezetteket. Köszöntőjében kiemelte: Öröm az, hogy a városunknak van egy olyan egyesülete, amely már negyvenöt éve sikeresen tevékenykedik. Ez estben is igaz a „sok kicsi – sokra megy” közmondás. Amikor valaki a saját portája előtt tesz rendet és ültet virágokat, az a város egészéhez képest egy kis dolog. Ők viszont sokan vannak, és a közös munkájuk már kedvező változást okoz a városképen. Szerencsés dolog, amikor mások is a követőikké válnak.

Köszönet az elődök kiváló teljesítményéért

Lipták Tamás a Dunaföldvári Kertbarátok Városvédő Egyesület elnökeként elmondta:

– Mivel jó volt a funda­mentum, van mire építkeznünk, ezért inkább ezt elrontani lenne nehéz. Ezért is ­köszönjük az elődeinknek ­(közöttük Szeleczki Sanyi bácsinak, akitől hat éve vettem át ezt a megbízatást) azt a kiváló teljesítményt, amit előttünk nyújtottak. Hál’ Istennek minden egyes meghívottunk elfogadta a meghívásunkat, és élt a lehetőséggel. Nem csak ­Dunaföldvárról, hanem az utóbbi hat év kertbaráti munkájának gyümölcseként kiépített kapcsolataink révén több vidéki település küldöttsége is meglátogatott bennünket. A kertbarátság ugyanis arról is szól, hogy megismerjük egymás településeit, és kertkultúráját. Ezért most hat településről, Budafokról, Gyálról, Kiskunhalasról, Kistelekről, Martonvásárról és Pilisvörösvárról érkeztek hozzánk és velünk ünnepelni. A ceremóniánk része volt a közös faültetés is. Ugyanis azt tartjuk, hogy aki fát ültet, az a jövőnek üzen, és a múltjának állít emléket. Ezzel ez volt a célunk.

A tiszteletbeli kertbarát elnök

A legtöbben csak Sanyi bácsiként emlegetik Szeleczki Sándort, a Dunaföldvári Kertbarátok Városvédő Egyesülete örökös, tiszteletbeli elnökét, akit a múltról, a kezdetekről faggattunk: – Örömmel csináltam. Főleg a kezdetekben sikerült a társaságot szinte egy nagy családként kezelni. Minden feladathoz megtaláltuk a megfelelő szakembert, akik aztán már külön kérés nélkül is tették a dolgukat. Önként vállalták el a feladatokat, amik a közös sikerekhez kellettek. Szívesen gondolok vissza erre a negyvenöt évre, mert mindenkinek sok örömöt hozva telt el. Még ma is mindenkivel jó viszonyban vagyok, és a programjainkon változatlanul részt veszek. Már betöltöttem a nyolcvannyolcadik évemet, de még ma is aktívnak mondhatom magamat. Még egy kis fóliasátrat is tartok. A feleségemmel közösen, minden, a családnak szükséges zöldségfélét meg tudunk termelni.

A cserép virág és a kertbarátság

Egy hölgy életkorát nem illik megkérdezni, de ő tündéri jókedvében így mutatkozott be: – Bojás Gyuláné vagyok és Károlyi Julianna a leánykori becses nevem. Az életkoromat nem nagyon merem elárulni, de magának megsúgom, még ebben a hónapban betöltöm a kilencvenharmadik évemet! Ma már alapító tagként emlegetnek, de valójában akkor még a férjem lépett be, és a szabályoknak megfelelően én is az lettem vele együtt. Annak idején a Gumiipari Szövetkezetben dolgoztam. Aztán a férjem mellé kerültem, aki szabó volt, és neki segítettem a műhelyében.

Hogy miért volt jó dolog ide tartozni, arról így mesél: – A kertbarátok, akár földművesek, kereskedők vagy iparosok, mindig rendes, becsületes, dolgos emberek voltak. Az alapító elnökünk jelmondata: „Akinek egy cserép virágja van, az már lehet kertbarát!” Persze, amennyire egy magamfajta szegény leánytól telhetett, kapálni, öntözni, a növényeket ápolni, azt megtudtam én is csinálni. A mi időnkben a szüleinktől és más ügyes, idősebb emberektől tanultuk meg azt a szakmát.

Mindannyian szerettek a klubba járni

Arra, hogyan telt el ez a negyvenöt év itt a klubban, így emlékezik: – Mindannyian nagyon szerettünk odajárni. A kezdetekben havonta, aztán később már hetenként találkoztunk. Nagyon hasznos és érdekes előadásokat és eseményeket szerveztek számunkra. Sokat tanultunk belőle. Ahhoz már nagyon különleges dolognak kellett történnie, hogy elmaradjunk egy-egy eseményről.