Régi gyufacímkék a Trafik Múzeumban

Függetlenül attól, hogy – mint mondta – gyermekként nem érdeklődött a gyufacímkék iránt Németh Miklósné, a szíve csücske lett az a több mint 4000 darabból álló gyűjtemény, amelyet dr. Vaszkun László ajánlott fel bemutatásra, és amelyet a Rác­almási Trafik Múzeumban tekinthetnek meg az érdeklődők. Németh Miklósné örömmel osztotta meg velünk a tárlattal kapcsolatos gondolatait.

– Szalvétákat gyűjtöttem lánykoromban. De ma már, amikor a boltok polcain számtalan szebbnél szebb szalvéta kínálja magát, könnyű megszerezni ezeket, nem különlegesek. Eszébe sem jutna ezeket gyűjteni senkinek. Kislányként, de később sem találkoztam a gyufacímkékkel, mert az apukám elmagyarázta, hogy mit kell értenem a fiúk különböző gyűjteményeinek megtekintésére szóló meghíváson. Erre a kezembe kaptam három albumot, telis-tele gondosan válogatott és elrendezett gyufacímkékkel. Ahogy lapozgattam, lassan magukkal ragadtak az apró képek, szokatlan időutazásra csábítanak. Az ötvenes, hatvanas években az ország vezetése minden alkalmat megragadott a „népnevelésre”, a gyufásdoboz is ilyen volt, amely a szocialista ünnepekről való megemlékezésen túl hasznos ismereteket is közölt, mint a kézmosás, véradás jelentősége, a fák ültetésének fontossága. A gyufacímkék bemutatják a kiváló sportolóinkat, jelentős íróinkat, népviseletünket, az állat- és növényvilágot, nevezetes városainkat. Mesélnek a kor gazdasági életéről, a sertéshizlalás és a bányászat kiemelt szerepéről. Ezeket nézegetve a kis gyűjtők játékos formában szerezhettek sokrétű tudást a világról – hangsúlyozta Németh Miklósné. Hozzátette:

– szíven ütött, hogy egy egész sorozatot szántak a figyelmeztetésre, hogy mi a teendő, ha bombát találunk. Akkoriban egyáltalán nem érzékeltem, hogy mindössze tíz év választott el bennünket a világháborútól. Elgondolkodtatóak a kor reklámjai, híven tükrözték a „gazdag kínálatot”. Akkoriban a külföldi utazás lehetősége igen keveseknek adatott meg. A korabeli gyermekeknek a nagyvilágot elsősorban a szovjet, valamint a szocialista országok fiataljaival való levelezés, bélyegek és gyufacímkék csereberéje jelentette. A „szocialista tábor” összetartozását is szimbolizálta a gyufacímkék témáinak hasonlósága, a skatulyák liláskék borítása éppen úgy, mint a budapesti látnivalókról kiadott szovjet sorozat.

Nekem a skatulyákról leáztatott foltos, rágott szélű címkék nőttek a leginkább a szívemhez. Talán, mert ezeken érzem a kis gyűjtők szenvedélyét, akik felcsillanó szemmel vitték haza a zsákmányukat, és pepecseltek annak feldolgozásával. Vagy mert felidézik a drága nagymamám göcsörtös kezét, amint közelíti a lángot a sparheltben gondosan felépített gyújtóshoz.

A gyufacímkéiről és azok történetéről így vall maga a gyűjtő, a Szent Pantaleon Kórház főorvosa, dr. Vaszkun László:

– 1951-ben születtem. ­Pedagógus családból származom, hárman voltunk test­vérek. A mi gyerekkorunkban nem volt meg az a játékbőség, ami a mai gyerekeknek megadatik. A pedagógusfizetésből a három gyerek mellett nem is jutott volna pénz a drága játékok meg­vételére. Abban az időben részben ezért is sok gyerek szalvétát, bélyeget, gyufacímkét gyűjtött. Én általános iskolás koromban gyufacímkét kezdtem gyűjteni, aminek nagy varázsa volt számomra. A gyűjtési szenvedély emlékezetem szerint gimnazista koromig tartott. Ha utánaszámolunk az éveknek, akkor ez azt jelenti, hogy a gyűjteményem ötven-hatvan éves. Gyufásdobozokról áztattam le a címkéket, csereberéltünk egymás között, a közeli szocialista országokban élő rokonoktól is kaptam sok-sok darabot. Így emelkedett folyamatosan a darabszám, s érte el a négyezres nagyságot. A gyűjtemény aztán a szekrényfiókba került, átélt négy költözködést az elmúlt évtizedek során, mígnem 2000-ben, Rácalmásra költözésünkkor megérkezett velünk a településre. Rácalmáson a sok fejlesztés mellett megnyílt egy Trafik Múzeum is. A Covid-járvány idején nap mint nap sétálgattam a feleségemmel kis városunkban, sokszor útba ejtve a kicsiny múzeumot is. Így született meg bennem az a gondolat, hogy a gyűjteményemnek legjobb helye ott lenne. Ha nekem sok örömet jelentett, akkor biztosan másoknak is tetszik majd. Bízom benne, hogy a múzeum gyűjteményének színvonala ezzel tovább emelkedik.