Bíznak a jövőben: ezért teszik az önként vállalt feladatukat

– A tavaszi segélyosztást hogyan bonyolították le?

– Erre az időszakra egy jelentős, háromszáz rászorulót érintő segítségnyújtást terveztünk. Az adományok egy részét húsvétra már át tudtuk adni. Ezúttal is az elsőhöz hasonló tartalommal: alapvető élelmezési nyersanyagokkal, tartós élelmiszerekkel (füstölt áruval, zsírral, burgonyával, de tartós tejjel is) láttuk el őket. A még rendelkezésre álló mennyiséget most vehették át az arra jogosultak. A két időpont közötti szünetet a bennünket is érintő covidos megbetegedések, és más, rajtunk kívül álló okok miatt kellett tartanunk.

– Akár az előző csoport is sorba állhatott volna, hiszen az akkor nekik adott kis készlet már nyilván elfogyott!

– Ez biztosan így van, de mi nem törekedhetünk a rászorulók folyamatos ellátására, hiszen az számunkra egy megoldhatatlan feladat lenne. Ezek a mennyiségek egy-egy rövidebb időszakra jelentenek megoldást a számukra, és arra szeretnénk sarkallni őket, hogy gondoskodjanak a saját megélhetésükről, legyenek önállóak, mert amikor a máltás csomag tartalma elfogy, akkor is meg kell élniük.

– A munkalehetőségek?

– A tavaszi időszakban már megkezdődnek az idény jellegű mezőgazdasági munkálatok, amikben munkavállalóként ők is részt vehetnek. Először a metszéssel, majd a még a napjainkban is folyó zöldhagyma-betakarítással és -csomózással, aztán szépen sorban következnek a talajmunkák és a gyümölcsbetakarítások is.

Szükség esetén tanácsot is tudunk adni ahhoz, hogy könnyebben találjanak munkalehetőséget maguknak. A mezőgazdasági munkákhoz való ismereteket a gazdától könnyen és gyorsan el lehet sajátítani, és a legtöbben értenek is az efféle tevékenységhez, például a gyümölcs­szedéshez. Meg tudják csinálni, ha kedvük van hozzá. Azt viszont tudni kell, hogy jó minőséget kell produkálni, hiszen az alkalmazás idejének a hossza ezzel nagyon erősen összefügg. Az alkalmazásuk feltétele a napi bejelentés, ami ötszáz forintba kerül, és ehhez még hozzájön a munkabérük. A gazda hamar kiszámolja, hogy az illető „megéri-e a pénzét”! Kimondhatjuk, hogy aki akarja, megoldhatja a megélhetését, akár ezekből az idény jellegű munkákból is.

– Könnyű az önkéntesek toborzása?

– Elég régi problémánk az utánpótlásunk biztosítása. Az önkéntesek jó része már a nyugdíjkorhatárt elérőkből, vagy az azt meghaladókból áll. Rájuk föltétlenül számíthatunk, és túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy szinte fáradhatatlanul, óriási szívvel végzik ezt a sokrétű munkát. Nehéz megtalálni, hogy ki, miért tart velünk, de hidd el, hogy az itteni jó cselekedetek visszatükröződnek a magánéletükben is. Feltöltődnek, mert ebben a munkában is megtalálják a sikerüket. A ma itt dolgozó hölgyek közül az egyik a permetezésből érkezett, és amikor itt végez, hazatér és folytatja. A másik a férjét gondozza, de az itt töltött időre magára hagyta. Nyugdíjasok, de mindegyiknek megvan a maga otthoni elfoglaltsága, amit félretesznek, amíg az itteni munkával foglalatoskodnak.

– Fontos a személyes példa?

– Dunaföldváriként a legtöbb rászorulót személyesen is ismerem, ahogy az életútjukat is, ami idáig vezette őket. Engem is megindítanak a nehéz, szomorú történetek, és ahogy a többiek, úgy én is megpróbálom a legtöbbet tenni a rászorulókért. Emellett a támogatója is vagyok az akcióinknak.

Nekem is van civil foglalkozásom, ami meglehetősen sokrétű elfoglaltságot ad, és ahhoz, hogy itt is helytállhassak, mondjuk úgy, jól kell beosztanom az időmet, amit soha nem számolok… Szerencsére már nem én ülök a traktoron, vagy gondozom az állatokat, azonban a tevékenységünk összehangolása változatlanul az én feladatom.

– Fontos a média szerepe?

– Föltétlenül szükség van arra, hogy a fiatalabb generációt is megnyerjük erre a nagyon fontos tevékenységre. A nevünkben is szerepel, hogy önkéntesek vagyunk, a munkánkat anyagi ellenszolgáltatás nélkül, a hitünk és a meg­győződésünk alapján végezzük. A jelmondatunk „A hit védelme és a szegények szolgálata” is erre utal. A toborzásunkhoz a média nyújtja a legnagyobb segítséget azzal, hogy bemutatja az általunk végzett tevékenységet, így aztán, aki kedvet érez hozzá, könnyen megtalálja a hozzánk vezető utat.

– Ismét nagy eseményre készülnek...

– Jelentős eseményre készülünk, a helyi székházunk átadóünnepségére, amit május 30-án szeretnénk megtartani. Ez az épület, amely a város tulajdona, de egy megállapodást követve a Málta használhatja, korábban általános iskola volt, még előbb az apácák működtettek benne hasonló intézményt. Az évszázados épület egyik szárnya mostanra kívül-belül új köntöst kapott, és a benne folyó munkához is lényegesen megjavultak a feltételek. Az eseményre jelentős személyiségek megjelenését is várjuk, akiknek a jelenlétében szeretnénk fölszentelni ezt az intézményt.

– Milyen az együttműködés a hivatásosokkal?

– Azt mondhatom, hogy jó harmóniában tudunk együttműködni a Lipták Tamás által vezetett helyi Támogató Szolgálatunkkal. Ők a Tanoda működtetése mellett az előbb említett felújítás során is hatalmas munkát végeztek. Egy különlegeset, a korábbi gyakorló kert újraélesztését is magukra vállalták. Itt sok olyan gyermek ismerkedhet meg a kertészkedéssel, akinek arra egyébként nem lenne módja. Ez az ismeret a későbbiek során akár kenyérkereseti lehetőséghez is juttathatja őket.

Bíznak a jövőben. Mi már a hatvan évünkkel túl vagyunk a delelőn, de Tamás például feleannyi idősen mindenképpen a jövő embere. Remélem, hogy az ő generációja az idők végtelenségéig élettel tudja majd megtölteni ezeket a falakat.