Kis terület, de mégis nagyobb a város

A települést keresve nem várt adatokhoz, információkhoz jutottam. Kevesen gondolnák, hogy Fejér megyében Székesfehérvár után a második lélekszámú, emellett megyei jogú város, Dunaújváros területileg talán még a középmezőnyhöz sem tartozik. A környező falvak közül is sok több négyzetkilométert tudhat magának, mint Dunaújváros.

Az elsőre talán meghökkentőnek tűnő adatok azonban nem igazán elképzelhetetlenek, ugyanis a szocialista rendszerben egymás után építették a panelrengeteget. Erre talán az egyik legjobb példa Miskolcnak az Avas-dombja, amely a város legszebb területe volt, ahol még a füge is beérett, oda a hetvenes években egy hatvanezres lakótelepet húztak föl, mindössze két buszmegállónyi hosszúságban, és ami talán még ennél is fontosabb, azon a kis területen annyian éltek, mint Egerben.

Tehát, egyáltalán nem tűnik hihetetlennek az, hogy Dunaújváros kisebb területen fekszik, mint Baracs, hiszen a Római városrészbe, vagy a Béke városrészbe annak idején több tízezer embert zsúfoltak be.

1950. május 2-án kezdődött meg Sztálinváros (1961. november 25. óta Dunaújváros) építése. A Magyar Dolgozók Pártja 1949 áprilisában hozott határozatot az első ötéves tervről, amely fő célkitűzése az iparosítás meggyorsítása, elsősorban a nehéz- és gépipar fejlesztése volt. Ebben a dokumentumban még az szerepelt, hogy az ország új, legnagyobb kohászati bázisát Mohácson építik fel, ahol ekkor már folytak is az előkészítő munkák.

Mohács azonban túl közel volt a kommunista táborból 1948 nyarán kitagadott Jugoszláviához, ezért új helyszínt kerestek. A választás végül a csaknem négyezer lelket számláló mezőföldi falura, Dunapentelére esett. Az első ötéves terv legjelentősebb beruházása minden szempontból feltétlen elsőbbséget élvezett, megvalósítására négymilliárd forint állt rendelkezésre. Az ország minden részéről érkeztek az építők, akik között csillogó szemű, őszinte hitű fiatalok, tudósok mellett akadtak kalandorok, deklasszálódott elemek is, rabokat azonban soha nem alkalmaztak. A munka hatalmas lendülettel és lelkesedéssel, bár időnként szervezetlenül haladt, ráadásul a „fejlett” műszaki színvonalra és a munkások szocialista öntudatára alapozva a határidőket is képtelenül rövidre szabták. Az erőfeszítések nyomán előbújtak az első házsorok. Dunapentelét 1951. április 29-én nyilvánították városnak, november 7-én, az első csapolással egy időben a település felvette a Sztálinváros nevet, amely 1961-ben változott Dunaújvárosra – írja a mult-kor.hu portál.

De nézzük csak, hogyan állunk a kiindulópontunkkal! Dunaújváros területe 52,67 négyzetkilométer. És ha megnézzük a környező településeket, érdekes adatokra bukkanhatunk. Adony például 61,05 négyzetkilométer, de Baracs is 55,18 négyzetkilométer.

Azonban, ha Fejért vesszük, és nem csak Dunaújváros vonzáskörét, akkor azt is láthatjuk, hogy például Gárdony 63,50 négyzetkilométer, Seregélyes pedig 78,19 négyzetkilométer.

Van egy másik nagyon érdekes adat, a népsűrűség, vagyis az, hogy egy négyzetkilométeren mennyien laknak. A megyeszékhelyünkön, Székesfehérváron egy négyzetkilométerre 597 lakos jut. Dunaújváros ezen a területen abszolút viszi a prímet négyzetméterenként 914 emberrel. És itt jön az az érdekesség, hogy azok a települések területileg nagyobbak, mint Dunaújváros, amelyek létszámban sokkal kisebbek. Ha csak Baracsot vesszük példának, akkor azt láthatjuk, hogy ott mindössze 68 ember jut egy négyzetkilométerre.

A mindössze 5,56 négyzetkilométerű Jenő az egyik legmagasabb népsűrűségű, 226 lakosa van négyzetkilométerként.