Süket füleket döngetünk, lesz egyszer változás?

„Optimista lévén abban bízom, az illetékesek az idén jobb időt „futnak”, mint tavaly, amikor már javában a tavaszban jártunk, amikor a belvárosból eltűntek az előző ősszel lehullott falevelek. Csak úgy halkan jegyzem meg: jön a karácsony, sok, belvárosban lakó polgár nagyon örülne annak, ha a Jézuska a környékükre varázsolna egy falevélgyűjtögető osztagot.”

Karácsony előtt írtuk ezt lapunkban, abban bízva, hogy talán nem „Süket füleket döngetek én” (Beatrice), a reménykedés fölösleges volt, a helyzet nem javult.

Ilyenkor az ember elgondolkodik azon, mit csinálnak azok az emberek, akik havi rendszerességgel pénzt vesznek fel azért, hogy gondoskodjanak arról, hogy a városunknak „emberi formája” legyen Valószínűleg semmit, vagy remekül titkolva teszik dolgukat. De ott vannak a megválasztott képviselők, akik a kampányban képesek lakásról lakásra járni, és megpróbálni bizonyítani azt, hogy minden gondok megoldására ők a megfelelő emberek.

Kizártnak tartom, hogy senki sem veszi észre, hogy az októberben lehullott falevelek még januárban is az útjainkon „pihennek”. A kérdésnek csak az egyik része az, hogy koszos tőle a város, de amiről legutóbb is írtunk, fölöttébb balesetveszélyes.

Tényleg isteni csoda, hogy még senki sem törte össze magát az elhanyagolt járdáinkon, útjainkon. Rengeteg kérdésem lenne az üggyel kapcsolatban, de most csak egyet teszek fel. De még azt sem mondanám, hogy kérdezek, inkább csak járatom az agyam, és értetlenkedek. Maradjunk annyiban: valaki az illetékesek közül próbáljon sötétedés után biztonságérzettel kiszállni, mondjuk a József Attila utcában a parkolóban az autójából. Ha megteszi, kezet csókolok neki. Nem akarok demagóg szöveggel előjönni, de miért fizetünk adót? Mi már a feleségemmel vettünk lapá­tot, cirokseprőt, műanyag zsákokat, és próbáljuk menteni a menthetőt – leginkább a biztonságos közlekedést megteremteni.

De kérdem én: ez a mi dolgunk? Nincs erre városi cég, nincs egy képviselő, aki kézbe venné a dolgokat?