Olvadó falatok, szemkápráztató és mennyei kézműves remekek

– A kezdetekkor sok híresség került ide, közülük Hauer Rezsőt tátott szájjal hallgattam. Korábban ő vezette a Rákóczi úton az egyik leghíresebb cukrászdát. Akkoriban Magyarországon még sok nyersanyag hiányzott, így is remek krémeket készített. A feleségem, Klárika, aki már nincs közöttünk, Gyula anyukája, csak cukrászdákkal foglalkozott. Budapesten a Britanniában, a későbbi Béke szállóban dolgozott az igazgató mellett, a termelés tartozott hozzá. Amikor itt a városban, a Vendéglátóipari Vállalat megnyitotta a Gourmand Eszpresszót, annak lett a vezetője. A Gourmandnak az Aranycsillag Szállodához és Étteremhez kerülését követően, átvette a Hóvirágot, ami termelő cukrászda volt. Az első vezetője Szalai György édesapja a Szent István körúton – ma Sziget Cukrászda – a nevét viselő cukrászdát működtette.

A fia az államosításokkor a városunkba került, jó barátom lett, a fiam nagyon tisztelte őt, és jó barátságba kerültek a fiaink is – vezette fel a beszélgetést Szabó Gyula és átadta a szót fiának:

– Apám is, anyám is a vendéglátásban dolgozott, így a szakma iránt elköteleződtem. A Kohászban voltam felszolgálótanuló, sorozatosan negyedéves-, illetve féléves szintversenyeket nyertem, a szakma kiváló tanulójaként végeztem. Amikor felszabadultam, helyben nem láttam újabb lehetőségeket, ezért a Margitszigeti Nagyszállóba mentem dolgozni. Az egyik legelegánsabb szállodának számított, a külföldi vendégek egymásnak adták a kilincset. A szakma ifjú mestere versenyeken értem el eredményeket. Olyan vendégeink voltak, akik értékelték, ha foglalkozunk velük, ezért a látványkonyhát is kivittük eléjük. Komoly séfekkel dolgoztunk együtt, így a szakács szakma is az érdeklődési körömbe került. Elmentem katonának, ahol minisztériumi berkekben dolgoztam. Akkor a nagy szállodákból gyakorlatilag mindenki ilyen helyre került. A vendéglátó főiskola szakoktatói szakát elvégezve a Rudasban, az akkori kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolában tanítottam. Magyarországon a duális képzés elődje és az első oktatói kabinet a Béke I városrészben, Ifi presszó néven nyílt meg.

Nappal tanműhelyként funkcionált, este pedig zenés-táncos szórakozóhelyként vált népszerűvé az ovi diszkóktól a felnőtt diszkókig, széles repertoárral. A városnak a vendéglátással foglalkozó valamennyi vállalata – a Munkásszövetkezet, a Duna-Vidéki Vendéglátóipari Vállalat, a HungarHotels, a Járási ÁFÉSZ –, illetve az iskola volt a felettese, én voltam a „kondenzátor”. Jött a rendszerváltás, kicsit elegem lett a folyamatos feszültségekből és átkerültem a Napsugárba, a Vasmű út népszerű presszójába. Két darab lágy-fagylalt gépen elkezdtünk csoki és vanília fagylaltot forgalmazni. Kapcsolataim révén, egy Magyarországon akkor induló olasz fagylaltpor-gyárral közösen kezdtük meg a többféle ízű fagylaltok gyártását. Az egyik gépen megmaradt a vanília, a másikon folyamatosan cserélgettük az ízeket. A fagylaltforgalom igen szépen megnőtt. A másik vonalon a cukrászüzem süteményeit árultuk, de nekiálltunk tejszínes készítményeknek is, pohárkrémeket, gyümölcsrizst készítettünk, amik hiánycikkeknek számítottak. Napi szinten több száz adag pohárkrémet adtunk el. Innen vettem az irányt a cukrászat felé. Szerencsém volt, mert Szalai György családi barátként mentorált, feljártam Budapestre tanulni tőle. Az érdekelt, hogyan lehetne olyan készítményeket lehozni ide, amelyek hiányoznak a kínálatból, illetve, nem a hagyományos vajkrémes édességek. Azért a fő profilunk továbbra is a fagylalt maradt.

A mai Dominó Kézműves Cukrászda elődje: az Olasz Fagylaltszalon

– Az elsők között voltunk, akik olasz gépekkel dolgoztunk, az érdi Pataki Cukrászda és Szervánszky soltvadkerti cukrászdája mellett. Az elgondolás, hogy olasz alapanyagokkal, olasz technológiával fagylaltot gyártsunk, meghozta a sikert. Az első időben olyan mennyiségben fogyott, hogy félóránként le kellett állni és üzemszünetet tartani. Azt azért hozzá kell tennem, hogy akkor még 4 forint 50 fillér volt egy gombóc fagyi. Újdonságnak számított, hogy egyszerre lehetett 16 féle fagylaltot árusítanunk, kígyózó sorok vártak a kiszolgálásra. Ekkor 1984-et írtunk. További érdekesség, hogy nem csak nyáron, de télen is árultuk, méghozzá nem sokkal szűkebb választékban. A szalont 2006-ig üzemeltettük. Kicsit belefáradva, átnyergeltem az oktatást területére. Az olasz partnercég meghívására több alkalommal részt vettem longaronei és rimini fagylaltkiállítók vásárán, és a partnercég folyamatos tesztjei után elismerő oklevéllel jutalmaztak.

– Eleinte főként a felnőttképzésben vettem részt különböző képző cégek megbízásából. A munkaügyi központtal is együttműködtünk az átképezésekben, illetve a szakmásító képzésekben. Volt egy tanári gárdám, akikkel közösen dolgoztunk. Ez így ment sokáig, aztán a Hild kollégium vezetője lettem. Az intézmény körüli változásokat követően átmentem a Hild iskolába a hátrányos helyzetű gyerekeket oktatni, onnan kerültem nyugdíjba. Menet közben a Kereskedelmi és Vendéglátó Iskolában a szakmunkásképzésben, a szakgimnáziumban és a felnőttképzésben vettem részt. A Centrum tanétteremben folynak a csoportos gyakorlati oktatások, amelyekből továbbra is kiveszem a részem – meséli az ifjabbik Szabó Gyula.

Hobbi cukrászból profi cukrász

László Krisztina pályája sem nyílegyenesen vezetett odáig, ahol napjainkban tart: – A családom közgazdásznak nevelt, és abban is indultam el. Menet közben lettem hobbi cukrászból cukrász. „Az üzlethelyiség kiadó” hirdetésre jelentkeztem, azt meglátva, három másodperc múlva eldöntöttem, hogy Gyula bácsit (az ifjabbikat – a szerk.) felhívom. Semmi pénz nem volt még a zsebemben, mégis tudtam, hogy saját cukrászdát szeretnék. Így indult a kapcsolatunk tavaly februárban.

Szabó Gyula közbeveti: – Felhívott Kriszta a kiadó üzlethelyiségünk miatt, leültünk beszélgetni, és annyira motivált és energikus volt, hogy az első pillanatban meggyőzött, ezért rá esett a választás a többi jelentkező közül.

– A különlegesebb torták utolsó, befejező fázisát én végzem – viszi tovább a történetét Krisztina -, a termelés azt megelőző fázisait a kollégáim csinálják. Meglepő módon, a nyár folyamán sokan bennünket választottak. Megduplázódott a megrendelések száma attól kezdve, hogy engedélyezték a családi rendezvények, esküvők megtartását. Volt olyan szombat, hogy négy esküvőre szállítottam.

A pályája alakulására visszatérve: – Pénzügy szakirányon szereztem diplomát, menet közben a felszolgálói végzettséget is megszereztem, így kerültem a vendéglátásba. Három évig felszolgáltam, szenvedélyemmé vált a hobbi cukrászkodás, amit szintén kitanultam. Munkám során igyekszem a desszerteknél a francia vonalat képviselni, a tortáknál az aprólékos, kifinomult díszítésekkel nyerem meg a megrendelőink tetszését.

A Dominó Kézműves Cukrászda vezetőjével, László Krisztinával folytatott beszélgetés közben szóba került az is, hogy szívesen alkotnak további újabb különlegességeket a város 70 éves múltja előtt tisztelegve.