2020.05.20. 09:00
Dupla születésnap, mégpedig korona idején
Születésnapot ünnepelni mindig öröm. Különösen ilyen szokatlan időszakban, mint a koronavírus-világjárvány.
A nyolcvanéves születésnapot megérni már maga is rendkívüli esemény. A dunaföldvári Jakab Mártonné Peterovicz Éva, az egykori legendás kendergyár laboránsa előre kesergett, hogy ez a jeles májusi nap éppen a karantén időszakára esik.
Ami aztán bekövetkezett, arra nem számított. Május 11-én délelőtt, pontban tíz órakor tülkölésre, zeneszóra lettek figyelmesek a házban tartózkodó lányával. S a kapun kinézve autókat és integető maszkos embereket láttak. Szóltak a kereplők, a sípok, cintányérként csattantak össze a fedők, dudaszó és zene hallatszott.
Az Őszi Alkony Nyugdíjasklub tagjai – akik hetente szoktak találkozni, s így rendszeresen ünneplik is egymás jeles napjait – most kéthavi otthonmaradás után kibújtak a csigaházból, hogy meglepetést és örömet szerezzenek klubtársaiknak, Évának és a másnap születésnapos Farkas Józsefné Etelkának. A két ünnepelt munkatárs is volt hajdanán.
A flashmobnak is beillő eseményt a klubvezető, Némethné Horváth Éva szervezte. Volt ott minden: köszöntő, virágcsokrok, vers, dal és zene. Hosszú Sándor még az ünnepeltek nótáját is elhúzta hegedűjén. A köszöntés részeként piros szívekkel díszítették fel Éva kerítését és a háza előtti fát. Az ünnepeltek csak ültek meghatódva, a maszk mögé rejtették könnyeiket. Az összegyűlt 25-30 ember szíve is felmelegedett. Együtt nevettek, együtt könnyeztek. Mint mondják, olyan jó volt újra látni egymást, bár az ölelések most elmaradtak. De mindenki egészséges, így továbbra is vigyáznak egymásra.
Tartozni egy családhoz boldogító. De nagyon fontos tartozni egy közösséghez is, amelyben lényegében azonos korosztály tagjai töltik együtt rendszeresen szabadidejüket. S meghatározó, a következő évekre is feltöltődést jelent azt érezni, hogy ez a közösség képes ilyen erőt sugározni, ennyi szeretetet adni a tagjainak.
– A kerítésem, a fám tele van szívecskékkel. A szél meglibbenti azokat, és mondják kórusban: szeretünk. Én is nagyon szeretlek benneteket. Egyszer talán még eljön az idő, hogy meg is ölelhetjük egymást – írta társainak köszönetül a világhálón Éva.