A parányi vírus

Néhány hónappal ezelőtt még azt sem tudtuk, mi az a koronavírus, ma pedig szinte teljesen felborította életünket, társadalmunkat.

Farkas Lajos

Lehet, hogy eleinte nem is vettük komolyan, hisz messze földön ütötte fel fejét, és szedte áldozatait, viszont ahogy kezdett közeledni Európa felé, egyre inkább felfigyeltünk rá, és mára már mindennapjaink szerves részévé vált. Lehet, hogy e parányi vírus most rámutat azokra a dolgokra, amelyek azelőtt is itt voltak velünk, de nem figyeltünk rá kellőképpen. Most, a bezárt lakásban egyre inkább felértékelődnek a családtagok, a barátok, a munkatársak, egyáltalán a közösség, hisz az ember társas lény. Hiányoznak!

Az elmúlt két évben csak Dunaújvárosban négy választás volt, a különböző közösségi oldalakon lehetett megtapasztalni, hogy milyen változatos is a magyar nyelv, milyen nagyszerűen tudjuk egymást gyalázni, mocskolni. Érdekes, hogy ma, amikor azt figyeljük, hogy mennyivel növekedett a betegek száma, szerintem senkinek sem az jut eszébe, hogy az új fertőzött kormánypárti vagy ellenzéki volt-e, hanem aggódunk, hogy ez a szám minél kisebb legyen. Lehet, hogy erre is egy parányi vírusnak kell bennünket megtanítania.

Olyan természetes volt, hogy vannak egészségügyi dolgozóink, rendőreink, pedagógusaink, munkásaink, bolti eladóink stb. akik nap mint nap értünk dolgoznak. Ma, amikor esténként megtapsoljuk őket, köszönetet mondunk munkáikért, még jobban magunkénak érezzük őket. Személy szerint én is nagyon büszke vagyok rájuk, és köszönöm munkájukat! Erre is megtanított bennünket egy parányi vírus!

Mint intézményvezető, de mint magyar állampolgár, apa és nagyapa is aggódom minden egyes betegért, nemcsak a magyarokért, de az olaszokért, spanyolokért, franciákért, amerikaiakért is. Ebben az évben emlékezünk a trianoni katasztrófa 100 éves évfordulójára, de most bár muzeológus vagyok, elsősorban nem foglalkoztatnak a történelmi sérelmek, hanem aggódom a román, szerb és szlovák betegért is. Engem is lesújt a halálos áldozatok számának ottani növekedése, mert emberekről van szó. Emberek, akik szeretnek, akiket viszont szeretnek, és akik egy egyszerű békés életet alakítanának ki maguknak.

Sok mindenre megtanít bennünket ezekben a nehéz időkben ez a parányi vírus. Egyes tudós emberek szerint a világ a járvány után már nem lesz az, ami előtte volt. Bízom benne, hogy igazuk lesz, legyen egy új világ, ahol egy új értékrendet fogunk kialakítani, és jobban oda tudunk egymásra figyelni, mégpedig szeretettel és kölcsönös tisztelettel.

Magyar nemzetünk az évszázadok során rengeteg kihívással szembesült, de mindegyikből győztesként kerültünk ki, hisz itt vagyunk! Amikor látom ezt a példátlan társadalmi összefogást, még büszkébb vagyok arra, hogy magyar vagyok! Meglátjátok, együtt győzni fogunk!

Hívő emberként arra kérem a jó Istent, hogy minél hamarabb legyen vége ennek a járványnak, valamint áldja meg városunkat, hazánkat és magyar nemzetünket!

Vezető képünk illusztráció.

Térségi koronavírus információk

A dosszié további cikkei

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában