Idén immár felnőtté vált a dunaújvárosi borklub

Az alakuló gyűlés a Corner Café különtermében volt, elnöknek Grábics Gábort választották. Azóta is a Corner a bázis, most már Corner Hotel és Kávéház elnevezéssel, és az elnöki poszton sem történt változás.

Egy kicsit emlékezzünk vissza a 18 évvel ezelőtti eseményekre. Akkor már bőven túl voltunk a rendszerváltozáson, és akkora már újraéledt a magyar borászat, a szőlészet, borászat megpróbáltatásait már kezdte kiheverni az ágazat, Magyarországon egyre több és jobb minőségű bor készült, egyre nagyobb „sikk” lett a borfogyasztás, a tudatos, kulturált borfogyasztás. Ennek (is) volt köszönhető, hogy egyre-másra alakultak az országban a borklubok.

A dunaújvárosi azon kevesek közé tartozik, amely megalakulása óta folyamatosan működik, bár azért ők is éltek meg kritikus időszakot.

– 2010, a válság környékén veszélyben volt a klub működése, mivel alaposan megcsappant a létszám, abban az időben az emberek nem nagyon tudtak arra költeni, hogy borklubba járjanak – tudtuk meg Grábics Gábortól.

– A kezdeti időszakhoz viszonyítva, mára mekkora a fluktuáció?

– Az alapítók közül kevesen tagok most is, van, aki kilépett, vannak sajnos olyanok is, akik már nincsenek közöttünk. De sokan csatlakoznak is hozzánk, ami örömteli, egyre fiatalabb a társaság, most harminc az állandó taglétszám­unk. A város környékéről is bekapcsolódtak a tevékenységünkbe, például Adonyból egy komplett asztaltársaság jár rendszeresen a klubba. A tizennyolc esztendő alatt körülbelül háromszáz tagunk volt. De arról sem szabad elfeledkezni, hogy rendszeresen vannak vendégeink, úgynevezett külsősök.

– A borklubra mindig jellemző volt, hogy valamilyen tematika mentén telt el egy évük. Volt, amikor a legnagyobb nevű magyar borászokat hívták meg vendégnek, volt, amikor a kisebb pincészetek mutatkoztak be, volt, amikor a határon túli magyar borászokat ismerhette meg a tagság, és többször volt külföldi vendég is, elsősorban Horvátországból. A most indult szezonban mik az elképzelések?

– A pezsgőre és a habzóborokra akartunk koncentrálni, de úgy tűnik, ez jövőre tolódik, mert a naptárunk betelt, az idén a fiatal, kezdő borászokat tervezzük bemutatni.

– Nehéz a dunaújvárosi borklubba előadókat találni?

– Szerencsére nem. Büszkén mondhatom, jó hírünk van, szívesen jönnek hozzánk. Vannak, akik rendszeres visszatérők. Volt már olyan eset is, hogy a klubeste végeztével a borász azt mondta, ha kell, már holnap újra itt lesz, mert annyira jól érezte magát. Azt is nagy elismerésnek tartom, hogy szinte mindegyik vendégünk kiemelte, milyen szakértő és érdeklődő a dunaújvárosi klub tagsága, és hogy ritkán találkoznak ilyennel az országban.

– Milyen költséggel jár egy borász meghívása?

– Eleinte még teljesen ingyen jöttek, ma már ez nem így van, a boraikat ki kell fizetni. De útiköltséget soha nem kérnek, és semmilyen extra kívánságuk nincsen, ha itt akarnak aludni, akkor a szállodánkban vendégül látjuk őket. Fellépti díjat, vagyis az előadásért pénzt, pedig csak a legritkább esetben kértek. Ha növekednének a költségeink, akkor azt nem bírnánk el anyagilag, így is elég magas a tagdíj, és egy-egy borvacsorán való részvétel sem olcsó mulatság.

Ausztrál borkülönlegességek

Grábics Gábor találkozásunkkor megmutatott egy igazi borkülönlegességet, egy ausztrál bort, amit egyébként Washingtonban élő dunaújvárosi barátaitól kapott.

De mitől is annyira különleges ez a bor? A sorozatnak tizenkilenc tagja van, mindegyik címkéjén egy-egy hírhedt ausztrál bűnöző fényképével. Az okostelefonra le kell tölteni egy applikációt, majd elindítani, ekkor a telefonban „életre kel” az adott bűnöző, és mintha egy filmet néznénk, a bűnöző elmeséli élettörténetét, azt, hogy miért is került börtönbe. Erre szokták mondani: hogy mik vannak?