Tizedik Kapcsolda a jószolisokkal és a mórás diákokkal

Péntek délután például a Bánki aulájában minden diák egy kis kitűzőt viselt egy egyszerű jellel, és az érkező jószolisoknak is osztottak ehhez hasonló jeleket.

Pontosabban nem csak ehhez hasonló, de egy-egy azonosat is, mindegyiknek volt egy párja. Megkeresték a párjukat, akivel aztán az egész délutánt együtt töltötték. Egy egészséges, egy sérült így lett egy pár. Egymásra utalva. Rákényszerülve, hogy egymásra figyeljenek. A figyelem pedig megismerést hoz, a megismerés pedig megértést. Ettől szenzációs az alapötlet, amit annak idején Kerekes Fanni adaptált a Bánkiba. Ehhez persze kellett az is, hogy az iskola akkori igazgatója, a Jószolgálati Otthon vezetője és a Móra igazgatója nyitott legyen az ötletre, mint ahogy a mostani Bánki igazgató, Schön Beatrix is. No meg Fanni osztályfőnöke, Vadas Zsuzsanna, aki akkor sem hagyta elhalni a hagyományt, amikor az ötletgazda leérettségizett, és elhagyta az iskolát. A Bánkiban valós hagyomány született. Ma már nem kell győzködni a diákokat, hogy részt vegyenek a rendezvényen, örömmel, önként jelentkeznek rá, maradandó és kellemes élményt szereznek.

Fanni a legjobb példa arra, hogy egy ilyen kezdeményezés hová vezethet. Érettségi után gyógypedagógiai asszisztens lett, négy és fél éve dolgozik terápiás munkatársként. Először egy alapítványnál dolgozott súlyos, halmozottan sérült kisgyerekekkel, aztán pedig a Máltai Szeretetszolgálat napköziotthonában felnőtt, középsúlyos és súlyos értelmi sérültekkel foglalkozik.