2019.03.15. 11:30
Bem József: „Lengyelország, én már nem szabadítalak fel...”
1794. március 14-én született Tarnówban, az 1848–49-es magyar szabadságharc egyik legnagyobb külföldi hőse, a lengyel Jozef Bem, a székelyek által csak Bem apónak nevezett altábornagy, hadvezér. A magyar köztudatban Bem Józsefként szerepel, a szabadságharc bukása után Törökországban is nagy katonai karriert fut be, oszmán basa lett, Murád muszlim néven. Cseh eredetű lengyel nemesi családba született. Apja, Andreas jogot végzett, s előbb a lwówi városi tanácsnál dolgozott, majd ügyvéd volt a tarnówi nemesi bíróságon.
Bem Varsóban műszaki és tüzériskolában tanult, főhadnagyként már részt vett Napóleon 1812-es oroszországi hadjáratában. Gdańsk védelméért megkapta a francia Becsületrendet.
Tüzérként harcolt az oroszok ellen az 1831-es lengyel felkelés során, az osztrolenkai ütközetben kitűnt hősiességével. Az akkor már őrnagyi rangban lévő Bem abban a csatában tíz ágyú összpontosított tüzével szinte az egész támadó orosz hadsereget feltartóztatta, időt nyerve ezzel a lengyel hadtest újrarendeződésére, de a vereséget így sem sikerült elkerülni. Ezért nevezte költeményében Petőfi „Osztrolenka véres csillagának”.
Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk, / A szabadság régi bajnoka! / Bosszuálló fénnyel jár előttünk / Osztrolenka véres csillaga. (Petőfi Sándor: Az erdélyi hadsereg)
A kor rakétafegyverének számító röppentyűk tökéletesítésével is foglalkozott. Két hónappal később már tábornok volt, és neve nemzetközileg is ismertté vált.
A lengyel szabadságharc bukása után Párizsba emigrált. Itt megírta emlékiratait „A lengyelországi nemzeti felkelésről” címmel.
Egész életében Lengyelország felszabadítását tartotta fő céljának, de önkéntesként megjelent szinte valamennyi függetlenségi háborúban. 1848 októberében a bécsi felkelők csapatainak élén harcolt, innen szökött Magyarországra, ahol Kossuthnál jelentkezett katonai szolgálatra.
Kossuth a vesztes schwechati ütközet után, a lengyel tábornokot szerette volna kinevezni a magyar csapatok főparancsnokának, de Bem tartott attól, hogy a magyar tisztek majd nem fogadnak el egy idegen parancsnokot, elutasította az ajánlatot. Rossz viszonyban állt a magyar oldalon harcoló lengyel emigránsokkal, annyira, hogy azok kis híján majdnem meggyilkolták őt. A magyar kormány Erdélybe küldte, kinevezte az ottani hadsereg élére. Itt Bem bravúrt bravúrra halmozott, győztes hadjárata során újjászervezte csapatait, és sikeresen kiverte Erdélyből Urban román határőreit, majd a Puchner vezette császári csapatoktól is megtisztította az országrészt. Báró Puchner Antal Szaniszló a magyar származású, de Bécshez hű tábornok támadását visszaverve, ellentámadásba ment át, és gyors hadmozdulatokkal karácsonykor elfoglalta Kolozsvárt.
Ez a győzelem kelet felől biztosította az Alföldet, és így lehetővé tette, hogy a kormány Pestről Debrecenbe helyezhesse át székhelyét. Felszabadítja egész Székelyföldet, majd 1849. március 11-én egy váratlan manőverrel, az osztrákok háta mögé került és elfoglalta Nagyszebent.
Osztrák kérésre a Havasalföldön állomásozó orosz csapatok Lüders tábornok vezetésével, benyomultak Erdélybe, így bekerítés fenyegette a magyar haderőt, azonban a vízaknai és a dévai csatában február 4. és 8. között áttörte az ellenség gyűrűjét, és már február 9-én ellentámadásba lendül. Piskinél legyőzte az egyesült osztrák–orosz haderőt, majd Székelyföldre vonult. Páratlan katonai zseni volt. A kor talán legnagyobb stratégája. pillanatok alatt képes volt felmérni a körülményeket, és helyes döntést hozni. Igazi hadvezér volt! Taktikája a tüzérség erőteljes alkalmazásán s a csapatok gyors, éjjeli mozgatásán alapult, meglepve ezzel az ellenfelet, váratlan rajtaütései sokszor legyőzték az ellenség túlerejét. Sokat tett a nemzetiségi békéért, magyarok, románok, szászok együttműködéséért, bár ebben nem sok sikert ért el. Magyarul nem tudott, németül is rosszul beszélt, főleg franciául értette meg magát. Petőfivel, segédtisztjével, bensőséges viszonyt ápolt, nagyra becsülte a költő tehetségét és forradalmi felfogását. Petőfi szinte atyjaként tisztelte a lengyel főtisztet. A szabadságszerető költő Bemben megtalálta a maga forradalmi hadvezérét. Az eszmények közösségén túl, bensőséges kapcsolat jött létre közöttük, csaknem apai-fiúi szeretet.
Bem 1848–49 telén elért sikerei mentették meg a szabadságharc ügyét, nagy érdeme volt abban, hogy megindulhatott a császári sereget visszaverő tavaszi hadjárat.
A második orosz beavatkozás után Bem kezdetben sikerrel lassította az ellenséges csapatok előrenyomulását, még Moldvába is betört, hogy ott felkelést robbantson ki. Visszatérve azonban július 31-én, Segesvárnál döntő vereséget szenvedett. Ebben az ütközetben esett el valószínűleg hűséges szárnysegédje, a szabadságharc lánglelkű költője, Petőfi Sándor is. Hadserege teljesen szétzilálódott, az Aradra menekülő tábornokot bízta meg Kossuth az összeomló magyar hadsereg parancsnokságával, ám Temesvárnál súlyos vereséget mér rá Haynau osztrák táborszernagy. A csatában egy ágyúgolyótól megbokrosodott lova levetette a hátáról, és eltört a kulcscsontja. Bem ezután a szomszédos Török Birodalomba menekült, ahol áttért az iszlám hitre és felvette a Murád (Murat) nevet. Ezt azért tette, mert a magyar szabadságharc bukása után Oroszország kérte Törökországtól bizonyos menekültek kiadatását, köztük Bemét is, amire a törökök kötelezettséget is vállaltak, kivéve akkor, ha az illető áttér az iszlám hitre. A magyar és lengyel emigránsok körében nagy vita bontakozott ki erről. Kossuth ellenezte ezt, míg Bem Guyon Richárddal, Kmety Györggyel és mintegy 216 magyar, 7 lengyel és 15 olasz társával együtt felvette Mohamed próféta vallását. Belépett a török hadseregbe, egy orosz–török háborút remélve akart tovább harcolni az oroszok ellen. Murád pasa néven, szíriai parancsnokként Aleppóban hunyt el maláriában 1850. december 10-én. 1929-ben szállították haza szülővárosába, Tarnówba, ahol ma is nyugszik. A lengyel katolikus egyház viszont nem bocsátotta meg neki, hogy elhagyta keresztény vallását, így maradványait nem lehetett „a megszentelt lengyel földben” elhantolni, ezért egy kőszarkofágban helyezték el, amelyet hat gigantikus korinthoszi oszlop emel a magasba a tarnówi mauzóleumban.
A szarkofág felirata magyar, lengyel és török nyelven tájékoztat Bem életrajzi adatairól.
Utolsó mondata a halálos ágyán ez volt: „Lengyelország, én már nem szabadítalak fel...” Bem József személye egy széttéphetetlen kapocs a magyar–lengyel barátságban, és nevét nekünk, magyaroknak a legnagyobb tisztelettel kell kiejtenünk!
Felhasznált irodalom
Kovács Endre: Bem József (Hadtörténeti Intézet, Budapest, 1954)
Hidvégi Jenő: Bem apó In: Nemzeti Könyvtár VI. évf. 120. szám, Budapest
Kovács Endre: Bem a magyar szabadságharcban (Zrínyi Könyvkiadó, Budapest, 1979
