Anyalét: életem anyaként – Müller Zsófia

Mesélj kicsit magadról!

Színészdiplomám van, színházban dolgoztam. Egy ideje úgy döntöttem, hogy a színház másik oldalán próbálom ki magam, rendezőasszisztensként és súgóként. Nem sokkal mielőtt terhes lettem, Dunaújvárosba költöztem és a városi színházban helyezkedtem el ebben a két munkakörben.

Amikor egy kisbaba érkezik a családba, megfordul a világ, ezt hogyan éled meg?

Nagyjából 18 éves korom óta szeretném, hogy gyermekem legyen, mindig is úgy gondoltam, hogy azért születtem nőnek, hogy leszülessen hozzám egy kis angyalka, aki engem választ. Boldog voltam, hogy ez így történt. De persze azt nem lehet elképzelni, hogy milyen lesz a valóságban majd az élet, ha megérkezik egy kisbaba a családba. Az első fél év fantasztikus és egyben küzdelmes is volt. Maga a szülés, bármilyen hihetetlenül is hangzik csodálatos volt, ehhez nagyban hozzájárult, hogy lehetőségem volt nagyon jó helyen, végtelenül segítőkész emberekkel szülni.

Milyen baba a Janka?

Nagyon okos, érdeklődő, rendkívül érzékeny kislány.

Hogyan tudsz magadra időt fordítani?

Egyedül nevelem a kislányom, az apukájával együttműködve, úgy érzem, hogy megteszünk érte mindent. Ő is kiveszi a részét a gyereknevelésből, próbál engem minél jobban tehermentesíteni. Nagyon jó dolog, hogy megérkezett az életembe a jóga, hat hónapja rendszeresen gyakorlom. Minden szempontból sokat segít, egyrészt az énidő megteremtésében, hiszen amikor csak ezzel foglalkozom, minden más körülményt kizárok és ez hozzásegít, hogy befelé figyeljek.

Ha jellemezni kellene magad, mint anyát, akkor mit mondanál magadról?

Merem azt állítani, hogy jó és odaadó anyuka vagyok. Boldog vagyok a tudattól, hogy Janka itt van velem és alapvetően minden másodpercemet ez határozza meg.

Más gyerekekkel, szülőkkel kapcsolatban, van-e valamilyen negatív tapasztalatod?

Próbálok a saját gyerekemre koncentrálni, természetesen nagyon szeretem a gyerekeket és akkor vagyok szomorú, amikor azt látom, hogy nem figyelnek eléggé rájuk. Ezek a kisemberek annyira nyitva vannak, visszatükröznek mindent. Szülőként én is tudom, hogy nem szabadulhatunk meg teljesen a bennünket ért stressztől, mégis rossz azt látni, hogy egy kisgyerek kérdez és nem kap rá választ. A közös életünkben én arra törekszem, hogy folyamatosan készen álljak a válaszadásra és jelen legyek, amikor szüksége van rám.

Mik jövőbeli terveid?

Nem tudom még, hogy hogyan fog alakulni az életünk. Egyelőre még bizonytalan, hogy Jankát felveszik-e abba az óvodába, amit kiválasztottam számára. A színházzal azt beszéltem meg, hogy miután a kislányom betöltötte a 3 évet, utána megyek vissza dolgozni, addig még van 1 év.

A nehézségek gondolom eltörpülnek egy idő után…

Így van, az ember nem engedi meg magának, hogy ezekkel foglalkozzon. Eléggé önmarcangoló típus voltam, amikor csak magamért feleltem, azonban mióta a kislányom megszületett, azóta nem vagyok hajlandó sok időt fektetni a kesergésbe és a negatív gondolatokba. Nemrég volt egy napom, ami elég sírósra alakult, szerencsére voltak olyan családtagjaim, akikre számíthattam és ez segített túllendülni. Nem engedem meg magamnak, hogy belesüllyedjek a szomorú hangulatba.

Janka születése előtt is ez jellemző volt rád?

Törekedtem a pozitív szemléletre, de saját magamra nem vigyáztam ennyire. Akkor változtattam, ha meguntam a rossz érzést, fájdalmat. Most már nem várom meg, hogy elhatalmasodjon rajtam ez az állapot. Úgy érzem, hogy újjászülettem az anyaságomban. Egészségesebb az élethez való hozzáállásom, mint előtte.