A rászálló örökségét adta a szülővárosa közösségének

Ez egy olyan épület, amely az utolsó képviselője annak a paraszti építkezésnek, amely jellemezi a település korábbi arculatát. Ebből született meg a dunaföldvári tájház. A kitüntetettel beszélgettünk.

Miért döntött úgy, hogy felajánlja ezt a minden bizonnyal kedves örökségét?

– Nagyon jólesett az elismerés, de meglepődtem miatta. Nem érzem olyan nagy dolognak, inkább természetesnek. Azért döntöttem így, mert annyira együtt volt benne minden. A berendezés, a használati tárgyak, a népi ruházat és az egyéb textilfelszerelések. Ezeket szétszórni, vagy az enyészetnek átadni, halálos bűn lett volna.

Szétszórni vagy az enyészetnek adni bűn lett volna ezeket a felbecsülhetetlen értékű kincseket

– Egész életemben azt a munkát végeztem, ami örömöt adott a számomra. A tervezést szerettem, mert az egy igazi alkotó, de nagyon összetett tevékenység. Nagyon sok szakterület képviselőivel kell nagy összhangban lenni a sikerhez. Általában az építész van a tengelyben, ő koordinálja a többi résztvevőt. Nem harcolni, hanem együtt gondolkodni kellett velük. Kiváló szakemberek mellett, emlékezetes közös munkában vettem részt Tokár György Ybl-díjas építésszel is. Vele nagy élmény volt együtt dolgozni.

– A szüleim és a nagyszüleim is itteni földművesek voltak. Dunaföldvárhoz egész életemben a szüleim, a rokonságom és a kedves emlékeim kötöttek. A mai napig nem vissza, hanem hazajövök ebbe a városba. A mai napon sokat emlegetett ház eredetileg a nagyszüleim elődeinek a tulajdonában állt. Ez Dunaföldváron hagyományosnak számító épület. Vert falú, nádtetős, szabad kéményes, agyagpadozatos, amely mára téglaburkolatot és alapszigetelést is kapott. Belül is nagyon hangulatos. Az épület kétszobás, középen található benne a konyha. Kemence is volt benne, amit a konyha felől tápláltak és a nagyszobát fűtötték vele. Ez a hagyomány szerint az első, a tisztaszoba szokott lenni, de nálunk nem így alakult. Azt is lakótérként használták. A főzés a rakott sparhelten történt.

A valamikori füstadó miatt jobb volt az egy kéménnyel kialakított épület

A szabad kéményt húsfüstölésre is használták. Más praktikuma is volt, hiszen a valamikori füstadó miatt is szerencsésebb volt egy kéménnyel építeni a hasonló lakóházakat. Kívülről fehérre festették és a „gang” részén hengerelt mintákkal díszítették. Egykor deszkakerítése volt, ma már épített fal veszi körül. A hozzá tartozó istállót lebontották, de a beépítésében a főépülethez illő stílusú, jól funkcionáló közösségi területet alakítottak ki benne.

– A felújítás tervezésében már nem akartam részt venni, mert azt szerettem volna, hogy az az új tulajdonos, az itt élők és az önkormányzat elképzelései szerint valósuljon meg.

– Szívesen gondolok vissza erre a házra, hiszen sok gyermekkori emlék fűz hozzá. Máig emlékezetesek például az udvart őrző ludak, féltem a csípésüktől. Talán nálunk volt az utolsó tehén, a tejét frissen fejve, a környékbeli házakhoz hordták. A téeszesítésig lovunk is volt. Szeretem, de már rég jártam benne.