2018.12.08. 15:30
Szalagavató ünnepség volt a Magyar Lászlóban
Elkezdődött a középiskolákban, gimnáziumokban hagyományosnak számító téli program, a szalagtűző ünnepségek sorozata. A végzősöket köszöntik és ünneplik a hagyományok szerint köszöntővel, műsorral, keringővel, és felkerülnek a báli ruhákra, öltönyökre az iskola közösségéhez tartozást és az elválást, valamint az érettségi közelségét szimbolizáló szalagok. Pénteken tűzték fel a dunaföldvári Magyar László Gimnázium végzős hallgatóinak azt a kék szalagot, amely jelzi, hogy közeleg középiskolai tanulmányaik vége.
Huszonkilencen hatosztályos gimnazistaként jutottak el ehhez a naphoz, tizennégyen a négyéves képzésben. S most ott ültek gyönyörű ruhákban, a két osztályfőnökkel – Kernné Rujder Erzsébettel és Szabados Sámuellel – a szülők, a tanáraik és a vendégek előtt, s minden szem rájuk figyelt. Mert ez az ő napjuk.
Az ünneplőbe öltöztetett sportcsarnokban az iskola tizenegyedikesei egy képzeletbeli időutazással egy tíz évvel későbbi találkozón tekintettek vissza a diákéletre, s tanárparódiával idéztek meg néhány tanórát. Majd a két szép dal után jó tanácsként elhangzott Az élet himnusza, Teréz anya szavai: Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan!/ Az élet szép – csodáld meg!/ Az élet boldogság – ízleld!/ Az élet álom – tedd valósággá! A szalagtűzést követően a már hagyományos filmösszeállítással megelevenítették az elmúlt esztendők azon pillanatait, amelyeket a diákok együtt éltek meg.
A szervezők nevében Hegedűs Rebeka saját verssel szólt a végzés előtt állókhoz. A slam mozaikjaiban ott rejlett a múlt és a jövő, s volt benne humor és bölcsesség is: „mert hát hiába is tanulod a Pitagorasz-tételt, ha a szerelmi háromszög alóla kivétel.”
A végzősök közül Szántó Eszter a gólyatábortól kezdve jellemezte az egyre fogyatkozó, de lassan-lassan közösséggé vált osztályt a hibáikkal, tévedéseikkel, szemtelenkedéseikkel együtt. A hatosztályosok nevében Pataki Zsófia vállalta, hogy összegzi a „tanárfaló” osztály éveit. A beszédek után következett az est fénypontja, a tánc, az a bécsi keringő-koreográfia, amelyet az elmúlt hetekben igyekeztek minél jobban elsajátítani. Ki magabiztosan, ki kissé izgatottan pördült-fordult az alkalmi táncparketten a vendégek tekintete kereszttüzében. Pedig akik ott voltak, mind elégedetten és meghatottan szemlélték, hogy nagyra nőtt kisfiuk és csinos hölggyé vált kislányuk ezzel a jelképes tánccal is bizonyítja a felnőtté válást. Zárásként pedig minden diák táncra kérte hozzátartozóját. Sok szülő számára ezek voltak a boldogság igazi pillanatai.
A jól szervezett, szép ünnepség végén a szervezők vacsorával is megvendégelték a végzősöket, majd egy – bizonyára – felszabadult bulival záródott a szalagtűző napja.
