A maroknyi védősereg, amely hősiesen megtartotta Egert

1552. szeptember 9-én vette ostrom alá Ahmed pasa és Ali pasa egyesült serege Eger várát, amelyet a Dobó István (a vár kapitánya 1544 óta Dobó István volt, bár egyes történészek szerint csak 1548-tól, az viszont tény, az ostrom után lemondott, 1553-ban pedig már erdélyi vajda volt) vezette maroknyi védősereg később sikeresen megvédett az oszmánoktól. Az egriek helytállása következtében I. Szulejmán 1552. évi hadjárata kudarccal fejeződött be, egyúttal pedig a magyar győzelem reményt, önbizalmat és hősies példát adott a végeken harcoló vitézek számára.

Az előzmények: a kettészakított Magyarországon I. Ferdinánd és Szapolyai János kiskorú fia, János Zsigmond uralkodott, de az ő nevében kormányzó Fráter György gyakorolta a hatalmat. Ferdinánd és Fráter 1551-ben úgy gondolták, megérett az idő a kettészakított Magyar Királyság újraegyesítésére, így az év során Castaldo tábornok csapatai megszállták Erdélyt. Néhány hónap után azonban Ferdinánd gyanakodni kezdett a barát kiismerhetetlen diplomáciai húzásai miatt, ezért 1551 decemberében meggyilkoltatta Fráter Györgyöt, és saját kezébe vette a keleti területek kormányzását. A király ezzel a lépéssel hatalmasat hibázott, ugyanis a Porta válaszul büntetőhadjáratot szervezett, amelynek vezetésével a szultán Ali pasát bízta meg.

És akkor megindulnak a törökök

1551 szeptemberében a török megindult Magyarország ellen és egyre-másra foglalta el a magyar várakat. 1552. szeptember 4-én Eger elővára, Szolnok is elesett, ekkor döntött az Oszmán Birodalom úgy, hogy Egert is megtámadja, pedig ez előzetesen nem volt célja. Török részről a hadműveletet Ahmed budai pasa vezette, aki a szeptember 9-ei ostrom megkezdése előtt levelet írt a vár védőinek: „ ... felszólítalak és figyelmeztetlek benneteket, hogy inkább a hatalmas és igazságos fejedelemnek, Szolimánnak kegyességét, mint fegyvereit tapasztaljátok meg, s adjátok fel Eger várát. Ha ezt megteszitek, megteszem, hogy … a régi királyok idejében élvezett szabadsággal és javaitok birtoklásával éljetek. Ha azonban makacsul és hajthatatlanul kitartotok a vár védelmében, nemcsak vagyonotokat, hanem azokkal együtt gyermekeiteket, végül saját életeteket is… el fogjátok veszíteni.”

Egy jobbágy vitte a az üzenetet Dobóéknak. A hírnököt vasra verve tömlöcbe vetették, így fejezve ki nemleges válaszukat, majd haditanácsot hívtak össze, ahol felolvasták a levelet, s egy négy pontból álló határozatban megtiltották az ellenséggel való bárminemű érintkezést. Aki ezt megszegi, arra halál vár. A további leveleket pedig olvasatlanul nyilvánosan elégetik.

A fegyveres védők száma mintegy 1800-ra volt tehető, a törökök hetvenezer fegyveressel érkeztek a vár alá. (Magyar és nemzetközi „szokás” szerint, Eger is csak minimális segítséget kapott itthonról és külföldről egyaránt. Jellemző, hogy Mekcsey „Mekchey˝ István másodkapitány segélykérésére a vármegyék így válaszoltak: hogy ha a várak jövedelmeit elfogyasztani tudták, tudják azokat meg is védeni.)

Világra szóló diadalt arattak a hős védők

A Dobó István parancsnoksága alatt álló vár elfoglalása elsősorban azért volt fontos, mert a Felvidék magas csúcsainak előterében ez volt az egyedüli jelentős erőd, amely az észak-magyarországi bányavárosokat őrizte. Eleste nemcsak azért lett volna súlyos csapás, mert az oszmánok így megszerezhették volna a magyarországi érclelőhelyeket, hanem azért is, mert Eger mögött jószerével erődítetlen városok feküdtek. Sem Kassa, sem a bányavárosok nem készültek fel egy török támadásra, így aztán a hevesi püspöki székhely elfoglalásával Ali pasáéknak esélyük nyílt volna az egész Felvidék meghódítására.

Miután az 1552-es év ősze már korán fagyokat hozott, az éhségtől szenvedő, járványoktól megtizedelt oszmán sereg ideje vészesen fogyott; éppen ezért október 12-én és 13-án Ali és Ahmed pasa két ízben is általános támadást indított a falak ellen, de a hajnaltól éjszakáig tartó küzdelem ismételten kudarccal zárult számukra.

Az utolsó két napban Eger védői már a végkimerülés szélén álltak, és csupán találékonyságuknak és hatalmas akaraterejüknek köszönhették, hogy végül mégis sikerült megtartaniuk a várat: Bornemissza Gergely – az egyik várnagy volt – híres bombái, a falaknál forró vizet és szurkot locsoló asszonyok, az ostromlétráknál elszántan küzdő vitézek szinte egy mondabeli korszak gigászi küzdelmét idézik fel. Miután az október 13-i, sokadik roham is eredménytelenül zárult, a török táborban akkora lett az elégedetlenség, hogy az addig egymással rivalizáló pasák megegyeztek a visszavonulásban, és október 17-én feladták az ostromot. A maroknyi egri védősereg hősies ellenállása – a közvélemény szemében – később felért egy világraszóló diadallal; a győzelem nagyon komoly fegyvertény volt, hiszen – először a török háborúk során – bebizonyosodott, hogy Szulejmán hadai sem legyőzhetetlenek, vagyis az ostrom még nem jelent szükségszerűen vereséget.

„A vár alatt elesett vértanúknak nincsen száma. Negyven napig tartott a harc, de elfoglalása könnyű szerrel nem volt lehetséges, mert bástyáinak ormai az égig érnek, falának alapja a tengerben van, védői a szerencsétlenség elhárításában tökéletes mesterek, fortély és hadicsel dolgában serények valának, továbbá rendkívül nehezen hozzáférhető és párját ritkító vár. Isten végzéséből bekövetkezvén a téli évszak és a hideg idő, a beállott esőzés és havazás miatt eltűnt a nyugalom és türelem; az élelmiszerekben való szükség aggasztotta a sereget, a hidegség megzavarta a jószágok nyugalmát. Minthogy a vár elfoglalása az isteni végzésben más időre volt meghatározva: jobbnak és célszerűbbnek tartották, ha a vár alól elvonulnak s felhagynak a vívással és harccal.” – olvasható Dzselalzade Musztafának az egri vár ostromáról írt beszámolójában.

A támadók fő szándéka azért teljesült

Bár Eger várát nem sikerült elfoglalniuk, és maga a Felvidék negyvennégy évig mentesült az oszmán hódítástól, maga a hadjárat mégis sikeresnek mondható török részről. Ugyanis a törökök birtokukba vettek több fontos, és kevésbé jelentős erődítményt. Fő szándékukat, az ország egyesítésének megakadályozását elérték. A következő években a hódoltsági területet egyre jobban kiszélesítették. A Török Birodalom terjeszkedésének megakadályozása nem csak magyar, hanem nemzetközi érdek is volt, hiszen az egész Európát fenyegette. Visszaszorításuk ugyanakkor elég sokáig váratott magára. A szultáni sereg mindenkori titka annak nagyságában rejlett. Hazánk csak 1699-ben tudott kiszabadulni a „török félhold árnyékából” egy hosszú, 16 évig tartó háború után. De ez az Oszmán Birodalom már nem az volt, amelytől egy évszázaddal azelőtt még a fél kontinens rettegett.

A későbbi ostrom során már elesik Eger

A magyar–török harcok az úgynevezett 15 éves háborúban újultak ki megint, 1591 és 1606 közt. A háború ötödik évében az oszmánok újra megtámadták Eger várát. A 1596. október 14-én, az ostrom 24. napján: a reményvesztett védők, először a zsoldosok, majd a magyar védők is fellázadtak a várparancsnok, Nyáry Pál ellen és megkötözték. Önkényes tárgyalásokat kezdtek a szultánnal (III. Mehmed) és megállapodtak vele: szabad elvonulásuk fejében átadják a várat a törököknek. Azonban a szultán becsapta a várvédőket. Másnap a kapun át kivonulókat a janicsárok letámadták, a zsoldosokat megölték, a magyar védőket pedig rabigába és börtönbe vetették. Nyáry is török fogságba került, ahonnan néhány hét múlva szabadult, majd Bocskai bizalmasa lett (ő írta alá a bécsi és zsitvatoroki békéket). Az egri vár csak 1687. december 18-án – 91 évvel később – került ismét keresztény kézre.

Az egri vár 2014-től nemzeti emlékhely, az 1552-ben a török sereg felett aratott győzelem kultuszhelyeként.

Forrás: rubicon.hu, tortenelemcikkek.hu, arcanum.hu, Szöcs Géza: Száz sor magány, hu.wikipedi.org.

A várkapitányok sanyarú sora

Kevesen tudják, hogy Bornemissza Gergelyt, akit egy évvel az 1552-es ostrom után egri várkapitánynak neveztek ki, a törököknek sikerült elfogniuk. Isztambulba vitték és kivégezték. Mekcsey István, a másik várvédő hős, maga is egri várkapitány (amíg ő is le nem mondott), Egerből való távozása után, útban hazafele, magyar parasztok támadásának lett áldozata: baltákkal széthasították a fejét. A kivételes katonai képességekkel megáldott Dobó István Eger sikeres megvédése után nem ismert lehetetlent. Reménytelen feladatokat is vállalva, következetesen a Habsburg ház legerősebb támasza maradt Magyarországon és Erdélyben egy olyan korban, amelyben a magyar nagyurak naponta változtatták pártállásukat. A köszönet nem is maradt el: Dobó az egri ostromot követően háromszor is börtönbe került, eleinte különböző ürügyekkel, míg végül nyíltan kimondatott rá a Habsburgok részéről a hűtlenség vádja. A feljelentők Dobóra féltékeny nagyurak voltak. A koholt vádak alapján az országgyűlés idején letartóztatott Dobó István belepusztult harmadik börtönbüntetésébe: roncsként került szabadlábra, és néhány héten belül már el is temetik. Eger nemsokára török kézre került.