Baracson boldog őszi ünnepet varázsoltak múlt hét végén

A munka is nagy volt, nem csak a mulatság, ugyanis komoly feladatsorozat várt a több mint száz táncost, lovast és a segítőket felsorakoztató Baracsi Nagycsaládosok Egyesületére az esemény sikeres lebonyolításához. Právik István, a vezetőjük is óriási terhet vett a vállára.

– Én is így érzem, hiszen három napig nem aludtam miatta. Sokan dolgoztunk, de mindig van olyan apróság, ami külön figyelmet kíván. Egy komoly stáb állt mögöttem, amiben mindenki tudta a feladatát. A menet nagy nótaszóval Templomos felől, a falu hatos út felőli bejáratától indult. Szerencsére sok helyen meg kellett állnunk, hogy az összegyűlteknek bemutassuk a táncainkat, s ők vendégül láthassanak bennünket. Sok örömünk volt ezekben a találkozásokban. Például a Négy Vándor óvoda apróságai egy külön nekünk készített műsorral vártak bennünket. Cserében a nagyok nekik táncoltak. Nagyszerű percek voltak. A felvonulás tíz órától kezdődött, délután négyig beértünk a célba, ahol ebéddel vártak minket, amit az egyesületünk korábbi alapítója, Bebesi Marika készített. Este kilenckor pedig megkezdődött a szüreti bál, ami hajnalig tartott.

Márpedig a Baracs-Templomosi Baráti Kör rögtön az indulási pontnál egy szép terített asztallal lepte meg a felvonulókat: édes és sós falatok, szendvicsek, és egy kis innivaló került a tálakra. A finomságokat a családtagok és a barátok készítették. A munka jó korán reggel kezdődött a pogácsasütéssel az ügyes kezű asszonyok számára.

Simonné Angéla, a falu szociális gondozója is az aznapi szervezők közé tartozott.

– Ehhez én egyedül azért kevés lennék, de egy-két emberrel beszéltem, hogy hoznának-e süteményt, vagy üdítőt erre az alkalomra, és azt mondták rá, hogy nagyon szívesen! Azt mondhatjuk, hogy a környékbeli házakban élők összefogásából sikerült kiállítani a kínálatunkat. Senkit sem kellett érte macerálni, mert aki tavaly velünk volt, az most már önállóan hozta az adományát. Mindenki hozott valamit, amire az idejük, vagy az energiájuk módot adott.

Klausz Károly a sok munka után elégedett vendég lehetett a családjával a bálban.

– Régi, jól működő közösség vagyunk, egymásért akarunk tenni, és közben ilyen jó bulikat szervezünk. Ez régi hagyomány, s ha kétszer ekkora lenne a termünk, akkor is megtelne.

– Ez egy batyus bál – mondta a felesége, Klauszné Bozor Zsuzsa. – A finomságok egy részét a lakóktól kaptuk, a másikat minden asztaltársaság magának hozta, mivel ezzel is megpróbáltuk csökkenteni a költségeinket. Természetesen a szomszéd asztaloknál ülők megkínálják egymást.

Czuppon Péter néptánctanár herczig módon volt kiöltözve. – Úgy gondoltam, hogy az alkalomhoz illően érkezek. A táncosaim kitervelték, hogy ők most cigánynak öltöznek, gondoltam, akkor én leszek a vajda! A „baracsi utcaszínház” is a miénk volt erre a napra.

Mindenki Suplicz Misi bácsija nélkül sem működhet a mulatság! Ő volt a kisbíró.

– Ez a huszonkettedik szüreti bálom! Az elején is örültünk neki, de még izgultunk, most pedig már nagyon jól érezzük magunkat. Fantasztikus dolog, hogy annak ellenére, hogy munkanap van, tíz lovas kocsival és legalább annyi lovassal, és rengeteg táncossal vagyunk itt, tehát azt is mondhatom, hogy telt házas a buli.