Megtudhattuk, hogy melyik gyík lett az év hüllője

A Dunaújvárosi Szakképzési Centrum Lorántffy Zsuzsanna Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma (úgy is mint örökös ökoiskola) meghívta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kétéltű- és hüllővédelmi szakosztályának Magyarország gyíkjai című vándorkiállítását az intézménybe. (A kiállításhoz kapcsolódó rajzversenyen Hoffmann Dóra 2., Kiss Klaudia 3. helyezett lett.)

A kiállítás alkalmából pedig Halpern Bálint LIFE-­programvezető, a szakosztály egyik titkára tartott nagy sikerű előadást tegnap délelőtt a hazai gyíkokról néhány osztálynyi diáknak, amelyet volt szerencsém meghallgatni.

Következtetésem: az iskola és az előadó rendkívül komolyan veszi a dolgát!

Engem mondjuk nem volt nehéz elkápráztatni a kétéltűekkel és a hüllőkkel, tekintve, hogy szinte semmit nem tudtam róluk (eddig!), ám amikor kiderült, hogy a szakértők egyes gyíkfajok korrekt azonosításához még az állatok pikkelyeit is megszámolják, még számomra is nyilvánvalóvá vált az ügy komolysága.

Itt most sajnos nem mehetünk bele a részletekbe, inkább a népszerű ismeretterjesztéshez tartozó olyan dolgokról írunk, mint hogy az 1993-ban alakult szakosztály a mai korhoz illően már androidos és iphone-os okostelefon-alkalmazásokkal is segít a gyíkfajták és más hüllők, illetve a kétéltűek azonosításában, elterjedésük meghatározásában. Az országos kétéltű- és hüllőtérképezéshez bárki csatlakozhat az interneten a herpterkep.mme.hu oldalon. (A hüllőkkel foglalkozó tudományág neve: herpetológia, innen az oldal neve.) Eddig több mint ezren megtették ezt, és ötvenezernél több adatot közöltek.

Az idén az Év Hüllője

Az elevenszülő gyík, mondta el Halpern Bálint a majdhogynem megigézetten figyelő ifjaknak, akik többek között azt is megtudhatták, hogy az elevenszülés e gyíknál csak félig-meddig igaz: a kikeléshez érkezett tojásokat a gyík addig magában tartja, amíg kellő hőmennyiséget nem tud átadni utódainak.

Az Év Hüllője címet egyébként 2012 óta osztják ki, akkor a lábatlan gyík lett az, majd sorrendben a barna ásóbéka, a mocsári teknős, a dunai tarajosgőte, a kockás sikló és a mocsári béka követte.

Nagyon tanulságos részlete volt az előadásnak, amikor Halpern Bálint megemlítette: a körülöttünk előforduló élőlényekről sokszor még kevesebbet tudunk, mint a gyakoriakról. Így van ez a gyíkokkal is, amelyeknek többnyire hazai élőhelyei és hosszú távú fennmaradása is veszélyben forog. Mindegyik védett vagy fokozottan védett! És nem csak azért, mert vadásznak a meztelen csigákra…