Idén még nem tapasztaltak halpusztulást a Velencei-tavon

Megyénk aktuális vízügyi és vízgazdálkodási helyzetéről Tóth Sándorral, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettesével beszélgettünk.

Agárdnál a Velencei-tó vízállása szerdán 139 cm volt

Fejér megyében júniusban területi átlagban 97,1 milliméter csapadék hullott, ami a sokéves havi mennyiség közel másfélszerese (145 százalék). A területi egyenlőtlenségek az évszaknak megfelelően nagyok voltak: 70 és 152 mm közötti csapadékot észleltek állomásaikon. A 24 óra alatt lehullott csapadék maximumát Sárszentmihályon mérték, június 6-án, 39 millimétert.

A július lényegesen szárazabbnak mutatkozott: területi átlagban mintegy 47 mm csapadék hullott, ami a sokéves teljes havi átlag 85 százalékát teszi ki. A területi egyenlőtlenségek mérsékeltebbek voltak a júniusinál: 37 és 70,5 mm közötti havi csapadékösszegeket mértek. A csapadékmaximumot Fehérvárcsurgón mérték, július 27-én, 30 millimétert.

A havi közepes léghőmérsékletek áprilistól rendre meghaladták a sokéves havi értékeket. A júniusi közepes hőmérséklet 2,2 Celsius-fokkal múlta felül a sokéves átlagot. A megye területén júniusban 5, júliusban 7 alkalommal fordult elő hőségnap (a napi maximális hőmérséklet 30 Celsius-fok feletti). A legmagasabb napi hőmérsékletet július 29-én regisztrálták Agárdon, 32,6 Celsius-fokot. Az Országos Meteorológiai Szolgálat hathavi előrejelzése szerint az augusztus és a szeptember is az átlagosnál melegebb és kissé szárazabb lesz (a kánikulát meg is tapasztaltuk a napokban).

Ebben az évben a Velencei-tóból nem történt apasztó vízeresztés a dinnyési vízszintszabályozó zsilipen keresztül. A pátkai tározóból június 6. és július 9. között történt vízpótlás a Velencei-tóba. A vízpótlással összehangoltan a zámolyi tározóból június 6–27. között kormányoztak vizet a pátkai tározóba. Jelenleg nincs sem vízpótlás, sem víz­eresztés folyamatban.

Fürdőzésre alkalmas

A Velencei-tó erősen feltöltődött, nagy kiterjedésű nádasokkal (és egyéb mocsári növényzettel), kisebb-nagyobb nyílt vizes területekkel. Azaz a tóra a növényzettel benőtt és nyílt vizes területek váltakozása a jellemző, ezeken a különböző víztereken pedig eltérő a vízminőség. A nagyobb tisztások részben emberi beavatkozás eredményei, s rekreációs célokra alakították ki azokat.

A nyílt vizes területeken a víz kékes, szürkés, az esetek többségében átlátszatlan, mivel a tó üledéke olyan apró, nehezen ülepedő (kolloid méretű) részecskékből áll, amelyek nagyon nehezen ülepednek ki, így a vizet folyamatosan zavarossá teszik. Ez vízminőségi problémát nem jelent, fürdőzésre alkalmas. Az oxigéntartalom ezeken a részeken 100 százalék körüli. A tó vízminősége a víz kémiai összetétele alapján jó, enyhén lúgos, viszonylag magas sótartalmú. Problémát esetenként az algák tömeges elszaporodása jelenthetne, de idén, akárcsak az elmúlt években, nem észleltek ilyet. Hosszú évek óta nem alakult ki a fürdőzést vagy az egyéb vízhasználatokat veszélyeztető vízminőség a tóban.

A Velencei-tó vízrendszeréhez tartozó két tározóban (pátkai, illetve zámolyi) nem ennyire kedvező a helyzet. Ott a fürdővízre vonatkozó határértéket meghaladó klorofillkoncentrációt is gyakran mértek. Ennek például a Velencei-tó vízpótlása során lehet jelentősége, mert magas algatartalmú vizet nem érdemes a tóba vezetni.

A tavon az idén eddig nem tapasztaltak halpusztulást.