Szabó T. Anna igazán ért a gyermekek nyelvén

Szabó T. Anna író, költő és műfordító, akinek aéfelnőttekhez szóló alkotásai mellett gyermekversei is jelentőséggel bírnak. Gyerekekhez írni ugyanis kemény feladat, nem elég mesés elemekkel bűvészkedni ahhoz, hogy jó írás szülessen.

Anna nem is ezt csinálja: bravúros nyelvújító, szellemes szójátékos, és nem csak a könyvek lapjain, de személyesen is ilyennek bizonyult. Azonnal megtalálta a hangot a fiatal hallgatósággal. Miután Törökné Antal Mária – Marcsi néni – röviden köszöntötte az írónőt, kérdés nélkül és végtelen profizmussal fogott bele mondókájába, témákat, történeteket szőtt egymás után. Humor, könnyedség és egy cseppnyi tudatosság jellemezte az előadásmódot, amivel a gyerekek figyelmét az első pillanattól az utolsóig lekötötte.

Mesélt a kedvenc gyerekkori könyveiről, Kipling Dzsungel könyvéjéről és Riki-tiki-téviről, a Két kicsi hódról, és, mivel a világ számos országában járt már, utazási élményeit is megosztotta a gyerekekkel. Tette mindezt úgy, hogy valahogy mindig az irodalom, a könyvek és az írás témájához vezetett a beszámoló. Bemutatta az első könyvét, ami egy saját készítésű kéziratos anyag egy kemény fedeles füzetben, de hozott – a többi között – Weöres Sándor-kötetet is.

Ha van egy álmuk, akkor azért küzdjenek

Az írónő azt mondja, ha valaki, akár a jelenlévő gyerkőcök, valaha írásra adják a fejüket, akkor érdemes minél több Weöres Sándor-verset olvasni, megtanulni, mert a dallamos, dinamikus költemények nagyszerűen fejlesztik a ritmusérzéket. Az írónő arra is biztatta közönségét, hogy ha van egy álmuk, azért akkor is küzdjenek, ha más nem hisz benne. Neki is azt mondták gyermekkorában, hogy a költészetből nem lehet megélni, ő mégis ezt az utat választotta. Nem véletlen az a Hemingway-idézet, amit kéziratos verseskönyvének nyitólapjára írt: „Az ember nem azért született, hogy legyőzzék”.