Zsorda Erik: Először nem bíztam magamban

Hogy került a tánc az életedbe?

Kiskoromban két és fél évig jégkorongoztam, ami nagyon tetszett, csak azután két korcsoporttal feljebb raktak és ott már nem találtam a helyem, így abba hagytam. Ezt követően a karatéval próbálkoztam, de csak fél évig tartott, mert egyáltalán nem szerettem. Ekkor jött az az ötlet édesanyám egyik barátnőjétől, hogy miért nem próbálkozom meg a tánccal?

Mit és mióta táncolsz?

Idén márciusban volt hét éve, hogy Hip-Hop-ozom. Először egy dunaújvárosi tánccsoportnál kezdtem, ott két évet voltam, majd átmentem Zoltán Erika tánciskolájához. Ezt a csoportot Kis Cyntia Sophia vezette, nála tanultam meg én is táncolni. Hat éven át volt az edző, de úgy adódott, hogy nem tudta tovább folytatni, így 2017 decemberében úgy adódott, hogy én vettem át tőle a stafétát.

Hogy birkóztál meg ekkora feladattal?

Még abszolút kezdőnek érzem magam, először természetesen nem bíztam magamban. A többi táncossal sem ápoltam a viszonyt, így féltem, hogy egyáltalán el fognak-e engem fogadni. Mindenesetre belementem, ugyanis a másik lehetőség a tánccsoport megszűnése lett volna. Viszont így pluszban fel kell járnom Budapestre is tanulni. Azok nyithatnak vidéken tánciskolát, akik innen kerültek ki, itt tanulták ki a szakmát, így nekem is képeznem kell magam. Eleinte nagyon féltem ettől az egésztől, de ez alatt a pár hónap alatt teljesen beleszerettem. Természetesen rengetegen támogatnak és segítenek.

Akkor elmondhatjuk, hogy mostanra minden rendben halad?

Igen, sőt. Nagyon a szívemhez nőtt mindenki. A táncolás eddig nekem hobbi volt, de most már úgy érzem, hogy ez az egész inkább munkába csapott át.

Hogy van még szabadidőd?

Igazából nem tűnt fel, hogy nem lenne. Főleg, hogy azt csinálom, amit szeretek. Mikor a Rudasba jelentkeztem már tudtam, hogy valami hasonló vonalon szeretnék elindulni, ezért edzői szakon tanulok. Úgyhogy délelőtt iskolába járok, délutánonként pedig két napot edzünk a tánccsoportommal, a többi napokon Budapestre járok fel elmélyíteni az ismereteimet. Most ehhez igazodom, ebből áll igazából az életem. Testileg teljesen lefáraszt, ugyanakkor lelkileg feltöltődöm.

Mennyi gyereket tanítasz?

Huszonegy „gyerekem” van összesen három korcsoportban. A legkisebbek 5-7 év körüliek, nekik még nem tanítok technikai elemeket, inkább csak, hogy érezzék a ritmusát a zenének és, hogy tudjanak együtt, egyszerre mozogni. Vannak a haladósok, ők a 10-15 év közöttiek. Nekik már tanítok technikát is, igazából közepes és nehéz közötti szinten ismerik a táncot. És van a harmadik csoport, amiben a saját korosztályommal dolgozom együtt, nekik már a legnehezebb dolgokat tanítom meg.

Hogy kell elképzelni egy ilyen edzést?

Alapból vannak feladatok, amiket meg kell tanítanom, el kell végeztetnem velük. Ezen felül pedig koreográfiákat is tanulunk például a tánciskolánk háziversenyeire, vagy ha háttértáncosnak kérnek fel minket. Egy edzés általában ráhangolódással indul, két percig csak arra fókuszálunk, hogy mik a céljaink, miért vagyunk itt, összekovácsolódunk. Ezután jön a bemelegítés, majd maguk a feladatok. Az edzés végén pedig tartok egy kis levezetést, olyasmi jellegűt, mint az elején. Fontosnak tartom megerősíteni a tanoncaimban, hogy nincs lehetetlen. Kitartással minden elérhető.

Milyen stílusú táncokat tanítasz?

Leginkább

stílusokat, de többnyire nagyon vegyesen tanítok.

Hogyan készül egy műsor?

Először is zenét keresek. Figyelem az ütemet, a stílust. Ihletért szoktam keresgélni a népszerű videó megosztó portálon is. Amikor megvannak a zenék, össze kell őket vágni, nyílván, hogy ne legyen szembetűnő a váltás két dal között. Aztán jöhet a szervezés része, kitalálni a koreográfiát. Ez persze változik edzés közben is, formálódik. Van, hogy hozzáteszek, van, hogy elveszek valamit. Vörös Valentina a jobb kezem, Ő is és a szüleim is rengeteget segítenek. Hozzájuk szoktam fordulni, ha valami kitalált mozdulatsorhoz megerősítést szeretnék kérni.

Mi érdekel még a táncol kívül?

Nem sokkal azelőtt, hogy átvettem Szofiától a tánccsoportot, kipróbáltam a modellkedést. Nagyon élveztem, sok dolgot megtanítottak és még menedzseltek is. Mozgást, öltözködést és még sminkelést is tanítottak. Alkalmam nyílt ezáltal fotózásokon is részt venni, de jött a lehetőség, hogy én vigyem tovább a tánccsoportot, így háttérbe szorult a modellkedés.

Gondolkodtál azon, hogy mivel szeretnél foglalkozni, ha végzel a Rudasban?

A tánc az A-tervem. Vagy a budapesti tánciskolánál, vagy valahol máshol egy sajáttal esetleg. B-terv nincs. Egyébként nem vagyok az a tervezgetős típus, inkább spontán vagyok. Azt sem terveztem, hogy én fogom vezetni a tánccsoportot, csak hozta az élet. Egyébként a színház ami vonzz még, természetesen a táncos része, ahhoz viszont kell a balett és attól kicsit tartok.

Szoktál izgulni a fellépéseken?

Nem mondanám lámpalázasnak magam, de természetesen szoktam izgulni. Egészen addig, amíg a színpadra nem lépek. Most meg már inkább a tanítványaim miatt aggódom, hogy velük minden rendben legyen, magam vagyok ilyenkor az utolsó gondolatom. Meg hát, azt is meg kell említeni, hogy a színpadon már nincs idő gondolkodni, sőt. Nem is szabad gondolkodni. Érezni kell és hagyni, hogy a tudás, amit elsajátítottunk előjöjjön. Egyedül, talán amire koncentrálni kell, az a mimika. Elég rosszul veszi ki magát például a koreográfiában egy oda nem illő grimasz.