Pénteken tartják a nemzetközi törülközőnapot

Douglas Adams nagy sikerű műve rádiójátékként indult, az első sorozat egy hatepizódos program volt, ami 1978-ban került a BBC rádióműsorára.

Már az első adás pozitív visszhangot kapott a közönségtől, a kiadók pedig elkezdtek érdeklődni Adams után. Végül az író a rádiójáték első négy részének története alapján megírta a hatrészes regénysorozat első kötetét, ami a Galaxis útikalauz stopposoknak címet kapta. Ezt hamarosan követte a Vendéglő a világ végén, Az élet, a világmindenség meg minden, a Viszlát, és kösz a halakat! és végül az utolsó Douglas-féle rész, a Jobbára ártalmatlan. (A hatodik, utolsó részt Eoin Colfer írta meg Adams halála után, Ja és még valami címmel.) A könyvekből később televíziós sorozat, mozifilm, videójáték és képregény is készült, népszerűségük pedig azóta is töretlen.

Nem való mindenkinek

Bár a „teljesen pontatlanul elnevezett Galaxis-trilógia” népes rajongótáborra tett szert, mégsem az a fajta bestseller, amit mindenki mértéktelenül fogyaszthat. Egyes szubkultúrák számára éltető táplálék, másoknak viszont agyzsibbasztóan fárasztó. A befogadásához jó, ha nyitottak vagyunk a jóféle angol humorra, és ajánlott mondjuk Monty Python Repülő cirkuszával tréningezni előtte. Szórakoztató, önkritikus és nyelvújító szövegű könyvekről van szó, amiknek minden oldalán van legalább egy olyan szövegrészlet, ami szállóigévé vált, és nem csak a rajongók körében. Amellett, hogy a roppant filozofikus körítés mellett megtudjuk, mit kell tenni hirtelen világvége esetén, arra a válaszra is keressük a kérdést, hogy 42, és rádöbbenünk, törülköző nélkül nem érdemes elindulni sehova. Pláne nem május 25-én.

Törülközőnap

Douglas Adams 2001-ben távozott az élők sorából, és rajongói felvetésre a halálát követő második péntek lett a nemzetközi törülközőnap, amivel minden évben megemlékezhetünk a nagy sikerű szerzőről. Ekkor nincs más dolgunk, mint nem pánikba esni, és fogni egy törülközőt, amit mindenhová magunkkal cipelünk ezen a napon. És hogy miért pont törülköző? Rendkívül egyszerű: „A lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Jaglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón; takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha te nem látod őt, ő sem lát téged – annyi esze van mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó); veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörülközhetünk, ha még elég tiszta hozzá (…)”