Érdekességek és történetek anyák napjáról

Anyának lenni mindig is tiszteletre méltó dolog volt valamennyi kultúrában, köszöntésük története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának, az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyákra is gondoltak. Egyiptomban Íziszt tisztelték ősanyaként, a skandinávoknál pedig Frigg istennőt. Valamennyi mitológiában előkelő szerepe volt a termékeny nőnek, sőt a prehisztorikus művészetben is találunk bizonyítékokat az anyaságot övező tiszteletre, gondoljunk csak a willendorfi vénuszra. A kereszténység elterjedésével új értelmet nyert az istenanya kifejezés, Szűz Máriát a mai napig imádat övezi egyes kultúrkörökben.

Korunk ünnepének gyökerei

Az ünnep, amit ma anyák napjának hívunk, egy Anna M. Jarvis nevű philadelphiai hölgyhöz kötődik. Bár ő maga nem szült gyermeket, de saját édesanyjához olyan szoros szálak fűzték, hogy időt és energiát nem kímélve minden követ megmozgatott azért, hogy hivatalos ünnepként jegyezzék az anyák napját. Végül sikerrel járt és 1914-ben Woodrow Wilson amerikai elnök hivatalosan is ünneppé nyilvánította. Jarvis számításai azonban félrecsúsztak, az anyák napja ugyanis rövidesen kiváló kereskedelmi fogássá és egyben a virágárusok egyik fő szezonjává vált, ami annyira elkeserítette a kezdeményezőt, hogy inkább elhatárolódott attól, hogy bármi köze is lenne a naphoz.

Magyarországon a Vöröskereszt 1925-ben ünnepelte meg először a Mária-nappal egybekötött anyák napját. Az ünnep ötletét Petri Pálné hozta Amerikából, aki egy államtitkár felesége volt. Három évvel később miniszteri rendelettel azt is elérték, hogy az oktatási intézményekben anyák napi ünnepségeket tartsanak.

Anyák napja a világ körül

Amerikában, az ünnep őshazájában az ajándékozásra helyezik a hangsúlyt. Már hetekkel előtte megtelnek az üzletek csecsebecsékkel és a virágkínálat is kibővül május második vasárnapjára. Olyan ez, mint egy tavaszi Valentin-nap, csak ilyenkor édesanyjukra költik a pénzüket az emberek, és nem a szerelmükre. Ausztráliában is – velünk ellentétben – a hónap második vasárnapjára esik az ünnep. Ekkor mindenki szegfűt visel a ruháján. A színes virággal élő édesanyjuk előtt tisztelegnek az ausztrálok, fehéret pedig azok öltenek, akiknek már elhunyt az anyukájuk. Szép kezdeményezés, hogy köszöntik a nagymamákat, valamint azokat az asszonyokat is, akik gyermekkorukban részt vettek a nevelésükben, gondozásukban. Mexikóban, ahogy a nemzet valamennyi ünnepére jellemző, hatalmas előkészületekkel, lakomával, tánccal, verssel és zenével jár az anyák napja. Ekkor már az előző napon hazaérkeznek a gyerekek a szülői házba, hogy méltóképpen fel tudjanak készülni a mama köszöntésére. Itt nem mozgóünnepről van szó, minden évben május 10-ére esik az alkalom. Külön érdemes megemlíteni, hogy az olyan országok is átvették a megemlékezés szokását, ahol a nő alapvetően alacsonyabb rendűnek számít. Ma már az arab országok is tartják az ünnepet március 21-én, és remek alkalom ez arra, hogy a szülők és gyermekeik közötti feszültséget oldják, de a globalizácitól alapvetően elzárkózó és hagyományaihoz ragaszkodó India is beállt az anyákat ünneplő nemzetek sorába.

Híresek és édesanyák

Napjaink meghatározó dilemmája, hogy karriert vagy családot építsünk. Filozofálunk ezen úgy, hogy évekkel ezelőtt nem volt egyértelmű az sem, hogy egyáltalán van lehetőség választani a két opció közül. Ennek ellenére számos meghatározó híresség, történelmi alak él és élt a nagyvilágban, akik profi szinten űzték mindkét hivatásukat. II. Erzsébet királynénak például négy gyermeke, nyolc unokája és öt dédunokája van, legboldogabb éveinek pedig ifjú anyaként és feleségként töltött fiatalságát tartja. A kilencven­éves uralkodó odaadó édesanya és nagyszülő, emellett köztiszteletnek örvendő méltóság. Margaret Thatcher minden idők egyik legsikeresebb női politikusa, aki karrierjét sokkal hamarabb is elkezdhette volna megalapozni, de a korai lehetőségek helyett inkább az anyaságot választotta. Ha a kultúra vonalán mozgunk, akkor pedig a 21. század népszerű írónőjéről, J. K. Rowlingról sem szabad megfeledkezni, aki a Harry Potter-könyvek kasszasikerei előtt azért küzdött a kiadókkal, hogy egyedülálló anyaként el tudja tartani kislányát.