Mozgásba lendültek a dunaújvárosi nyugdíjasok

Dunaújváros Megyei Jogú Város önkormányzata eredményesen vett részt az Emberi Erőforrások Minisztériuma Sportért Felelős Államtitkársága által kiírt, Hiszek Benned Sportprogram pályázatán. Az azon nyert támogatással tudták lebonyolítani a közelmúltban zárult csodálatos rendezvényeket. A záró eseményre az egyetem patinás tornatermébe érkeztek a vendégek. A nyugdíjasok!

„Csak” az évek múltak el

Szerencsére nem nyomtalanul. A sport és a szeretet mindenkire ható varázsa a Dunaújvárosi ESZI nyugdíjasküldöttségét is megérintette. Ezzel a két szent mágiával várták őket a házigazdák.

A hangulat és a különleges lehetőségek hatására a vendégek talán saját maguknak is meglepetést okozva, könnyen és gyorsan feloldódva álltak fel a tízóraira terített asztaloktól, hogy kezdődhessen a verseny!

Mint egy fiatal barát

Tisztelve és szeretve, derűs sportemberként is köszöntötte a vendégeit Tiger Szabolcs, a Dunaújvárosi Egyetem Diák Sport Egyesület elnöke, aki a rövid ceremóniát követően, a játékokba is beszállva, velük maradt.

– A mozgásra és a sportra minden korosztályban szükségünk van. Ez az egészséges életünk alappillére. Többféle feladattal készültünk, amiknél igyekeztünk figyelembe venni a vendégeink mozgáskészségét. Ezek kevésbé voltak fárasztóak, de valószínűleg izgalmas kihívásokat jelentettek a számukra. Már az első lépést, a bemelegítést is izgatottan vártuk. Két fiatal futsal játékosunk vezette a gyakorlatokat, ahogy a délelőtt folyamán is sok segítséget, magyarázatot és tanácsot is adtak a különböző feladatokhoz. Ezek az asztalitenisz, a tollaslabda, a darts, de egy nagyon egyszerű kihívás – a babzsákos célba dobás a parkettára helyezett hullahoppkarikákba – is választható volt. Akadtak, akik a kártyát vették a kezükbe. A programba táncot is illesztettünk, hogy még jobban feloldódjanak a vendégeink és vidáman teljék a délelőttjük. Az asztalokra egy kis tízórait és üdítőket is raktunk, ebédre pedig a Campus étterembe kísértük át a vendégeinket.

Solymosi Bányai Bettina, a Dunaújvárosi ESZI munkatársa vezetője és játékostársa is volt az általa idekísért vendégeknek:

– Egy kisbusszal érkeztünk a helyszínre, és igyekeztünk úgy felkészíteni őket, hogy biztonságban érezzék magukat. A mindennapjainkban úgy működünk, akár egy kis család. Nagyon szeretek az idősekkel foglalkozni. A nappali ellátásban két fő szolgáltatásunk van, az idősek klubja és a demens ellátás. Erre az eseményre, amit egy kellemes meglepetésnek szántunk nekik, a legfittebbekkel érkeztünk. Érdekelte őket, hogy itt különböző sporteszközöket próbálhatnak ki.

Ez a program jól illeszkedett szokásos napi tevékenységükhöz, hiszen egy kis pozitív változást és frissítő élményt adott nekik. Kimozdulhattak a megszokott környezetükből, és új élményekkel találkozhattak. Nagyon pozitívan álltak ehhez a naphoz.

Minden fiatalnak ajánlom a sportot!

Sendula István hetvennégy évesen, nem kevés egészségügyi probléma után is szívesen érkezett erre a sportnapra.

– Ma nem vagyok igazán jó passzban, de kíváncsian vártam a fejleményeket. A fiatal éveimben fontos szerepet töltött be az életemben a sport. A középiskolás éveimben Budapesten, a Bánki Donát szakközépiskolában tornásztam. Az iskola után autószerelőként elmentem Budafokra, és kitanultam a borászatot. Ott viszont nem volt mód az első sportágam gyakorlására, ezért a cselgánccsal folytattam. Igazán, versenyszerűen egyiket sem űztem, de remek dolog volt mindkettő. Minden fiatalnak ajánlom, hogy sportoljon!

– A borászat egy nagyon nehéz szakma, és abba is rokkantam bele. Ettől függetlenül a mai napig kapcsolatban vagyok vele. Szívesen megkóstolom a borokat, és még ma is megtudom állapítani, hogy milyen fajták, évjáratok és mekkora alkoholfokkal kerülnek a poharamba. Egy kicsit édesszájú vagyok, ezért a legnagyobb kedvencem a Muscat Ottonel, de mellette a soproni kékfrankost is szívesen választom.

Harminc évig a foci varázsában

Krausz Mártonné nyolcvankét évig Baracson (Apátszálláson) élt és erős kapcsolatban volt az ottani sportélettel.

– Szeretek a mostani társaimmal lenni, szívesen tartottam velük erre az eseményre is. Mi sportemberek vagyunk! – teszi hozzá mosolyogva. – Otthon, Baracson, az uram hosszú évekig volt a futballcsapat szertárosa, és ezért én harminc évig mostam a játékosok szerelését. A fiam edző is volt, a vejem pedig játékvezető. Sok társadalmi munkát végeztünk. (A párom kitüntetést is kapott érte.) Ő betonozta a pálya kerítését, én pedig locsoltam, amíg kellett. Mindenhová elkísértük őket, ahová mentek játszani. Egy-egy meccs után nótaszóval érkeztek haza. Igazi szurkolójuk is voltam, a többiekkel együtt hangos kiabálással buzdítottuk őket. Mindenféle szabályokat megtanultam, és értettem a játékukat. Nekem ez volt az igazi sportágam, de mellette a kézilabdát is megnéztem.

Jókedvű kirándulás lett belőle

Jobbágy Karolina, az ESZI Idősek Otthonának terápiás munkatársa derűs határozottsággal irányította és bátorította a gondjára bízottakat.

– Ebben a feladatkörben elég széles spektrumban dolgozunk a mindennapjainkban. A feladataink közé tartozik hivatalos ügyintézések mellett a lakóink foglalkoztatása, számukra a programok szervezése és a szórakoztatásuk is. Az intézményünkben, amely Dunaújvárosban a Duna soron található, százhetvennégyen laknak. A ma idelátogatóknak ez a nagyszerű délelőtti program, egy komoly kirándulás volt. Az összlétszámunkhoz képest, az egészségügyi állapotuk miatt viszonylag kevesen tudtak velünk tartani, mert a többségük számára egy ilyen program bizony már fárasztó. A sporttevékenység közel áll hozzájuk, mivel bent is szoktunk tornát tartani a számukra, és ott is szívesen csinálják. Az itteni környezet, a gazdag választék és a lehetőségek persze egész mások, és úgy látom, hogy örömmel vették ezt a lehetőséget. Egy kis idő múltán már mosolygóssá váltak, ami egy nagyon jó visszajelzés a számunkra.

Az otthonban is nagyon szeretik, ha foglalkoztatjuk őket, mert ahogy itt is látni, ezekre az időszakokra visszajönnek a gondtalanabb fiatalkori emlékeik. Nagyon sok sportos múlttal rendelkező lakónk van. Most is volt velünk egykori kézilabdás, bokszoló, labdarúgó és tornász is.

Az önkéntes segítők

Azt szerencsére már régóta tudjuk, hogy tehetséges sport­emberek, hiszen a karrierjük előttünk bontakozik ki. A Dunaferr DUE-Renalpin FC NB I-es csapatának fiatal játékosainak széles sávon működő empátiájára azonban, ezen az eseménydús hét során figyelhettünk fel igazán.

Legutóbb az óvodások voltak itt, most pedig a nyugdíjasok. Nagyon szép feladat mindegyikük szórakoztatása és a segítése egy sportnapon, de melyik volt a nehezebb? – kérdeztük.

– Az óvodásokkal való munka föltétlenül. Bennük hatalmas energia feszül és azt bizony ki akarják adni magukból! A sportnap ­nagyon a kedvük szerint való volt. Ők aztán mentek volna ­összevissza, szinte mindent egyszerre ­szerettek volna kipróbálni, elég volt velük a lépést tartani. A nyug­díjasokkal való találkozásnál egészen másfajta türelmet kellett ­megmutatni. Érthető módon lassabb a tempó, alaposabban kell elmagyarázni egy-egy feladatot, de örömmel tettük ezt is. ­Hihetetlenül jó dolog volt, amikor elmesélték a sporttal való korábbi kapcsolatukat, ez is segített nekik abban, hogy oldottabban teljen nálunk programjuk. Izgalommal vártuk azt is, hogy melyik sporteszközökkel barátkoznak meg leginkább, de elmondhatom, hogy nyitottak voltak, és a számukra eddig ismeretleneket is szívesen próbálták ki.

Örömmel és türelmesen

Krokovics Bálint a csapat egyik tehetséges kapusa. Minden sportos mozdulatából árad az erő és a lendület. Lelkesen, szinte kíméletlen tempóban hajtja magát a pályán. A legutóbbi sportos délelőttön viszont szemrebbenés nélkül átalakult, és imponáló empá­tiával vezette a nyugdíjasok bemelegítését.

– Nagyon könnyen ment az átváltozásom, és örömmel tettem a dolgomat. Láttam, hogy ezek az idős emberek milyen szívesen álltak fel a közös gyakorlatokra, és egyből megértettem, hogy sokkal nagyobb türelemre és óvatosságra van szükség az ő megmozgatásukhoz, mint a korombeliekéhez.

Igénylik, hogy lassabban mondjuk el feladatokat, és a végrehajtás tempója sem lehet olyan, mint amilyennek ők is szeretnék. Nyilván való, hogy nagyon kell vigyázni rájuk, hiszen a láb- és a csípőgyakorlatokkal nem szabad a határaikat feszegetni. Mégis sikerült szelíd és jókedvű feladatokat találni a számukra. Nagyon imponált a figyelmük és az elszántságuk. Sportolni jöttek és a lehetőségeiknek megfelelően ki is vették a részüket belőle. Jókedvűen töltötték el az idejüket.