Amikor jobb adni, mint kapni

Az ember már csak ilyen: hajlamosak vagyunk bizonyos napoknak nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint a többinek. Például egy születésnapnak. De még a születésnapok között is vannak, amelyek jelentősebbnek tűnnek, mint a többi. Pedig… A harmadik, a hatodik, a tizennegyedik, a tizennyolcadik születésnapokkal jár érzékelhető, kézzelfogható változás: az ember óvodás, iskolás, középiskolás, majd nagykorú lesz, szavazhat, önállóan dönthet, jogi személlyé válik. A többi születésnapnak legfeljebb jelképes jelentősége lehet.

Mint az ötvenediknek.

Akkor kétségtelenné válik, hogy az ember már nem fiatal. Talán már nem is középkorú. Mindenesetre egyre közelebb és közelebb kerül az öregség.

Tapaszi József 2018. május 21-én lesz ötvenéves.

Ennek a dátumnak természetesen csak az ő és a családja részére van jelentősége. Illetve: így volt eddig.

Jóska azonban úgy döntött, közösségi ünneppé teszi a születésnapját.

Régebben úgy gondolta, hogy ha majd eljön ez a nap, akkor óriási bulit csap majd, meghívja a rokonokat, barátokat, roskadozni fog az asztal ételtől, italtól, a falak is rezegni fognak a jókedvtől.

Ötven, azaz félszáz 

És eljött az az év, kézzelfogható közelségbe került az a nap, s már nincsen szó nagy ünneplésről.

Hogyan is írt erről maga a leendő ünnepelt a legnagyobb internetes közösségi oldalon?

„Régen, nagyon-nagyon régen úgy gondoltam, hogy az ötvenedik születésnapomat nagyon megünneplem. De nagyon-nagyon. Azért mégiscsak… na. Csak ötven az a félszáz. Nem? De! Lukács Laci egy egész turnét csinál végig, megünnepelni ezt a félkerek, de mégis kerek ötvenest. Mert talán mindenki hiszi, most kezdődik a második ötven. Ez így is van, csak sokan nem jól jönnek ki belőle. Mondjuk: nem tudjuk végigcsinálni. De most úgy gondolom, nincs mit ünnepelnem. De ha mégis másképp gondolnám addig, és te is úgy érzed, hogy az a nap, amikor én kerek ötven­éves leszek, ünnepelni való dolog, egy ötvenforintost dobj a perselyembe! Ezzel segítesz, hogy örüljek! Hogy örvendjek annak: ötvenéves lettem. Mert azokat az ötveneseket a Tűzoltó utcai gyermekklinikának adnám oda. Segíts ünnepelnem! Ha osztoznál az örömömben, tedd meg, hogy ötven forinttal támogatod őket! …Köszönöm, hogy ezzel az ötven forinttal boldog születésnapot kívánsz nekem! A gyűjtés 2018. 05. 21-ig tart. Addig minden nap megosztom ezt, mert hiszek bennetek! És akkor már érdemes volt megszületnem…”

Minden ellenére képesek nevetni

Tapaszi Jóska egyszerű ember, de pontosan fogalmaz. Alig van, ami kimaradt ebből az üzenetből.

Talán csak annyi, hogy ő a nevelt lánya révén került kapcsolatba a budapesti, Tűzoltó utcai gyermekklinikával. A kislány tízéves korától küzd a Crohn-betegséggel (bélrendszeri anyagcserezavar), és sűrűn kellett az immunbetegségekkel is foglalkozó klinikára járniuk. Csakhogy a Tűzoltó utcai klinikán (hivatalos nevén: Semmelweis Egyetem II. számú Gyermekgyógyászati Klinika) nem csak immunbetegségekkel foglalkoznak: ez az ország, de talán egész Európa egyik legjobb gyerekrák-központja is, ahol hihetetlenül nagy tudású és alig elképzelhetően elhivatott orvosok dolgoznak.

Jóska pedig, fogadott gyermekét vizsgálatokra, kezelésekre kísérve elkerülhetetlenül találkozott azokkal a kisgyerekekkel, akik felnőtteket is megpróbáló helyzetükben, alig elviselhető fájdalmukban is képesek: nevetni!

Hiszen gyerekek…

Azt hiszem, nem túlzok: ez a látvány feledhetetlen.

Legalábbis ezt olvasom le Tapaszi Jóska arcáról.

Befőttesüvegben a jótékonyság

Itt van a segítő szándék gyökere. Mondom Jóskának, hogy bármilyen sok ismerőse, barátja, rokona van is, ötvenforintosokból aligha jön össze jelentősebb összeg. Azt válaszolja erre: ő már akkor is boldog lesz, ha akár csak egyetlenegy darab ötvenest fölvihet a születésnapján Pestre.

Ennél azért biztosan több fog összejönni. Az ötlet gazdája már kitett egy nagyobb befőttesüveget a lakásához közeli, Szórád Márton úti Carissa virágboltba, hogy legyen egy persely, ahová az ötletet díjazó emberek bedobhatják érméiket – és máris gyűlnek az ötvenesek.

Jóska eredeti szakmája vegyesbolti eladó, évtizedeket dolgozott a városban csak „pesti” ABC-ként ismert élelmiszer-áruházban, most egy vállalkozásnál gépkocsivezető. Azt tervezi, hogy a születésnapján odaállít a klinika egyik vezetője elé, köszön, bemutatkozik, elmondja, miért jött, és a kezébe nyomja az összegyűlt ötvenforintosokat tartalmazó edényt. Reményei szerint minél nagyobbat. Ha a klinikának úgy jó, akkor befizeti egy számlára, de ha azt mondják neki, hogy ezért a pénzért vigyen inkább tíz gumilabdát, akkor megy, és megveszi a gumilabdákat.

Ajándék ez a születésnaposnak is

Azt mondja, amikor az ember találkozik a rákos gyerekekkel a Tűzoltó utcai klinika folyosóin, akkor kicsit elgondolkodik. Elszorul a torka. S azon a torkon már nem fog lemenni a legjobb ünnepi étel vagy ital sem. Tudja, hogy a klinika alapítványának milliós felajánlásai vannak, és annyit ő úgysem tud összegyűjteni. Mégis megünnepli a születésnapját, de úgy, hogy ne ő kapjon ajándékot, hanem a Tűzoltó utcai gyerekek, és őáltaluk mindenki.

Már csak annyit tesz hozzá: azért nem a dunaújvárosi kórház gyerekosztályának gyűjt, mert azok a gyerekek, akik ide bekerülnek, egészségesen jöhetnek ki onnan.

A Tűzoltó utcából nem biztos, hogy van visszaút.