Ünnepélyesen felavatták az első osztályosokat Adonyban

A szombati tanítási napon az osztályonkénti és évfolyamonkénti rendezvények sorából kiemelkedett a jeles helytörténész, Rózsafi János hatodikosoknak tartott elő­adása, amely az Adony mezőváros a reformkor idején címet viselte.

Az évtizedeket levéltárosként dolgozott szerző több (elsősorban hadtörténeti) tanulmányt publikált már, nemcsak Adonyról, hanem országos jelentőségű témákról is. Ezúttal azt bizonyította be, hogy látszólag száraz levéltári adatokból, sőt korabeli újságok apróhirdetéseiből is lehet szerfölött izgalmas előadást szerkeszteni.

Ebben segítségére volt a helyi földbirtokosok, a Zichy grófok uradalmi mérnökének, Uhlarik Jánosnak építészhez méltó alapossággal vezetett naplója. Uhlarik 1864-ig töltötte be ezt a tisztet, síremléke ma is az adonyi temetőben található. Naplóját az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárából kereste elő az előadó.

A precíz dokumentumból többek között az is kiderül, hogy az adonyiak 1849 februárjában fogadták el a hódolatot, vagyis hódoltak be újra a császári hatalomnak, miután számukra is elveszett a balszerencsés móri csata. De megtudhattuk, hogy 1814-ben 2411 ember élt Adonyban, ahol abban az időben nagyon jól menő gazdálkodás folyt, sok disznót és birkát tenyésztettek, halásztak, nádat vágtak a falut körülvevő mocsarakban, amiket gáttal szorítottak vissza 1828-tól, majd téglaégetőt, törkölyégetőt (!), pincéket építettek, új temetőt alakítottak ki.

Mindezt térképekkel, fényképekkel, lakcímekkel, sok névvel tette helyivé és az adonyi iskolások számára érdekessé.

A nap másik nevezetessége az elsősavató ünnepség volt – amely már reggel megkezdődött a legkisebbek játékos próbatételeivel. Lovagok és hercegkisasszonyok bálja: ezt a címet viselte a rendezvény, amelyen különböző feladványokat kellett megoldaniuk az első osztályosoknak.

Végül az egész iskola színe előtt kapták meg az iskolai nyakkendőt. A felsőbb osztályosok elegáns és fergeteges műsort adtak új diáktársaik tiszteletére.