A mérnökök hiába figyelmeztettek a városépítés idején a löszfal veszélyeire

Független a lehulló csapadéktól 

A csapadékos időjárásnak nincsen közvetlen hatása a dunaújvárosi partfalból kiemelt víz mennyiségére – válaszolta lapunk kérdésére Gergő Edmond, a DVG Zrt. szolgáltatási ágazatvezetője, aki a partvédelmi berendezések üzemeltetéséért is felelős. Hozzátette: – A vízkiemelő csápos kutak a talajban az első vízzáró réteg alatti földből termelik ki a réteg- és talajvizet: ez a vízmennyiség független a lehulló csapadéktól. A város melletti részen nyolc ilyen csápos kút található. A Táborállás alatt kiépült vízkiemelő rendszer gravitációs úton vezeti el a vizet a partfalból, ott nem mérhetjük a kifolyó vízmennyiséget.

Bármennyi hó vagy eső esik is tehát a városban vagy a környékén, nem kell attól tartanunk, hogy az negatív hatással lesz a város alatti löszpart állékonyságára.

A város területén, a Délivárosnál és a betonelemgyárnál éppen ötvennégy éve, 1964. február 29-én történt az ország legnagyobb mértékű partszakadása. A földtömeg partmozgással járó csúszása, amikor több millió köbméter lösz mozdult meg, rendkívüli károkat okozott, tönkretette a Dunai Vasmű vízellátását, ipari és lakóépületeket rombolt le, előrevetítette további veszélyforrások kialakulásának lehetőségét a városi partszakasz más területein is.

A földmozgás oka a város lakóházainak és ipari létesítményeinek terhe mellett a hirtelen rendkívül megnőtt vízfogyasztás, és a csapadék-, valamint a talajvizek nem megfelelő elvezetése volt. Erre pedig a tervezőmérnökök időben figyelmeztettek.

Korszerűsítés a partvédelemben 

A magyar állam az eseményt követő években a helyreállítási munkákon túl a városi partszakaszon mai árakon számolva több milliárd forintnyi költséggel különleges védelmi rendszert épített ki, amely hidrológiai és geotechnikai célokat szolgál.

A védőmű 176,3 hektár nagyságú, ezen a területen nagy értékű építmények és műtárgyak találhatók. A területen vízkiemelő csápos kutakat fúrtak, továbbá víztelenítő horhosokat alakítottak ki a vízzáró rétegek megfelelő átvágásával. Tereplépcsőket építettek ki, megakadályozva a löszfalak leroskadását, s ezekre növényzetet telepítettek, hogy a fű, a bokrok és a fák kellően megfogják, megerősítsék ezeket a lépcsőket. Később korszerűsítették a lépcsők szerkezetét, amennyiben minden második lépcsőt lerézsűzték, ferdére alakították, hogy jobb támasztékot szolgáltassanak a partfalnak. A növényzet mára arborétum szintű parkká fejlődött.

A partvédelemhez tartozik, hogy a Duna-parti sávban, a felső partéltől számított ötvenméteres övezetben tilos építkezni. Az épületek súlya ugyanis káros hatással lehet a löszfalra.

Rendszeresen ellenőrzött védelmi rendszer

A partvédő művet eredetileg a Barátság városrész, a Duna sor és az L-épületek alatt készítették el. A nyolcvanas-kilencvenes években készült el a Római városrész alatti szakaszon is. A Táborállás azonban kimaradt ebből, részben a telektulajdonosok és az önkormányzat közötti viták miatt. 2010 októberében azonban ott is megcsúszott a partfal (lásd képünket), ezért a városi önkormányzat a közvetlen kárelhárítás mellett elkészíttette az ottani védelmi rendszer terveit, és több ütemben kiépítette azt. A víz­elvezető és szivárgó rendszer azóta a város majdnem teljes területét védi, leszámítva az egykori Radar és a Déliváros partsávját.

A partvédő mű Európában biztosan egyedülálló, és nincs adatunk arról, hogy bárhol a világon hasonló épült volna. 1964 óta (a táborállásit leszámítva) nem történt a város alatt partfalmozgás. A védőmű karbantartására, üzemeltetésére külön céget hozott létre a város: a Partvédelmi Vállalatot, ami mára beolvadt a DVG Zrt.-be. A vállalat egykor saját megfigyelési és mérési rendszerrel rendelkezett, azonban később országos rendszerbe illesztett mérési adatokat vásároltak a folyó- és a talajvízszint alakulásáról, a partfalak állékonyságáról. Rendszeres időközönként geodéták mérik a földmozgásokat.

A Duna mentén nagyjából Almásfüzitőtől Dunaszekcsőig meredek, húsz-hatvan méter magas löszfalak állnak a folyam déli, illetve nyugati partján. Ezek rendszeres időközönként problémákat okoznak, az említett települések mellett Érden, Százhalombattán, Pakson is történtek löszmozgások és -omlások. Mint másutt is, ahol a széljárások által szállított, a földtörténeti őskorban Közép-Ázsiában felhalmozódott lösz a kellő terepviszonyok mellett lerakódhatott. Ilyen kisebb-nagyobb talajmozgások voltak a 20–21. században például a Tihanyi-félszigeten, Balaton­akarattya térségében, Balatonföldvárnál vagy Fonyódnál.