Eszterlánc: BÚÉK 2018 2118-ból!

Jókat mosolygott magában, amikor a fogadalmakhoz ért, arra gondolt, hogy te jó ég, mi minden foglalkoztatta akkoriban az embereket. A jókívánságok egy részét nem értette, voltak kifejezések, amikkel nem tudott mit kezdeni. Próbálta megfejteni az akkoriak észjárását.

A legtöbb üzenet egyszerűen így íródott: „Minden kedves rokonomnak, barátomnak, ismerősömnek Boldog Új Évet Kívánok!” A pezsgőtől gyöngyöző masnis poharas fotó mellett ez állt: „Gondjaid kerüljenek, asztalaid terüljenek! Tárcáid ne ürüljenek, fürtjeid ne őszüljenek! Barátaid szeressenek, jó tündérek kövessenek! Boldog Új Évet! – Edit.”

Egy antik képeslapon ezt olvasta: „Ha olykor mégis gyötör az élet, azért most örülj a jónak, a szépnek. S szívedbe csendüljön mindig az ének: hogy vannak, akik szeretnek téged!” A képeslap feladója: Helga. Ősi kelta verssel kíván Marcsi mindenkinek boldog 2018-as újesztendőt: „Legyen előtted mindig út! Fújjon mindig hátad mögül szél, s míg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten… Mosolyt küldök, fogadd el! És nevess velem ma is!...”

Ildikó „Ne fogadkozz, ne ígérgess!” kezdetű, Aranyosi Ervin versét adta közre: „Ne fogadkozz, ne ígérgess, az újév csak egy lépcső! Változtatni életeden hidd el, sosem késő! Bármelyik nap megteheted, indulhatsz új útra… Arra figyelj, hogy a régit ne járd újra, s újra! Változtass a szokásokon, amik nem működnek, légy végre a teremtője saját örömödnek! Figyeld meg az érzéseid: – Mi tesz boldogabbá? Hová vezet rossz szokásod, hogyan válhatsz rabbá? Ne ígérgess, ne fogadkozz! Tégy egy első lépést! Kerüld el a lelked kínzó összes megkísértést!”

Magdi Nagy Lászlónak 1944-ben írt „Adjon az Isten” című költeményét osztotta meg, amit a költő saját maga tolmácsolt. Panni a következő sorokkal kívánt Happy New Year-t: „Mire gondolok az év utolsó napján? Arra, hogy ne legyen rosszabb évem összességében 2018, mint 2017 volt. Arra, hogy több időt fogok tölteni azokkal, akik fontosak nekem az új évben. Arra, hogy mindenkinek legyen a 2018-as esztendő olyan, amilyennek szeretné!”

Piroska kölcsönvette Marianna gondolatait: „Kívánom, hogy hozzon az új év bőséget, sok pénzt, vagyont, bőséges földi javakat és boldogabb életet, de mindeközben sose felejtsd el azt, hogy honnan jöttél, honnan indultál, hogy egykor ki voltál, hogy milyen utat jártál. És sose felejtsd el a családodat se, a testvéredet, az anyádat, az apádat, a barátaidat, és azokat se, akik mindenkor támogattak és ott voltak melletted, akik nehéz időkben is fogták a kezedet, és ha mással nem is, de a szeretetükkel segítették és boldogabbá tették az életedet!”

Ramóna dédapja segítségét kérte ahhoz, hogy megértse azt a jelenetet, amin valami Hofi Géza nevű úr a Szomszédoknál, kezében pezsgős pohárral, mosolyogva annyit mond: „Boldogulj! Nem évet! Boldogulj!” Miként a jókívánságokban fellelt olyan fogalmakkal sem tudott mit kezdeni, mint „pénz”, „barátság”, „család”, de azt végképp nem értette, hogy jön ide a malac, a lóhere és a lencse.