Beszélgetés a Bartók Kamaraszínház elmúlt évéről, tervekről

Ebbe bele kell érteni a közönséget, hiszen róluk, nekik szól a színház, a fenntartót, a kulturális intézményeket, de a munkatársakat is. Ebben a bizalmi légkörben nagyon jól lehetett dolgozni, végigvinni a Bizalom évadát, és nagyon jól lehetett erre a bizalmi alapra építeni a most zajló Szolgálat évadát. Egymásra találtak a várossal. Őze Áron szerint szakmai szempontból, a színház, a közönség szempontjából nagyon nagy fegyvertény volt Háy János Rák Jóska című darabjának a bemutatója, ami nagyon szép sikert ért el.

- A mai napig játsszuk, műsoron tartjuk. Épp most vagyunk túl egy szegedi vendégjátékon, ahol sikerrel mutattuk be. Ilyenkor mindig a Bartókot visszük előre. Van egy új arculatunk, egy új logónk, megjelenésünk. Nemcsak a kitűzők feszülnek és dagadnak a mellünkön, hanem valóban jó érzés elmondani, hogy a dunaújvárosi Bartók kamaraszínház előadását hoztuk ide. És még játsszuk is, mert ez az előadás újból meghívást kapott Szegedre, és hívták Gyulára a Shakespeare Fesztiválra, aminek megintcsak örülünk.

A fesztivál témája idén a Hamlet, és széles látókörű, jó döntésnek tartom, hogy meghívták a Rák Jóskát. A másik nagyon pozitív eredmény a múlt évadban a Valahol Európában előadásunk sikere. Mindig is szerettem az ilyen lélekkel megtömött retró helyeket. Valahogy ösztönösen vonzódom az ilyen hangulatú helyek iránt. Most, hogy zsűriztem a Dunaferr iskolában a vasmű mellett, lefotóztam a vasmű bejáratát. Biztos van, akinek ez a mindennapos valóság és a könyökén jön ki, de számomra van az egésznek egy hihetetlen romantikája. Tudtam, hogy oktatási szempontból itt minőségi munka folyik a művészeti képzés terén is. Amikor elkezdtük a Valahol Európában castingjait, olyan fiatalokkal, oktatással, tanárokkal találkoztunk, akik hallatlanul tehetségesek, és akikben miután megtanítottunk a színházi rendre, akkor igazi partnerségre találtunk. Azt gondolom, hogy több korosztályt megszólító, minőségi népszínházat kell csinálni, de a darab sikere után úgy látom, hogy ez az ifjúsági irány elementárisan kötelező. És ennek nagyon örülök. Különösen, hogy a véletlennek köszönhetően ezt én hozhattam létre. Roppant nagy siker lett, a mai napig teltházakkal játsszuk, de a legnagyobb sikere számomra az, hogy erre megmozdult az egész város. Az oktatási intézményekkel is sikerült jó partneri kapcsolatot kialakítani, hozzá is tették a magukét ők is. Fantasztikusan működött. Ez abból a szempontból kivételes hozadéka a múlt évadnak, hogy mi ezt folytatjuk is. Készülünk sok mindenre, ami kifejezetten az ifjúságot az ifjúsággal szólítja meg. Azt gondolom, hogy van most már hitele a színháznak az oktatási intézményekben. Jól érzem magam itt, nagyon jó itt színházat csinálni. Úgy tűnik, elfogadott a város. Ez azért jó, mert nem a pályázatnál dől el a dolog, hanem amikor már csináljuk.

A tánctagozat is sikereket termelt.

- Igen, a tánctagozatunk is szép előadásokat produkált, az előző évadban, az idei évad elejét hangsúlyban főleg ők kapták. A Bartók Táncszínház másnéven a Varidance, akik dolgoznak máshol is, és sok turnéjuk is van, ami nem mond ellent az itteni munkájuknak. Az ő bemutatóik is mind azt bizonyították, hogy Dunaújváros közönsége szereti a tánc műfaját. Nyilván bizonyos szempontból ezen nőttek fel, mert itt ennek nagy hagyománya, kultúrája van, amit viszont huszonegyedik századi formában mutatnak meg a táncosok – ez az anyagválasztásban, megvalósításban, látványban, táncmentalitásban érhető tetten. Ez is nagyon jól működik. Bátran tervezhetünk.

Kinevelik saját közönségüket?

- Nagyon örülök a legifjabbaknak, egészen az óvodásokig. Az óvónőknek és az alsós tanári karnak köszönhetően nagyon jól mennek a legkisebb gyermekbérleteink is. Meghatóan bájos, ahogyan állnak sorba az előadás előtt. A múlt évad egyik legnagyobb eredménye számunkra az, hogy megmutatta magát ez a város, és rengeteg tapasztalatot szereztünk. Ez azért fontos, mert a színháznak nevelni és oktatni kell a saját eszközeivel és nyelvén. Azt a gagyit, ami most folyik a médiumokból, azt el kell felejteni, ezzel a színház szigorúan nem állhat szóba. Mindig, ha csak két lépéssel is, mindig előrébb kell járni. Fogni kell a közönség kezét.

Ez a tendencia látszik, egyre mélyebb, fajsúlyosabb darabok kerülnek elő.

- Igen, ez teljesen tudatos. Egy megyei jogú városban színházat csinálni nem könnyű abból a szempontból, hogy nehéz eltalálni, mire van szükség. Nagy találkozás volt az elmúlt évadban az ifjúsággal, nagy találkozás volt a humor oldaláról a Rák Jóska. A mostani évadot abból a szempontból építettük föl, hogy még bátrabban kezdtük el feszegetni a tartalmi és a darabválasztási határokat. Így az évad fele után már megvan a tapasztalatunk. Saját készítésű darabokon kívül föl kell vonultatni egyfajta terítéket szakmai szempontból is. Ezt sem egyszerű eltalálni, hogy a könnyedebb vagy komolyabb felé, vagy a húzónevek irányába induljunk? Most úgy érezzük, talán az évad első felét kicsit komolyabbra terveztük, mint kellett volna. Nem biztos, hogy baj, mert azt az egy-két lépést előre meg kell tenni. Az évad második fele Molnár Ferenc Üvegcipőjével kezdődik, ami egy nagy klasszikus, sok humorral, telve lélekkel. Aztán jön egy Toldi, ami színtiszta zenés előadás lesz a táncszínházzal közösen, majd a Lúzer rádió egy ősbemutató, ami egyértelműen az ifjúságot célozza meg gyerekszereplőkkel, és jön még egy Frida Kahlóról szóló darab, ami költészet.