Hat éven át tartott az élőhely-rehabilitáció

A természetvédők és a honvédség közösen igyekeztek megóvni a Turjánvidéket, ahol a veszélyeztetett rákosi vipera is él. A Táborfalvai Lő- és Gyakorlótér 1876 óta a hadsereg kiképzőhelyszíne, és bár a harcászatról nem a természetvédelem jut először eszünkbe, a Turjánvidék ezen, a látogatók és az intenzív mezőgazdasági tevékenység elől elzárt része mégis a katonai jelenlétnek köszönheti, hogy ilyen nagy, egybefüggő területen fennmaradtak az Alföldre egykoron jellemző élőhelyek. A 7300 hektáros Natura 2000 területrész mélyebben fekvő, északi felén éger-kőris láperdők, zsombékosok, láprétek alakultak ki. Ez a vizes, néhol süppedékes, nehezen járható növényzet a „turjános”, amelyről az egész vidék a nevét kapta. A déli, szárazabb részen homokpuszta gyepek, borókás-nyárasok, pusztai tölgyes foltok fordulnak elő, sok értékes növény- és állatfajnak nyújtva menedéket. Az eddig előkerült védett fajok száma több mint 300, és ez azért is rendkívül fontos, mert az ember tájátalakító tevékenysége nyomán mára kevés maradt az Alföld eredeti élővilágából.

A Turjánvidék azonban komoly veszélyeknek van kitéve. A kevesebb, illetve kiszámíthatatlan eloszlású csapadék és a vízelvezetés miatt az élőhelyek kiszáradnak, az özönnövények – például a selyemkóró, az akác vagy a bálványfa – pedig szinte megállíthatatlanul terjednek, és olyan őshonos fajokat szorítanak ki, mint a homoki nőszirom és a fekete kökörcsin. A területen él a mára a kihalás szélére került, így Európa egyik legveszélyeztetettebb hüllőjévé vált rákosi vipera is, amelynek állományát a számára kedvezőtlen mezőgazdálkodási tevékenység és az állatgyűjtők tizedelik.

Az Európai Unió támogatásával, a LIFE+ projekt keretében 2011-ben kezdődött meg a terület helyreállítása, az ismert veszélyeztető tényezők felszámolása. Az özönnövényektől 1200 hektár homoki gyepet tisztítottak meg, amelyekre visszatérhetnek a ritka, védett fajok. A vízhiány enyhítésére vízügyi műtárgyak épültek a területet behálózó csatornákra, segítve a lehulló csapadék megtartását. A nedves rétek nagy részén pedig kaszálás helyett most már ismét szarvasmarhák legelnek, így a változatos gyep megfelelő búvóhelyet biztosít a rákosi vipera részére, valamint a fő táplálékát jelentő rovarok (sáskák, tücskök, szöcskék) számára.

Végül elkészült egy zónatérkép, amelyben kijelölték, hogy hol milyen katonai tevékenység végezhető – a fiókanevelési időszakban például egyes részeken szigorú szabályok lépnek életbe, hogy a madarak zavartalanul fészkelhessenek.