Duna-motívumok a magyar irodalomban és filmművészetben

Kelemen Erzsébet a többi közt elismerően szólt arról is, ami a szerkesztők és a megjelent neves előadókat összefűző szándékban egyértelműen benne jelen van:

- A Dunai Limes és a dunaújvárosi konferencia Duna-motívuma szorosan összefügg egymással. A Duna ugyanis az a folyam, ami sokakat megihletett. Nemcsak a múltban, de a jelenben is. A magyar irodalomban, az experimentális költészeti törekvésekben jelenlévő folyó-toposz ezt jelzi. Sőt túlmutat önmagán: „múlt és jelen metszéspontján” (Pósa Zoltán) a jövő ígéretét jelzi. S a tisztaság és megtisztulás szimbólumaként az erőt is. A megmaradásunk kötelező érvényű parancsát. Amiért (a magyarságunkért) – a Duna üzenetéből erőt merítve – aktívan tennünk, cselekednünk kell, ahogy nagyjaink, elődeinek is tették. S ahogy a Dunai Limes folyóirat szerkesztősége is teszi.

A Dunai Limes, mint „egyesítő elem és összekötő kapocs, hazánk és a Kárpát-medence irodalmi-kulturális értékeit összegyűjtő és felmutató szellemi erő- és védrendszer a 2017-es megszületésével kijelöl” (K. E.), s ahogy Szörényi László irodalomtörténész is fogalmazott, régi és új kérdéseket is felvet:

- A Dunáról szóló irodalmat és költészetet összegyűjteni először 1942-ben vállalkozott Pest-budai Múzsák kötetben (ami németül, olaszul és angolul is megjelent!) Trencsényi Waldpfel Imre. Ő volt, aki összeszedte a reneszánsz költészetből azokat a latin verseket, amelyek a Dunát megénekelték. Nem is fogják mostanában kiadni, de eléggé ismeretlen a szélesebb közönség előtt. Mindaz, ami a mostani konferencián felmerült, halálszimbólum, életszimbólum akár filozófiailag, akár a népköltészettel összefüggő misztikával, akár a magyar közép-európai történelem lerakataként, megőrzőjeként, már mind akkor is megjelentek.

Hiszen a tény, hogy a török betört Európába, és egy olyan területet foglalt el, amelyet Európa szerves területének érzett, az nemcsak a mi hazánk szörnyű veszteségét és majd sokáig nem gyógyuló sebeit hozta, hanem Európának is. A költőknek is, akik a keresztény gyökerek egységét hangsúlyozták. Tehát mondjuk II. Pius pápa körével kapcsolatba hozható Vitéz János és Janus Pannonius, akik végül is megelőlegezik a XVI. századi humanizmust abban az értelemben, hogy látják a török veszélyt, óriási a szerepük. S az egész keresztény kultúra pusztulásának a fenyegetését, ők is a Dunában látják azt a határt, amelynek a hovatartozása és a sorsa jelképezheti a sebet. Amit meg kell védeni. Tehát egyszerre születik meg a védekezés gesztusaként, és kívülről a veszély érzékeléseként a Dunának ez a jelképes szerepe.

- Tehát máig hatóan fontos?

- Elhangzott jó pár előadótól vers. Elég csak Tolnai Ottóéra gondolni a jelenlévőkre való hivatkozáskor, de esszéírókra, írókra való utalásokkor is ez merült fel a hivatkozásokban. Ez azt jelenti, hogy ez, a Duna beépült a magyar nemzeti alapmotívumok közé valahol, ahová a Csodaszarvas tartozik. Ezért is tartom nagyon értékesnek a konferenciát.

Mert egy olyan város, amely egyrészt viseli magában a régebbi, nem római típusú görögkatolikus kereszténység nyomait például Pentelében. Utána a legmélyebb keleti rabságot, amibe taszítottak bennünket, s majd rásütötték az orosz zsarnok bélyegét: Sztálinváros. És ez a város ki tud, ki akar ebből emelkedni, de úgy, hogy bár megőrzi ezeket a stigmákat, minden egyes szavában él: Duna, új és város – mindenképpen jelképes értelemben. A város mintegy predesztinálva van arra, hogy fölkarolja a jelképkutatásnak, a kultúrakutatásnak vagy az emlékezethelyek kutatásának témáit, s hogy központtá váljék. Nagyon örültem, hogy itt lehettem.

Stoffán György vallástörténész, a Dunai Limes állandó külső munkatársa éppen Szörényi László előadásáról vallott:

- A Dunai Limes Duna kongresszusának egyik kiemelkedő előadása Szörényi László irodalomtörténész, Arany János Népdal című versének bemutatása volt.

E késői verset nem sokan ismerik, s a benne rejlő eseménysor is ritkán előkerülő kuriózum. A szerb Jovan menyasszonyt hoz a Dunán hajóval Kevére, ám, közben kiderül, hogy az ifiasszony meglehetősen kikapós, ezért Jovan lerészegedve agyonszúrja, majd elmenekül… Ez a vers tartalma, ám az irodalomtörténész szemével olyan ismereteket szerezhettünk a költemény kibontásával, amelyeket az olvasó önmaga soha nem fedezhetett volna fel. Emellett megismertük a versben említett hangszereket, azok formáját és hangzásvilágát is, valamint a rácok társadalmi sajátosságait is. Az előadás teljes szövegét, a későbbiekben a Dunai Limes címmel megjelenő irodalmi és művészeti periodikában olvashatja az érdeklődő.