Mihályi Miklós plébános autós misét celebrált

Előszállás Mihályi Miklós plébános gondolatai a következők:

„Pár hete töprengtem azon, hogy miképpen ünnepelhetnénk meg úgy a húsvétot, hogy közben az előírt egészségügyi szabályokat is messzemenően betartjuk. Napokig nem jutott semmi eszembe. Aztán meghallva az első tavaszi madárcsicsergést, eszembe jutottak gyermekkorom nyarai a Velencei-tónál, a fürdés, kerékpározás és az autósmozi az agárdi pop strandon. Autósmozi! – és felcsillant a szemem. Itt a megoldás a „Hogyan?” kérdésemre! Autósmozi helyett autós mise! Innen már nem volt visszaút. Isten kegyelme vezetett és adta a jobbnál jobb ötleteket. Az előszállási hívek nagy része más vasárnapokon is autóval jár szentmisére. Sorra felhívtam a családokat és meghívtam őket a húsvéti autós misére a templom előtti térre.

Gyalog és kerékpárral most tilos volt jönni. Az autókból pedig tilos volt kiszállni. A szent­áldozás is csak lélekben történt. Így végig csak azok voltak együtt egy légtérben, akik amúgy is egy háztartásban élnek. A szabadtéri oltárt a főbejáratnál állítottam fel, a kocsik azzal szemben sorakoztak. Mindegyik csak az egyik oldalon húzhatta le az ablakot, így a szél sem vihetett át semmit egyik kocsiból a másikba. Húsvét napján a templom elé soha nem látott számban érkeztek az autók. Kiderült, hogy két tucatnál is több autónak kicsi már ez a hatalmas tér. A megszentelt húsvéti gyertya lángjáról mécseseket gyújtottam, és minden kocsi motorháztetejére tettem belőlük. Megható volt a családokkal történő mosolyváltás a szélvédő üvegén keresztül. A mise végén elérkezett a feltámadási körmenet ideje. Én mentem, ők ülve maradtak a gépjárművekben, a mise idejére önkéntesen vállalt minikaranténokban. Körbejártam valamennyi autót, valamennyi családot, és a monstranciában rejtező Oltáriszentséggel megáldottam őket. Lélekemelő együttlét volt ez a mise mindannyiunk számára.”