2021.03.18. 12:00
Úgy gondolta, vele lehet a közönséget oszlatni
Március 15-én délután, hetvenkét éves korában elhunyt Dinnyés József, a Szegeden született népszerű magyar zeneszerző, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét kiérdemlő előadóművész, énekes, gitáros. Bár ő magát csak daltulajdonosnak nevezte.
Fotó: LI
Dinnyés József 1963-tól gyakorolta művészetét. Annak ellenére, hogy nagyon népszerű volt, és rengeteg helyen fellépett a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat egészen 1985-ig nem volt hajlandó nagylemezt készíteni vele, s akkor is kicenzúrázták a címadó, Határtalanul című dalát.
Hetvenkét éves volt a daltulajdonos, 1963-ban kezdte a pályáját
Talán az élet fintora, bár nem biztos, hogy jó a megfogalmazás, Dinnyés március 15-én halt meg. Miért jutott ez az eszembe? A daltulajdonos nagyon sok verset zenésített meg, ami március tizenötödikéről, a forradalomról szól. Én is sokat hallgattam az autómban, akkor még kazettán, a dalait, az egyik kedvencem Utassy József Hurrá című versének feldolgozása. Ebből idéznénk, és ebből a néhány mondatból kiderül, milyen is volt Dinnyés József lelkivilága.
„Március, gyönyörű március!
Szeretlek százezer éve!
Ki merne utadba állni?! Fuss!
Március, szerelmem: érj be!”
A dunaújvárosi Ordas István nagy művészetkedvelő, és ha lehetősége van rá, támogatója is. Remek barátságban volt Dinnyés Józseffel, megrendülten emlékezett vissza a kapcsolatukra: „1969-ben ismertem meg, amikor autóstoppoláskor megszólított: »Öcsi, hova mész?« Én mondtam hova, ő pedig széles mosollyal válaszolt, menjünk együtt! Itt kezdődött a barátságunk, amely rendszereken, életkoron át megmaradt úgy, hogy az elmúlt húsz évben hetente többször is hívtuk egymást, főleg esténként, elmesélve, mi történt aznap.”
Hogy milyen gondolkodású ember volt Dinnyés, arról talán sokat elmond, amikor megkérdeztem tőle: nem rossz egy eseményen utoljára fellépni, csak annyit válaszolt, velem lehet feloszlatni a közönséget.
