A helyi vendéglátók is nagyon várják a mihamarabbi nyitást

Dunaújváros

– Sportos hasonlattal élve, kicsit úgy vagyunk, mint az a focicsapat, amely fél évig nem készülhet együtt, majd később elvárják tőle, hogy akkor tessék megnyerni a bajnokságot. A korábbi, úgymond a „békeidőkben” tapasztalt forgalmunk közel az egytizedére zsugorodott, és ez a mindennapi anyagi és finanszírozási problémákon túl mentálisan és pszichésen is romboló. A munkatársaimon – akik végig kitartottak velünk és mellettünk – látom, hogy egyre feszültebbek, frusztráltak. Próbálunk pozitívan tekinteni a jövőbe, és magam is bízom benne, hogy egy hónapon belül már egy részleges vagy teljes nyitásról beszélhetünk, de jelen pillanatban meglehetősen gyászos hangulatban vagyunk – mondja Grábics Gábor, a Corner Hotel és Kávéház társtulajdonos-ügyvezetője, aki szerint, ha enyhül a járványhelyzet, akkor sem tér majd vissza rögtön a „régi” világ.

– A visszaépüléshez is idő kell majd. Egyrészt az eltelt egy évben változtak a fogyasztói szokások. Másrészt vélhetően sokan nem tartják majd biztonságosnak az olyan közösségi tereket és helyeket, mint egy étterem. A járványhelyzet előtti években, ha lassan és fokozatosan is, de nőtt a forgalom, pezsgőbb volt az élet. Hogy mindez visszatérjen, ahhoz hónapok, meglehet, évek kellenek – vélekedik a Dunaújvárosért Díjjal is elismert vendéglátóipari szakember, akit a kiszállításokról, így például a Kajataxi szolgáltatásról is kérdeztünk:

– A vendéglátóhelyek legfőbb bevétele most a napi menü, ennek gyors és pontos eljuttatása a fogyasztókhoz további feladatot jelent. A Kajataxit mint szolgáltatást egyre többen keresik, de ennek kiadásai is jelentősek, nem minden esetben fedezik az aktuális költségeket. A vendéglátás világa változóban van, az intenzív kiszállítás is beépül majd a mindennapokba, ám bízom abban, hogy emberek továbbra is vágynak majd az éttermek, a bisztrók egyedi hangulatára, a minőségre. A közös találkozásokra. Grábics Gábornak felvetettük, a koronavírus miatti recesszió ellenére számos új piaci szereplő is zászlót bontott az utóbbi fél évben. Ez egy szabad piac – jelezném nagyon helyesen –, így bárki láthat benne fantáziát. A szakmában eltöltött évtizedekben én arra jutottam: a vendéglátás nem szerencsejáték, hosszú évek, akár évtizedek munkája dönti el, ki tud igazi értéket, jó szolgáltatás teremteni. Mi azon dolgozunk, hogy ezekben a nehéz időkben is kiváló színvonalon szolgáljuk ki a minket választó fogyasztókat.

– Minőség, fizetőképes kereslet, szabályzók, aktuális trendek – mindez befolyásolja a fogyasztókat a napi döntésben, hogy honnan és éppen mit rendelnek. A közelmúltban összeszámoltam, csak Dunaújvárosban több mint 50 különálló helyről lehet rendelni. Többségük szinte „mindent is” akar kínálni a vendégeknek. Szóval van egy nagyon szoros, leginkább az árakat befolyásoló verseny, ahol nem minden esetben érzem azt, hogy az egyes szereplőkre ugyanazok a szabályok lennének érvényesek – felelte megkeresésünkre Ábrahámovics Gábor, a városban hosszú évek óta népszerű Diabló Pizzéria társüzemeltetője, akit az elmúlt egy év forgalmáról is faggattunk:

– A táblázatokat és a napi kasszákat összesítve, éves szinten több mint 30 százalékos visszaesés tapasztalható, ám a havi lebontás itt is változó. Tavaly nyáron és ősszel, egészen októberig voltak kiugró hónapjaink, majd az év vége már nem úgy sikerült, mint terveztük. Nálunk, a Diablónál minden alkalmazott bejelentve dolgozik, rendesen nyolc órában, így jogosultak voltunk és vagyunk a korrekt bértámogatásra. A járványhelyzet a mi munkákat is komolyan befolyásolja, de ennél aktuálisabb kérdés például, hogy mi lesz majd a vasművel… Havonta elemezzük a vásárlói adatokat, és napra pontosan kiolvasható, hogy mikor érkeznek a bérek, a SZÉP-kártya-utalás, a családi pótlék. Ezek a családok költségvetésében fontos tételek, és ezek alapján is döntenek az újvárosiak: mikor és mit engedhetnek meg maguknak. A járványhelyzet néha abszurditásokat is szül, az első hullám kezdetén felhívott egy ismerősöm, hogy kellene neki 12 kilónyi élesztő… Kérdeztem, mire, kenyérgyárat alapít? Csak a saját meglátásomat tudom közölni: én az utóbbi hetekben és hónapokban sokat számoltam, kalkuláltam. Új recepteken és termékeken agyaltunk a kollégákkal, hogy bármi történik is, fejlődjünk, lépjünk egy picit előre. Megpróbáljuk lehetőségként is felfogni ezt az egészet, de tény, nem vagyunk könnyű helyzetben.

Kínálatból nincs hiány, több mint félszáz konyháról lehet válogatni

– Sajnos, a járvány miatt már közel egy éve élünk ebben a „húzd meg, ereszd meg!”-ritmusban, így a március 8-tól életbe lépő rendeletek már nem jelentettek komolyabb változást. Számunkra annyi történt, hogy a korábban, a közétkeztetés keretében ellátott iskolák és óvodák most bezártak. Tavaly tavasszal bevezettük a diákmenünket, ezt most visszahoztuk, bízunk abban, hogy ezzel is tudjuk majd segíteni a családokat – fogalmazott a Dunaújvárosi Hírlapnak Horváth Attila, a Campus étterem vezetője, aki elárulta:

– A napi forgalom terén nagy változás nem történt az elmúlt hónapokhoz képest. Megpróbálunk talpon maradni, és élni minden lehetőséggel, éppen ezért is csatlakoztunk a helyi és térségi éttermeket tömörítő kezdeményezésekhez. Minden igényt, megrendelést fontosnak tekintünk. Ami a kiszállítást illeti, a közvetlenül hozzánk beérkező rendeléseket a kollégák szállítják ki. Egyik legfőbb célunk a munkahelyek megtartása volt, e vállalásunkat jelenleg is tartjuk. Az igényelt bértámogatást a Campus étterem időben megkapta, és ezekben a hónapokban valós segítséget jelent számunkra. Hosszabb távon továbbra is bizonytalanság tapasztalható. A korábban áprilisra és májusra lekötött programok, esküvők egy részét a megbízók és igénylők kérésére át kellett ütemeznünk. Volt, aki a visszamondás mellett döntött. A helyi vendéglátós kollégákhoz hasonlóan én is bízom abban, hogy egy hónapon belül lehet majd enyhíteni a lezáráson, és elkezdődhet a fokozatos nyitás. Előre láthatóan ez az év is nehéz lesz, ám ha tavasz végén már napi szinten fogadhatjuk a vendégeket, akkor az év második felét is már pozitívabb várakozások mellett lehetne tervezni. Dolgozunk, bizakodunk – zárta gondolatait Horváth Attila.