Kisapostagon találták meg az otthonukat

Elég nehéz volt összehozni a beszélgetést, elfoglaltak vagytok. Mivel foglalkoztok?

Balázs: Valóban kissé zsúfoltak a napjaink, nem is csodálom, ha már megfordult a fejedben, hogy elmarad ez a tervezett beszélgetés, de a munka, a tanulás, a ház, a családi kapcsolatok ápolása és a csöpp pihenés - amire marad időnk- rendesen kitölti a mindennapjainkat. A szót magamnál tartva én bűnügyi vizsgáló vagyok a Dunaújvárosi rendőrkapitányságon, közérthetőbben nyomozóként teljesítek szolgálatot és emellett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán végzek tanulmányokat.

Timi: Én ápolóként dolgozom a Szent Pantaleon Kórházban a gyerek osztályon.

Hogyan ismerkedtetek össze?

Balázs: Én sem egyből irodai munkával kezdtem, bő egy évtizedet közterületi szolgálattal töltöttem és nem vetettem meg a gyaloglást sem soha. Egy ilyen alkalom volt, amikor a sors úgy hozta, hogy először találkoztunk.

Timi: Kint voltunk az utcán a barátaimmal, mikor Balázs az említett gyalogos szolgálata alatt odajött hozzánk igazoltatni. Ezután már iskolarendőrként a szalagavató ünnepségünkön, és ballagásunkon is jelen volt, majd a beszélgetésünk és a kapcsolatunk egy születésnapi köszöntéssel kezdődött.

Mikor volt az esküvő?

Timi: Idén, azaz 2023. 06. 01-én volt, 1 évvel és 1 nappal később, mint ahogy beköltöztünk a családi házunkba.

Miért pont Kisapostagot választottátok lakhelyül?

Timi: Mindenképpen fontosnak tartottuk, hogy Dunaújvároshoz és a munkahelyeinkhez közel legyen a lakhelyünk, ezért a környező települések között nézelődtünk. Fontos volt az is, hogy Duna-parti település, illetve Duna-parti ház legyen. Egy internetes hirdetésből találtam rá a jelenlegi házunkra, megnéztük és Balázs már az udvaron eldöntötte, hogy mi itt fogunk élni. Mindkettőnknek tetszett, hogy van nagy udvar, melléképületek és pince is.  A lakásba lépve pedig én is eldöntöttem, hogy mi igenis itt fogunk lakni.

Milyen benyomások értek azóta titeket?

Balázs: Mióta itt lakunk, nagyon jó szomszédsági viszonyt alakítottunk ki a környezetünkkel a kezdetektől. Új lakosokként, természetesnek vettük, hogy mi keressük fel a szomszédjainkat és be is mutatkoztunk nekik. Elmondhatatlan öröm az nekünk, hogy a szomszédjaink ekkora örömmel fogadtak minket. Visszaemlékezve nekem van egy olyan emlékezetes élményem is, hogy a szomszéd házigazda a bemutatkozásomat követően sietve vitt magával az épület hátsó részébe, hogy mihamarabb megismerhessen a felesége is, aki már erre az alkalomra várt, mióta tudta, hogy új lakók jönnek. Mondhatom azt, hogy szomszédainkkal jó baráti viszonyban vagyunk, amikor csak lehet legalább néhány jó szót váltunk egymással. A szüreti mulatságra történő felkérésünk váratlanul ért minket, azonban meleg szívvel emlékszünk rá vissza. A csősz legények és ifjú hölgyek jó szolgálatot tettek, az óriás szőlőfürtöt megőriztük késő estig és Polgármester úr kérésének eleget téve a ránk bízott falu kulcsát is egy örömteli mulatságot követően épségben visszaadtuk.

Balázs, jól tudom, hogy rangos elismeréseket kaptál a munkád kapcsán?  Melyek ezek és milyen tevékenységekkel érdemelted ki ezeket?

Balázs: Ugyan csak három éve éltem Dunaújvárosban, mégis hatalmas megtiszteltetésben volt részem 2020-ban. A Dunaújvárosi Széchenyi István Gimnázium vezetőségének méltatása alapján, Dunaújváros Ifjúságáért díjban részesültem és ekkor kaptam a Rendőrségtől a Fejér Megye Év Rendőre elismerést is. Mindig is rendkívül fontosnak tartottam az ifjúság irányába a bűn és baleset-megelőzést, ebben való tevékenységemmel igyekeztem példát mutatni másoknak. Úgy gondolom, hogy több okból is megéri a fiatalokkal ilyen téren foglalkozni én kiváló kapcsolatot tudtam velük, a szülőkkel és a tanári közösségekkel is kialakítani. Jó érzés, amikor a diákok és volt diákok a mai napig leszólítanak az utcán és egy jóízűt tudunk beszélgetni.

Bár szabadidőből kevés jut nektek, de mivel töltitek szívesen az időtöket?

Balázs: Nagyon szeretek horgászni, ahová szívesen elkísér Timi is, akit megfertőztem a pecával. Hála az Istennek vízből nincs híján Kisapostag, ha csak egy kis időnk van, akkor egy séta során meg tudjuk csodálni a Dunát és környezetét. A természet közelsége fontos mind a kettőnknek, amit némi mozgással fűszerezve magunkévá is tudunk tenni. Nagyon szeretünk túrázni és büszkék vagyunk, hogy mind a ketten tagjai lehetünk a Pentele Természetjáró Egyesületnek. Mindenkit buzdítunk is arra, hogy ha egy nagyszerű csapatnak a részévé szeretne válni, ahol jó hangulatban és kiváló társaságban szeretne akár Magyarországon, vagy külföldön túrázni, akkor ott a helye az egyesületben köztünk.

A szüreti felvonulás után megismertek titeket az utcán, a faluban?

Timi: Nem csak Kisapostagon, még Dunaújvárosban is! Meg is lepődtünk, amikor kikiabáltak a kocsiból, hogy „Bíró és Bíróné! Sziasztok!”. Minden korosztályból vannak a szüreti felvonulás óta olyanok, akik integetnek, köszönnek és még szóba is elegyednek velünk. Bár nagyon rövid időnk volt felkészülni a szüreti felvonulásra, mégis jól alakultak a dolgok, hálásak vagyunk Nagy Attila polgármester Úrnak, hogy felkért minket e megtisztelő feladatra.

Milyen terveitek vannak a közeli és távoli jövőt illetően?

Balázs: Szeretnénk a házunkat újítgatni és korszerűbbé tenni, ami nem megy egyik pillanatról a másikra, de szépen lassan majd lépkedünk előre. Szeretnénk gyerekeket is. Jómagam bronz jelvényes túravezetővé váltam 2022-ben, amiért hálás vagyok a Pentele Természetjáró Egyesületnek. Bízom benne, hogy az Egyetemet követően több időm lesz és akkor én is vezethetek majd túrákat, ahol esetleg jobban is megismerhetnek mások minket.